Év végi zárszó

Szeretem a karácsony és a szilveszter közötti időszakot. Szeretem a csillagszóró, a mézeskalács és a fenyőfa illatát, szeretem azt a csendet, amely a gyerekkoromra emlékeztet, amikor még csak mutatóban volt egy-két autó az utcában, és azok is nagy ritkán mozdultak. Az utakra hullott hó napokig érintetlen maradt. Sajnos ez olyan régen volt, mint havazás Szentestén.
De akkoriban nagyjából hárommilliárd ember élt a földön, ma pedig közel nyolcmilliárd. Ebből is következik, hogy napjaink utcáin már nem ritkán áll egy-két autó, de most már családonként. Ebből pedig az következik, hogy az idén is volt írnivalónk bőven, hiszen a közlekedés és annak biztonsága, illetve azzal összefüggésben a környezetszennyezés a világ egyik nagy problémájává nőtte ki magát.
Ám ilyentájt mégis mozdulatlannak tűnik minden. Persze mindez csak viszonylagos mozdulatlanság. Mégis jólesik. Néhány napra lassítani, nézni a város gyér forgalmát, nosztalgiával gondolni azokra az évekre, amelyekben még öröm volt autózni, és amelyekben sokkal jobban vigyáztunk egymásra, sokkal jobban tiszteltük, becsültük egymást.
Karácsony lévén nem szeretnék sem szörnyű balesetekről, sem kacifántos és sokszor érthetetlen jogi esetekről, sem a közlekedéssel összefüggő elmélkedésekről írni, mert talán sokak érzékenységét bántanám azokban a napokban, amelyek a szeretet jegyében telnek.
A pillanatnyi csendet felhasználva azonban halkan megjegyezném, hogy sokan vannak az országban olyanok, akik még ezekben az órákban is úgy dolgoznak értünk, ahogyan tették ezt az év többi napján. Lelkiismeretesen, megbízhatóan, segítőkészen és ha kellett gyorsan. A kozlekedesbiztonsag.kti.hu oldal nevében is köszönöm a rendőrök, a közúti ellenőrök, a mentők, a katasztrófavédelem, a közösségi közlekedés járművezetői és forgalomszervezői áldozatos munkáját. És persze azokét is, akik közvetve ugyan, de nyilvánvalóan sokat tettek azért, hogy kevesebb család számára legyen szomorú a karácsony. A teljesség igénye nélkül pedagógusoknak, orvosoknak, újságíróknak, igazságszolgáltatásban dolgozóknak, közlekedési szakembereknek, meteorológusoknak, vezetéstechnikai trénereknek, gépjármű oktatóknak és vizsgabiztosoknak.
Hosszú-hosszú évek óta hallom azt a közhelyesnek is közhelyes mondatot, miszerint ez az év nem volt könnyű, de a következő sem lesz az. Én pedig erre azt mondom: pedig könnyen lehetne. Mert a biztonságos közlekedés alig-alig múlik a pénzen, sokkal inkább hozzáállás kérdése. Nyilván szükség van a megfelelő minőségű utakra, a folyamatos tájékoztató munkára, következetes ellenőrzésre, de azt hajlott korom ellenére sem mondanám ki nyugodt szívvel, hogy régen minden jobb volt. Más volt, de az elmúlt évtizedeknek legfeljebb csak néhány percét sírnám vissza. Azokat a perceket, amelyek az emberi kapcsolatokról szóltak. S amely emberi kapcsolatok a közlekedésben is megnyilvánultak. Éppen ezek tehetnék könnyebbé, biztonságosabbá a következő esztendőt. Pénz nélkül. Csak tiszteletből, szabálykövetésből, jófejségből kellene egy kicsit több. És akkor jövő ilyenkor elmondhatnánk, hogy megint kevesebb honfitársunkat hiányolják gyertyagyújtáskor.

Áldott, békés karácsonyt és balesetmentes új esztendőt kíván a kozlekedesbiztonsag.kti.hu nevében

S.G.