Az Európai Unió hatályos közlekedéspolitikai stratégiája

I. Előzmények

Az Európai Unióban 2001 és 2020 között a közösségi szintű közlekedéspolitikát hosszú távú stratégiai programok által szabályozták. Az eddig elfogadott két koncepció közös jellemzője, hogy hatályuk egy-egy évtizedre terjedt ki, és formailag – alcímük mellett – a Fehér Könyv megnevezést kapták.

Az Európai Unió első átfogó közlekedéspolitikai programjának a kiadására 2001. szeptember 12-én került sor. Korábban hasonló dokumentum nem készülhetett, mert sem megfelelő szabályozási háttér, sem pedig felhatalmazás nem állt a Bizottság rendelkezésére, továbbá a tagállamok részéről éppen az ezredforduló idején erősödött fel annak igénye, hogy a közlekedéspolitika főbb irányait és területeit közösségi szinten, egymással egyeztetve szükséges meghatározni. A Bizottság által 2001 őszén közzétett „Fehér Könyv. Európai közlekedéspolitika 2010-ig: itt az idő dönteni” című dokumentum a jellegénél fogva nem csak a közúti, hanem a vasúti, a vízi, a légi és a csővezetékes szállítás területeire is kiterjedt. Egyes fejezeteiben a közös közlekedéspolitika irányelvei mellett olyan témaköröket érintett, mint a szabályozott verseny, a közúti ágazatban szükséges minőségfejlesztés, a vasút újjáélesztése, a légi közlekedés teljesítmény-növelésének ellenőrzés alá vonása, a közlekedési módok egymáshoz való kapcsolása, infrastrukturális, financiális és költségvetési kérdések, az emberarcú közlekedés, a városi közlekedés ésszerűsítése, valamint a közlekedés globalizációjának kezelése.

Ez az úttörő jellegű közösségi dokumentum egyben az első közlekedésbiztonsági programnak is tekinthető, hiszen az Európai Bizottság 2001 és 2010 között önálló közlekedésbiztonsági stratégiát nem jelentetett meg. A közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos főbb kérdéseket, valamint a beavatkozás lehetséges és szükséges területeit a Fehér Könyv harmadik részének első fejezete tartalmazta „Biztonságos utak” címmel, ebben meghatározva azt a történelmi jelentőségű, első mennyiségi jellegű uniós célkitűzést, mely szerint az évtized végére a felére kell csökkenteni a közúti halálozások számát a 2000. évi adatokhoz képest.

A következő, azaz 2011-2020. évek közötti időszak szabályozása némileg eltér az előző évtizedétől. Egyrészt a Bizottság először egy önálló közlekedésbiztonsági programot jelentetett meg (címe: „Fejlődés egy európai közúti közlekedésbiztonsági térség irányába: a 2011-2020. közötti időszak közlekedésbiztonságára vonatkozó politikai irányvonalak” [COM(2010) 389]; kiadás ideje 2011. július 22), és ezt követően nyolc hónap elteltével hagyta jóvá és tette közzé az új évtizedre vonatkozó közlekedéspolitikai koncepcióját. Ugyancsak különbség az előző évtizedhez képest, hogy az új programban a politikai prioritások, a fejlesztési irányok és területek részben megváltoztak. Előtérbe került például a környezetvédelem kérdése, az üvegházhatású gázkibocsátás jelentős csökkentésének igénye, multimodális közlekedés teljesítményének optimalizálása, valamint a technikai innováció, míg a közlekedésbiztonság vonatkozásában a hatósági ellenőrzések mellett más területek (képzés, oktatás, jármű-technológia, infrastruktúra stb.), is nagyobb szerepet kaptak. Ezek a tartalmi változások érthetőek, hiszen az eltelt tíz év során a társadalomban, a gazdasági életben, a technikai fejlődésben, valamint a közlekedésben jelentős változások történtek, új trendek jelentek meg a közúti közlekedés biztonságán belül, továbbá az uniós polgárok igényei, elvárásai is fokozódtak.

A második Fehér Könyv kiadására 2011. március 28-án került sor. A [COM(2011) 144] számon kiadott dokumentum címe: „Fehér Könyv; Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé”. Az új közlekedéspolitikai koncepció kitért a közlekedés és a szállítás valamennyi módozatára, a fejlesztés lehetséges és szükséges irányaira, továbbá közlekedésbiztonsági törekvések is helyet kaptak benne. Az új Fehér Könyv a fő közlekedésbiztonsági célokat az alábbiak szerint fogalmazta meg: „A közúti baleseti halálozást 2050-re szinte nullára kell csökkenteni. E céllal összhangban az Európai Unió arra törekszik, hogy 2020-ra felére csökkenjen a közúti sérülések száma. Gondoskodni kell arról, hogy az Európai Unió a közlekedésbiztonságban és védelemben világelső legyen valamennyi közlekedési mód tekintetében.”

A dokumentum I. számú melléklete az emberéletek ezreinek megmentése jegyében, a „halálos kimenetelű balesetek teljes kiküszöbölése” felé vezető úton a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos intézkedéseket az alábbi négy csoportban foglalja össze.

  • „A közútbiztonsági technológiák – közöttük a járművezetőt támogató rendszerek, az (intelligens) sebességkorlátozók a biztonsági öv bekötésére figyelmeztető jelzések, az eSegélyhívó és a kooperatív rendszerek -, valamint az infrastruktúra és a járművek közötti kapcsolódási pontok harmonizációja és bevezetése, továbbá a műszaki vizsgáztatás javítása, többek között az alternatív meghajtású járművek vonatkozásában.
  • A közúti közlekedési balesetekre és a veszélyhelyzeti szolgálatokra vonatkozó átfogó stratégia kidolgozása, ezen belül a sérülések és a halálos kimenetelű balesetek tekintetében egységes definíciók és osztályozási kategóriák rögzítése, a sérülések számának csökkentésére vonatkozó célszámok elfogadása érdekében.
  • A képzés és az oktatás középpontba állítása a közlekedés valamennyi igénybevevője esetében, valamint a biztonsági felszerelések (biztonsági öv és a védőruha) használatának népszerűsítése, valamint az illetéktelen beavatkozások elleni fellépés.
  • A veszélyeztetett közúthasználók, így a gyalogosok, a kerékpárosok és a motorkerékpárosok védelmének fokozása, többek között az infrastruktúra és a járműtechnológiák biztonságosabbá tétele révén.”

A Fehér Könyv három fő fejezetében olyan fontos és aktuális területeket érintett, mint az európai közlekedési térség előkészítése a jövőre, a versenyképes és fenntartható közlekedési rendszer kialakítása, valamint a stratégiai teendők meghatározása. Utóbbi fejezetből célszerű kiemelni az egységes európai közlekedési (közúti, légi, vasúti, és vízi) térség kialakítására való törekvést, az innovációs stratégiát, a korszerű infrastruktúrára, az intelligens árképzésre és finanszírozásra vonatkozó elképzeléseket, valamint az EU határain túl történő közlekedési fejlesztésekkel kapcsolatos kihívásokat.

II. Hatályos közlekedéspolitikai stratégia

A második Fehér Könyv 2020. december 31-ig volt hatályban, ezért a ciklus végéhez közeledve új program elfogadására volt szükség. A Bizottság döntésének megfelelően az új évtizedben hosszú távú program kiadására nem került sor, helyette középtávú, négy év időtartamra vonatkozó stratégia keretében szabályozzák a közlekedéspolitika főbb irányait, valamint a kulcsfontosságú cselekvési területeket.

Az Európai Bizottság 2020. december 09-én megjelent közleményében ismertette hatályos stratégiáját (címe: „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása”, száma: [SWD(2020) 331 final]), valamint a stratégiához kapcsolódó, összesen 82 kezdeményezésből álló cselekvési tervet. Ezek a dokumentumok szolgálnak iránymutatásként a 2021 és 2024 közötti tevékenységhez. Fontos kiemelni, hogy a stratégia a jellegénél fogva szakpolitikai irányokat határoz meg, és nem a különböző feladatok, megoldások részletes gyűjteménye.

A stratégia abból indul ki, hogy a mobilitás és a közlekedés a társadalmi élet valamennyi területe számára elengedhetetlenül fontos. A személyek és áruk belső határokon keresztül történő szabad mozgása az Európai Unió és egységes piaca egyik alapvető szabadsága. Az EU-n belüli közlekedés egyértelműen nagyobb kohézióhoz és az európai identitás megerősödéséhez vezetett. A közlekedési ágazat „súlyát” jelzi, hogy 5 %-kal járul hozzá az európai GDP-hez, és közvetlenül mintegy 10 millió munkavállalót foglalkoztat.  A mobilitás ugyanakkor – számos előnye mellett – a társadalom számára hátrányokkal is jár. Ezek közé tartozik az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátása, a levegő-, zaj- és vízszennyezés, de a balesetek és a forgalmi torlódások is kedvezőtlen hatást gyakorolnak az uniós polgárok egészségére, jóllétére, valamint a gazdaság teljesítő képességére. A hatályos stratégia megállapítja, hogy a korábbi erőfeszítések és szakpolitikai intézkedések nem kezelték kellőképpen ezeket a területeket. A közlekedési ágazat ÜHG kibocsátása az elmúlt időszakban tovább növekedett, és mára az EU teljes kibocsátásának mintegy negyedét teszi ki.

Ezért a közeljövőben a közlekedési ágazat előtt álló legnagyobb kihívás az ÜHG kibocsátásainak jelentős csökkentése, valamint a fenntarthatóbbá válás. Az új stratégia meg kívánja teremteni az alapot ahhoz, hogy az uniós közlekedési rendszerben mielőbb végbemehessen a zöld, valamint a digitális átállás, továbbá arra is törekszik, hogy a közlekedés ellenállóbbá váljon a jövőben bekövetkező válságokkal szemben. A törekvések eredményeként – az európai zöld megállapodásban foglaltakat is figyelembe véve – 2050-ig 90%-os kibocsátás-csökkenés érhető el az intelligens, versenyképes, biztonságos, hozzáférhető és megfizethető közlekedési rendszernek köszönhetően.

A stratégiában a Bizottság különböző mérföldköveket határozott meg. Ezek a mérföldkövek megmutatják, hogy az elkövetkezendő időszakban az európai közlekedési rendszer milyen úton halad a fenntartható, intelligens és reziliens mobilitást érintő célkitűzések megvalósítása felé. Az új stratégia mérföldkövei az alábbiak:

2030-ig:

  • Az európai utakon legalább 30 millió kibocsátásmentes jármű fog közlekedni.
  • 100 európai város lesz klímasemleges.
  • A nagy sebességű vasúti közlekedés megkétszereződik.
  • Az 500 km-nél rövidebb útvonalú, menetrend szerinti közösségi közlekedés karbonsemleges lesz az EU-ban.
  • Az automatizált mobilitást széles körben fogják alkalmazni.
  • A kibocsátásmentes hajók alkalmassá fognak válni a piaci bevezetésre.

2035-ig:

  • A kibocsátásmentes nagy légi járművek alkalmassá fognak válni a piaci bevezetésre.

2050-ig:

  • Szinte valamennyi személygépkocsi, kistehergépkocsi, autóbusz és új nehéz-tehergépjármű kibocsátásmentes lesz.
  • A vasúti teherforgalom megkétszereződik.
  • A nagy sebességű vasúti forgalom megháromszorozódik.
  • A törzshálózat esetében működőképessé válik a fenntartható és intelligens, nagy sebességű összeköttetéssel rendelkező közlekedésre felszerelt multimodális transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T).

A mérföldkövek mellett az uniós közlekedéspolitikai stratégia tíz kiemelt területet is meghatároz, melyek mindegyike konkrét intézkedéseket tartalmaz. Annak érdekében, hogy a fenntartható, intelligens, és reziliens közlekedési rendszer alakuljon ki, a stratégia ezen szempontok alapján három csoportba foglalja a kulcsfontosságú területeket (megjegyzés: a stratégiához kapcsolódó cselekvési terv ugyancsak a következő tíz kiemelt területnek megfelelően csoportosítja a Bizottság 82 kezdeményezését; A zárójelben lévő, dőlt betűvel írt példák a cselekvési tervből származnak ).

A fenntarthatóság érdekében

  1. a kibocsátásmentes szárazföldi járművek, hajók és repülőgépek, a megújuló és alacsony kibocsátású üzemanyagok és a kapcsolódó infrastruktúrák elterjedésének ösztönzése (például 2030-ig 3 millió nyilvános elektromos töltőállomás létesítésével);
  2. kibocsátásmentes repülőterek és kikötők kialakítása (például a fenntartható légi és tengeri közlekedésben használt üzemanyagok népszerűsítését célzó új kezdeményezések révén);
  3. a helyközi és városi mobilitás egészségessé és fenntarthatóvá tétele (például az elkövetkező 10 évben a nagy sebességű vasúti forgalom megduplázásával, valamint a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésével);
  4. a teherszállítás környezetbarátabbá tétele (például azáltal, hogy a jelenleg 75 %-ban a közutakon lebonyolított szárazföldi áruszállítás jelentős részét a vasútra és a belvízi utakra terelik át, és a vasúti teherforgalom 2050-ig történő megkétszerezése révén.);
  5. szén-dioxid-árazás és hatékonyabb ösztönzők biztosítása a felhasználók számára (például olyan átfogó intézkedéscsomag segítségével, amely tisztességes és hatékony árképzést biztosít az egész közlekedési ágazatban).Az intelligens közlekedési rendszer kialakítása érdekében:
  6. Az összekapcsolt és automatizált multimodális mobilitás megvalósítása (például annak lehetővé tétele révén, hogy az utasok kombinált utazásokra szóló jegyeket vásároljanak, az áruszállítás pedig zökkenőmentesen válthasson a közlekedési módok között).
  7. Az innováció, valamint az adatok és a mesterséges intelligencia felhasználásának ösztönzése az intelligensebb mobilitás érdekében (például a drónok és a pilóta nélküli légi járművek bevezetésének teljes körű támogatása, valamint a közös európai mobilitási adattér kiépítését célzó további intézkedések révén).A reziliens rendszer megvalósítása érdekében:
  8. Az egységes piac megerősítése (például a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) 2030-ig történő kiteljesítésével kapcsolatos erőfeszítések és beruházások megerősítése révén, valamint az ágazat abban történő támogatásával, hogy a flották korszerűsítését célzó fokozott állami és magánberuházásoknak köszönhetően az ágazat valamennyi közlekedési mód esetében megerősödve lábaljon ki a válságból);
  9. mindenki számára tisztességes és igazságos mobilitás biztosítása, (például a megújult mobilitás megfizethetővé és hozzáférhetővé tétele révén minden régióban és minden utas számára, beleértve a csökkent mozgásképességű utasokat is, és az ágazat vonzóbbá tétele révén a munkavállalók számára);
  10. a közlekedés biztonságának és védelmének megerősítése mindegyik közlekedési mód esetében, többek között 2050-ig nullához közelire csökkentve a közlekedési balesetek halálos áldozatainak számát.

A rugalmas és a környezeti hatásokkal szemben ellenálló, azaz reziliens rendszer megteremtését indokolja, hogy közlekedés egyike a Covid-19 világjárvány által legsúlyosabban érintett ágazatoknak. Az Unió egészét érintő járvány zavarokat okozott az ellátási láncban, jelentős visszaesések történtek a külföldi és belföldi utazások és turizmus terén, emellett a korlátozások a tagállamok viszonylagos elszigeteltségét is eredményezték. Mindezek hatalmas üzemeltetési és pénzügyi nehézségeket okoztak számos, a közlekedési ágazatban tevékenykedő vállalkozás számára, mely következtében sok vállalkozás meg is szűnt, illetve jelenleg is komoly financiális problémákkal küzd.

A hatályos közlekedéspolitikai stratéga tízedik kiemelt területe a közlekedés biztonságának és védelmének megerősítését irányozza elő valamennyi közlekedési mód esetében. A közlekedési rendszer biztonsága elsődleges fontosságú, és ebből a követelményből soha nem szabad engedni. Továbbá fontos cél, hogy az EU-nak továbbra is világelsőnek kell maradnia a közlekedésbiztonság területén. A közúti közlekedés vonatkozásában a Bizottság teljes mértékben elkötelezett a 2018. májusában elfogadott uniós közúti közlekedésbiztonsági stratégia, az „Európa Mozgásban” című program végrehajtása mellett.

Az elkövetkezendő években a közlekedésbiztonsági tevékenységen belül prioritásként kell kezelni az olyan tényezők visszaszorítását, mint a sebességtúllépés, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás, valamint a vezetés közbeni figyelemelvonás, melyek szorosan összefüggnek a közúti balesetek okozásával és a sérülések súlyosságával. A Bizottság mérlegelni fogja, milyen intézkedésekre van szükség az említett kockázatok, problémák kezelése érdekében, és megfontolja további uniós ajánlások kiadását is. Az előzőeken túl kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett úthasználók védelmére, fejleszteni kell az adatgyűjtés rendszerét, és az eddigieknél is több kutatásra, elemzésre van szükség. Végezetül: az infrastrukturális beruházások végrehajtása különösen a magas kockázatú helyszíneken, valamint az elöregedő, illetve a fejletlen hálózati szegmenseknél fontos.

III. Befejezés

Az Európai Bizottság hatályos közlekedéspolitikai stratégiája a 2021-2024. közötti időszakra vonatkozik. Ez az átfogó program ütemtervet, mérföldköveket határoz meg annak érdekében, hogy az európai közlekedést a fenntartható és intelligens jövő pályájára állítsa. A célok elérése érdekében a Bizottság 10 kiemelt területet jelölt meg, és a kezdeményezéseket egy 82 pontból álló cselekvési tervben összesítette, mely iránymutatásként szolgál majd a Bizottság munkájához az elkövetkező években. Fontos megállapítás, hogy a közlekedési rendszer szempontjából valamennyi közlekedési mód nélkülözhetetlen, ezért mindegyiknek fenntarthatóbbá kell válnia. A fenntartható, intelligens és zöld rendszer egyik legfontosabb ismérve ugyanakkor a biztonság, a közúti, a vasúti, a légi és a vízi közlekedés esetében egyaránt. Európa jelenleg a világ legbiztonságosabb közlekedési régiója, és a Bizottság egyik alapvető törekvése, hogy ez a jövőben is így maradjon. Például azzal, hogy 2050-ig a közlekedési balesetek halálos áldozatainak száma a nullához közelítsen.

G.I.