Az ország legveszélyesebb helyei

• Kinek van elsőbbsége egy parkolóban?
• Be szabad-e hajtani az egyirányú utcába a forgalommal szembe?
• Mit látnak a biztonsági kamerák és a biztonságiak?
• Tolatáskor nem érdemes bízni mások józanságában!

A sárga bogár centimétereket araszolva próbált kitolatni a parkolóhelyről. A sofőr indexel, ahogy kell, mindhiába. Egy idő után már kétségbeesetten vizslatott hátra és oldalra is, de hiába. Tucatnyi autó haladt el mögötte – legalábbis én ennyit láttam –, egyik sem engedte ki. Pedig nem veszítettek volna semmit, ha hagyják kiállni. Lépésben haladhattak addig is, utána is még jó darabig, mindegy lett volna, hogy eggyel több vagy kevesebb autó mögött cammognak.

Nem engedték ki. Egészen addig nem, amíg egy másik autóssal, aki szintén a kocsijához tartott karácsonyi csomagokkal a hóna alatt, el nem álltuk az utat. A sárga bogár ekkor már ki tudott farolni. Dudált és biluxolt, így köszönte meg a segítségünket, majd elhajtott.

Amint elléptünk előle, az opeles, aki az első volt a sorban, amit kéretlenül feltartóztattunk és aki szerint majdnem elütött minket, amikor elé álltunk – ezt látványosan felháborodva, anyánkat és más felmenőinket emlegetve, nyomdafestéket alig tűrő jelzőkkel adta a tudtunkra.

Volt még pár jótanácsa, hogy legközelebb hol álldogáljunk, de ne előtte, majd csikorgó kerekekkel elindult. Beállt oda, ahonnan a bogaras kiállt.

„Okoska, ha nem állunk eléd, még mindig köröznél szabad parkolóhely után kutatva, ahelyett, hogy kiengedted volna a bogarat…” – gondoltam, de sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas arra, hogy ezt megvitassam az opelessel. Nem úgy tűnt, mint akivel ott és akkor érdemes bármiről is eszmét cserélni…

Ez esetben nem történt semmi rendkívüli. Egy nálunk szokványosnak mondható forgalmi szituációba cseppentünk: A „nekem van elsőbbségem, mindenki maradjon ott, ahol van…” típusú sofőr találkozásának a józan ész erejében még bízó óvatos bogarasssal napjaink közlekedésbiztonsági szempontból az egyik, ha nem a legveszélyesebb terepén, egy pláza parkolójában a karácsonyi vásár kezdetén.

Anélkül, hogy riadalmat keltenék szeretném leszögezni: az előttünk álló hetekben a nagy bevásárlóközpontok parkolói lesznek közlekedésbiztonsági szempontból talán a legveszélyesebb helyek az országban! Mindenki legyen különösen óvatos.

A zsúfoltság, az ideges sofőrök, akik vagy még szabad parkolóhelyet keresnek (lehetőleg a bejárat mellett, vagy attól nem túl messze – egy felmérés szerint az átlag magyar autós 200 méternél többet nem hajlandó gyalogolni a kocsijától az úti céljáig) vagy már a kijárathoz vezető utat kutatják, ilyenkor időzített bombaként köröznek a plázák parkolóiban és a környező utcákban.

Akár az utakon, a bevásárlóközpontok környékén is szép számmal vannak köztük olyanok is, akik fütyülnek a KRESZ szabályaira, ahogy minden más szabályra is. Akiknek csak az számít, hogy a lehető legközelebb állhassanak meg a bejárathoz, hogy ne kelljen túl messzire cipekedni a bevásárlás után, s hogy azt a parkolóhelyet, amit már két saroknyiról kinéztek maguknak, senki el ne foglalhassa előlük.

És akkor még nem beszéltünk az itt is nagy számban felbukkanó zombikról (a vezetés, rollerezés, gyaloglás közben hangosan zenét hallgatók vagy mobilozók népes táboráról), azokról a párokról, kisebb-nagyobb családokról, akik a parkolón átvezető utat tartják a legalkalmasabb helynek megbeszélni, hogy milyen sorrendben nézik meg a boltok kínálatát és hol fognak közben enni és inni. És akkor ott vannak még a bevásárlásra magukat némi itallal vagy droggal erősítő szédelgők, az ilyenkor minden parkolóban felbukkanó zsebtolvajok, illegális árusok, akik féláron kínálják ugyanazt, ami a boltban kapható.

Nem könnyű ilyen viszonyok mellett szabályosan és biztonságosan vezetni, és közben üres parkolóhelyet keresni.

Már csak a fentiek miatt is kívánatos, hogy mindenki még a szokottnál is vezessen óvatosabban, körültekintőbben, és előzékenyebben. Inkább mondjon le az elsőbbségéről, semmint, hogy kórházban töltse a karácsonyt. Aki képes egy bejárathoz közeli parkolóhelyért száz métert szembe hajtani a forgalommal, akkor is, ha egy szabályosan közlekedő autó már jóval közelebb van ahhoz az üres helyzet, amit kinézett magának, az bármire képes.

De milyen szabályokat kell(ene) betartani egy áruházi parkolóban? Lényegében csak a KRESZ-t.

A parkolók a közforgalom előtt megnyitott magánútnak minősülnek, mint ahogy maga az áruház is közcélú magánterületen működik. Ezért a magukra kicsit is adó plázák már a parkoló bejáratánál táblákkal figyelmeztetik az autósokat, hogy „A parkoló területén a KRESZ szabályait be kell tartani” és (főleg a mélygarázsoknál) külön tábla jelzi azt is, hogy a parkolóban mekkora a megengedett maximális sebesség.

Ezen felül az elvileg minden autós által ismert „egyirányú utca” vagy „kötelező haladási irány” és a „behajtani tilos” táblákkal jelzik a forgalmi rendet. Amit már csak azért is célszerű lenne betartani, mert minden nagy parkolóban az ott előírt haladási irányoknak megfelelően alakították ki a parkolóhelyeket.

Jellemzően orral kell beállni a parkolóhelyekre, és ebből következik, hogy tolatva lehet csak kiállni onnan. Ebből sok gond és kényelmetlenség származik, de erre majd még visszatérünk.

Ott, ahol nem táblázták ki a kötelező haladási irányt, mindenki arra megy, amerre akar, a kereszteződésekben ez esetben a jobbkéz-szabályt kell alkalmazni.

Elvileg a pláza-parkolók biztonságosak, vannak biztonsági őrök és biztonsági kamerák is. A krimiken nevelkedett látogatók feltételezhetik, hogy rejtett kamerák is figyelhetik itt-ott a terepet, de ez az esetek többségében naiv feltételezés. Hiszen gyakran még a látható kamerák sem érnek semmit – legalábbis az autósok számára.

Nem egyszer előfordult – némely eset a sajtóban is hírt kapott –, hogy egy parkolóban „épp akkor nem működtek” a biztonsági kamerák „műszaki hiba” vagy „karbantartás” miatt, amikor valakit kár ért, és segítséget akart volna kérni a biztonságiaktól. Véletlenül mindig akkor, amikor történt valami.

Bennfentesek szerint nem ok nélkül gyanítják ilyenkor az autósok, hogy azokon a helyeken, ahol ilyen és hasonló indokokkal utasítják el a kárt szenvedett autósok segítségkérését, soha nem is működtek a kamerák, csak a látszat kedvéért telepítettek ki párat, vagy mert a biztosító előírta, de soha nem ellenőrizte, hogy működnek-e.

Azonban arra is volt már példa, hogy egy rámenős rendőr követelésére mégiscsak előkerültek a nem működő kamera felvételei. És hirtelen lett is rá magyarázat:  adatvédelmi okokból nem lehet kiadni bárkinek a kamerák felvételeit. Persze a rendőr az más, neki ki lehet adni.

A kamerák és a biztonsági őrök azonban nem sokat segítenek (konkrétan semmit), ha személyi sérüléssel nem járó baleset ér valakit a parkolóban, vagy ha „csak” egy eszement autóstársunk veszélyezteti a többieket, de még nem tört össze senkit, nem gázolt el senkit, csak például a forgalommal szemben hajtott be az egyirányú utcába, mert úgy kényelmesebb vagy már meglátott egy üres parkolóhelyet, vagy mert ő ezt is megengedheti magának.

Ha ilyenkor épp ott sétál egy biztonsági őr (általában nem szokott, de ha mégis) elállhatja a szabálytalan autó útját (már, ha hajlandó kockára tenni az életét), felszólíthatja a sofőrt a KRESZ előírásainak a betartására. Utasíthatja például, hogy tolasson vissza és közlekedjen szabályosan.

Elvileg fel is jelenthetné, de erre nemigen van példa. Mire a rendőrök kiérnek, a szabályszegő nyilván kereket old, hiszen nem lehet addig blokkolni a parkoló forgalmát, amíg a járőrök meg nem érkeznek, a kötelező haladási irány be nem tartásért pedig biztos nem fogják körözni a szabálysértőt.

Egy biztonsági cégnek a bírói gyakorlatot is jól ismerő vezetője szerint annak sincs túl sok foganatja, ha a biztonsági kamerák felvételei alapján feljelentik a durva szabálysértőket. Már csak azért sincs, mert a kamerák felvételei nem a legjobb minőségűek, sokszor az elhelyezésük is hagy kívánni valót. Azon túl, hogy a parkoló meg van és autók állnak benne, semmit nem lehet bizonyítani a felvételekkel.

Mindezek után senki ne csodálkozzon azon, hogy ha egy autós nem gázol el senkit, lényegében következmények nélkül száguldozhat a parkolóban, szembe mehet a forgalommal, azt csinál, amit csak akar. Feltéve persze, ha éppen nem járőröznek arra a rendőrök, ami így karácsony táján azért gyakran előfordul, és nem pont velük szembe hajtanak be az egyirányú utcában. Mert akkor a „tolass már vissza, köcsög, nem látod, hogy jövők” felszólítás és hozzá néhány trágár kötőszó aligha lesz elég.

De térjünk vissza a parkolóhely elhagyására. Nálunk valamilyen perverz ötlettől vezérelve a parkolók többségébe orral előre kell beállni, a parkolás végén így aztán ki kell tolatni onnan. Aki rendszeresen vezet pontosan tudja, hogy ez a manőver egyfajta orosz rulett. Az autós úgy indul el hátramenetben, hogy az esetek többségében egy tele parkolóban semmit nem lát abból, ami az úton történik. Mire lát is valamit, a kocsi félig már keresztben áll az úton.

Semmi gond nincs akkor, ha éppen egy olyan autós közeledik, aki parkolóhelyet keres. Ő biztos szabad utat enged a parkolóból kihajtónak (bár a bogaras és az opeles estéből kiindulva ez sem biztos, hogy igaz). Minden más esetben azonban nem árt emlékezni arra, hogy a KRESZ szerint azoknak van elsőbbségük, akik az úton haladnak. Tilos őket hirtelen megállásra, irányváltoztatásra kényszeríteni.

A KRESZ arra nincs felkészítve, hogy egyesek még akkor sem tűrik, hogy bárki is kitolasson eléjük egy parkolóhelyről, ha éppen parkolóhelyet keresnek, csak kicsit még közelebb a bejárathoz. Persze a KRESZ egy jogszabály, nem illemkódex, csak áttételesen hivatott a közlekedési kultúra terjesztésére.

Így aztán mindenki jobban jár, ha – ahol lehetséges – farral áll be egy parkolóba. Ha  ez a parkolóhely kialakítása miatt nem lehetséges, akkor pedig segítséget kér a kiálláshoz az utasától vagy akár egy idegentől. Egyebekben pedig az okos enged elvét követi. Még így is megtörténhet, hogy meghúzzák a kocsiját, nekimennek, vagy elé lép valaki, de talán kisebb valószínűséggel.

F.Gy.A.