Bezzeg a svédek!

  • Több mint húsz év alatt növekvő autóforgalom mellett is sikerült a felére csökkenteni a közlekedési balesetek számát.
  • Alkoholproblémái vannak? Kezeltesse magát! Ez első alkalommal ez még csak kérdés, másodjára már a hatóság előírás.
  • Aki képes ittasan vezetni, az más törvénytelenségre is képes, ezért nyilvántartásba veszik és szemmel tartják
  • A svéd rendőrség előre bejelenti a sebességmérések helyét, de ez nem jelenti azt, hogy titokban máshol nem mérnek.

Bezzeg a svédek, a dánok, a norvégok, hogy a finnekről és az izlandiakról már ne is beszéljünk. Ott kortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül nem ciki láthatósági mellényben biciklizni, biztonsági övet használni, nem inni vezetés előtt és alatt, állítják, akik szerint a hazai közlekedésben is követendő példa lenne a skandináv modell.

Megpróbáltuk megfejteni a svédek titkát. Azt, hogy ők miért aggatják magukra a létező összes védőfelszerelést, ha gyalog vagy kerékpárral útnak indulnak? Hogyan csökkentették húsz-egynéhány év alatt növekvő gépjárműforgalom mellett is a felére a közúti közlekedési balesetek számát, valamint, hogy az Európában kirívóan magas alkoholárak mellett milyen intézkedéseket tettek még az ittas vezetés visszaszorítása érdekében.

Náluk sem ment ez egyik napról a másikra. Parlamenti döntés és több hatóság (tehát nemcsak a rendőrség) 25 éves következetes munkájára volt szükség ahhoz, hogy mára a skandináv térséget Európa közlekedésbiztonsági bezzeg régiójaként emlegessék.

A „Vision Zero” programot, ami a svéd modell kiindulópontja, még 1995-ben kezdték előkészíteni, de csak két évvel később adta rá áldását a Svéd Parlament. A program nem kisebb célt fogalmazott meg, mint azt, hogy hosszú távon közlekedési balesetben senki ne sérüljön meg Svédországban. Ez annyiban sikerült, hogy 1997, a program parlamenti elfogadása óta növekvő járműforgalom mellett napjainkra felére csökkent a személyi sérüléssel végződő közlekedési balesetek száma.

Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy mértékű balesetszám-csökkenés nem magyarázható egyetlen körülménnyel. Épp úgy szerepet játszhatott benne a modern, a korábbiaknál biztonságosabb járművek megjelenése, mint az úthálózat korszerűsítése, a közlekedési szokások átalakulása, például a tömegközlekedés fejlődése.

A svéd modell azonban nem is egy elemre épített a közlekedésbiztonság javítására alkalmasnak vélt eszközök és módszerek közül. A Svéd Közlekedési Igazgatás hangolta, hangolja össze azokat az intézkedéseket, amelyek megtervezéséért és végrehajtásáért több minisztérium és hatóság is felelős. Mindenkinek a maga területén kell megtennie a szükséges intézkedéseket a cél érdekében.

A Vision Zero program keretében egyebek között csökkentették az átlagsebességet,  a balesetek megelőzése érdekében elválasztották a különböző közlekedők által használt felületeket, azaz az utat, a kerékpárutat és a járdát, valamint összetett programokkal növelték a józan járművezetők arányát.

Itt érdemes talán megállni egy gondolat erejéig. Nálunk az ittasan vezetők arányának, az ittas vezetők által okozott balesetek számának és arányának a csökkentése a cél. Ezzel szemben Svédországban a józan sofőrök arányának növelése.

Elsőre úgy tűnhet, ez csak játék a szavakkal, pedig sokkal többről van szó. Nézzük a módszert!

A svéd rendőr fő szabályként a sofőrön észlelhető fizikai tünetek alapján (izzad, zavarosan beszél, tág a pupillája, mozgáskoordinációs problémái vannak) szűri ki az ittasnak vagy drogosnak tűnő sofőröket. Azonban amennyiben a gyanúja beigazolódik, nemcsak a sofőr jogosítványát vonja be, nemcsak szabálysértési vagy büntetőeljárást indít ellene. A szankciók mellett az ittas vagy bódult állapotban vezetésen ért sofőröknek a rendőrség javasolja, hogy kezeltessék drog-, illetve alkoholproblémáikat.

Írásban tájékoztatják, hogy hová fordulhat segítségért.

Figyelmeztetésük nem marad pusztába kiáltott szó. Ugyanis a rendőri figyelmeztetés ténye bekerül a nyilvántartóba. Amennyiben a rendőri figyelmeztetés ellenére a sofőr nem vesz részt önkéntes leszoktató terápián és újra lebukik miközben bedrogozva vagy részegen vezetett, kényszer terápiára küldik.

Nálunk történelmi okokból rossz emlékeket idéz, a svédeknél azonban a jelek szerint működik, legalábbis a svéd rendőrség szerint, hogy „az italozó, drogozó életmódot folytató és eközben járművet is vezető” ismerősöket, de akár ismeretleneket is a svédek bejelentésék.

A svéd rendőrség anonim bejelentő vonalat működtet azért, hogy bárki bárkit bejelenthessen, ha látta, hallotta vagy csak tud róla, hogy a környezetében valaki rendszeresen iszik vagy drogozik, és úgy vezet.

Minden bejelentést komolyan vesznek és ellenőriznek. Amennyiben a bejelentés megalapozottnak bizonyul, „megteszik az adott esetben indokolt és szükséges intézkedéseket”. Ha a bejelentett italozó sofőrnek kiskorú gyermeke van, számíthat arra is, hogy megjelenik nála a gyermekvédelmi szolgálat.

Az alkoholistáknak, drogosoknak még csak nem is kell balesetet okozniuk ahhoz, hogy magukra vonják a rendőrség és más hatóságok figyelmét. Akit rajtakapnak, hogy ittasan vezetett és gyermeke is van, számíthat rá, hogy bekerül a svéd rendőrség nyilvántartásába és rövid időn belül ellenőrzést tart nála  a gyermekvédelmi szolgálat is.

Azokat, akiket alkohol vagy drogproblémákkal nyilvántartásba vesznek külön levélben értesítenek, hogy milyen alkoholellenes kezeléseken vehetnek részt megelőzendő állapotuk további romlását, s hogy életmódjuknak súlyosabb következményei legyenek.

Amennyiben közlekedési baleset történt és az érintettek közül valaki ittas volt, a hatóságok külön is vizsgálják az ő helyzetét, akkor is, ha nem ő volt a felelős a történtekért. Számítani kell minden ittas sofőrnek arra, hogy előbb utóbb invitáló levelet kap egy terápiára. A svédek abból indulnak ki, hogy aki képes ittasan vezetve önmagát és másokat veszélyeztetni, az esetleg otthon sem bánik úgy a családjával, ahogy az elvárható (és törvényes) lenne.

A fő cél minden esetben az, hogy ne vezethessen az, akinek alkohol- vagy drogproblémái vannak, ne veszélyeztethesse mások javait, testi épségét. Ennek érdekében a svédek  nem találnak semmi kivetni valót abban, hogy a rendőrség folyamatosan kapcsolatot tart az egészségügyi intézményekkel, ahonnan napra kész információkat kap, hogy a hatóságilag kezelésre küldött sofőrök ténylegesen megjelentek-e a terápiákon.

Svédországban a rendőrség előre bejelenti a sebességméréseket, legyen szó akár a fix telepítésű, akár a mobil eszközök használatáról. Nálunk két éve szüntette meg a rendőrség ezt a gyakorlatot, miután kiderült: az autósok tekintélyes hányada csak az előre meghirdetett mérési pontok közvetlen közelében tartja be az ott érvényes sebességkorlátozást. A traffipax előtt előtt lassítanak, sokszor satufékkel csökkentik a sebességét a szabályos szintre, amivel igen gyakran balesetveszélyes helyzetet teremtenek. Arra is volt példa, hogy baleset okoztak, majd kis idő múlva újra padlóig nyomták a gázt.

A svéd rendőrség azt állítja, ők fontosabbnak tartják a megelőzést, mint a bírságolást, ezért hirdetik meg előre, hogy mikor és hol mérik az autósok sebességét. De ez nem jelenti azt, hogy máshol – titokban, rejtekhelyről – nem mérnek sebességet. Sőt, arra is van példa a svéd gyakorlatban, hogy a látványosan kihelyezett kamerák egyáltalán nem mérik a járművek sebességét, de mivel jól látszanak, aki addig gyorsabban hajtott a megengedettnél, lassítani fog, mivel nem tudhatja, hogy a „doboz” mér vagy nem mér.

 F.Gy.A.