Gyalogosveszély az autópályákon

  • Egy héten belül két férfit gázoltak halálra az M3 autópályán a káli pihenő közelében.
  • Nem véletlen, hogy még a leállósávban álló autóból is ki kell szállniuk az utasoknak.
  • Akinek fontos a biztonság, ne hívjon segítséget addig, amíg a szalagkorlát mögé nem ért.

Öt napon belül két férfit gázoltak halálra az M3 autópálya káli pihenője közelében, a sztráda nyíregyháza felőli oldalán. Mindketten a helyszínen életüket vesztették.

Az első eset még január 11-én történt a 106-os kilométerszelvényben, hajnalban. Egy 37 éves férfi gyalogolt a sztrádán és egy ott haladó autó halálra gázolta. Öt nappal később és három kilométerrel távolabb Budapest irányába, ugyancsak kora reggel és szintén a Nyíregyháza felé vezető oldalon gázoltak el egy férfit, aki éppen át akart futni az autópályán.

A rendőrség még vizsgálja a baleset körülményeit. Legfőképpen azt, hogy mit keresett a két férfi a sztrádán gyalogosan. Azt azonban már most ki lehet jelenteni, hogy az áldozatok felelőtlenségében – tudniillik, hogy gyalogoltak, illetve, hogy át akartak futni az autópálya egyik oldaláról a másikra – döntő szerepe volt a balesetekben.

A gázoló sofőröknek egyik esetben sem volt még csak esélyük sem elkerülni a tragédiát.

Az autópályák ugyan a létező legbiztonságosabbak utak, de csak a gépjárművek számára. Nem véletlen, hogy nemhogy gyalogosok vagy kerékpárosok nem közlekedhetnek ott, de még olyan járművek se hajthatnak fel a sztrádákra, amelyek nem képesek folyamatosan legalább 60 km/h sebességgel haladni!

Gyalogosként senki nem tartózkodhat az autópályán. Még a leállósávban sem, s még akkor se, ha lerobbant az autó és az utasai éppen az autómentőt várják. Ne csak azért ne gyalogoljanak a pálya mentén mert tilos, hanem mert életveszélyes. A közutasok szokták volt mondogatni, hogy a leállósávban 20 perc a túlélési idő. És ők már csak tudják: szinte hetente rohannak figyelmetlen autósok igen nagy sebességgel a leállósávban dolgozó, veszélyre figyelmeztető táblákkal és figyelmeztető fényjelzésekkel bőven ellátott autóikba. Az utóbbi 20 évben a fokozott védelem dacára 17 közutas halt meg közlekedési balesetben munkavégzés közben a gyorsforgalmi utakon.

A KRESZ egyértelműen kimondja azt is, hogy „Tilos a leállósávon megállni vagy várakozni!”  Kivételek persze lehetnek, ám ezeket tételesen felsorolja a KRESZ. Megállhat például a leálló sávban az az autó, ami műszaki hiba miatt képtelen tovább menni. Azonban a sofőr és utasai ez esetben sem álldogálhatnak a leállósávban. Miután kiszálltak és felvették a láthatósági mellényüket, azonnal el kell hagyniuk az autópályát (a leállósáv is része az autópályának), és a szalagkorlát mögé kell húzódniuk és ott kell várakozniuk a segítség megérkezéséig. Sőt, saját érdekében mindenki bölcsen teszi, ha már a segítséget is onnan hívja.

Egyebekben csak azok állhatnak vagy haladhatnak a leállósávban, akik például forgalomellenőrzést végeznek, azaz a rendőrök, a NAV vagy a közlekedési hatóság autói, akik útfenntartást, úttisztítást végeznek, ide értve az út menti növényzet írását, permetezését. És persze azok, akik a műszaki okokból mozgásképtelenné vált járművek műszaki mentését végzik. Ezen járműveknek viszont használniuk kell a figyelmeztető jelzésüket, hogy azok kellő távolságból észlelhetők legyenek.

A fentiekből is egyértelműen következik: az autópályán a gyalogosforgalom tilos! A rendőrök még azokat is figyelmeztetik (joggal), akik a leállósávban beszélgetve várják az autómentőt. Ha pedig az derül ki, hogy egy autó csak azért állt meg ott, mert az utasokra rájött a szükség és nem bírták volna ki a pihenőig, vagy csak enni-inni akartak ott, a sofőrnek akár helyszíni bírsággal is számolnia kell!

Nem véletlen a szigor! A leállósáv sem egy biztonságos hely, még az autók és az autókban ülők számára sem; a gyalogosokról már ne is beszéljünk. Gyakran látni autókról lerepülő dolgokat pattogni a leállósávban, gyakori az is, hogy az elalvó sofőrök, elmélázó vagy éppen egy mentőnek helyet adó autók elmélázó vezetői kissé balra hozzák a kormány.

És bár szabálytalan, sajnos sokan használják előzésre is a leállósávot!

Amikor egy autó nem lépi túl az autópályán megengedett maximális sebességet (130 km/h), másodpercenként 37 métert tesz meg. Egy átlagos műszaki állapotú személygépkocsi nagyjából 140-150 métert tesz meg, mire egy tapasztalt sofőr ennél a sebességnél – a reakcióidőt is figyelembe véve – nullára fékezhetné az autót.

Akik alatt leáll az autó és épp csak ki tudnak manőverezni a pályáról, majd ezek után – életük kockáztatásával – gyalog indulnak segítségért keresztben a sztrádán, általában nem startgépből indulnak el, mint a sprinterek, és vélhetően nem is gyorsulnak úgy, mint a rövidtávfutó atléták. Jellemzően körülnéznek, majd, ha úgy ítélik meg, hogy a közeledő autó elég távol van ahhoz, hogy átrohanjanak előtte, nekiiramodnak.

Itt azonban már van két halálos kockázati tényező! Az első, hogy vajon miképpen állapítja meg – pláne éjszaka, de még inkább az esti vagy a hajnali szürkületben – egy az autója lerobbanása miatt amúgy is ideges gyalogos, hogy tényleg elég messze van-e az az autó ahhoz, hogy átérjen előtte a túloldalra? És azt, hogy mekkora sebességgel közeledik felé?

Sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy ha csak a két forgalmi sávot vesszük figyelembe, az autópálya oldalanként minimum 7,5 méter széles, a leállósávval együtt legkevesebb 10,5. Tempósan lépkedve is kell minimum 3-4, de inkább 4-6 másodperc, hogy egy átlagos fittségű ember átjusson a túloldalra. De akkor tényleg nem sokat hezitálhat!

Ennyi idő alatt egy 130-cal közeledő autó hozzávetőleg 111 – 185 métert tesz meg. És minden másodpercben 37 méterrel csökken a távolság az öngyilkosjelölt autópályán-átrohanó és az autó között.

A sztrádán arra senki ne számítson, hogy a leállósávban tébláboló gyalogosok láttán az autósok lassítani fognak, így segítve őket az átkelésben; és nemcsak azért, mert ezt sok autós az országúton és lakott területen belül sem teszi meg, még ott és akkor sem, ahol és amikor illene vagy éppenséggel kellene. Az eddigi halálos gázolások tapasztalatai azt mutatják, hogy a sofőrök már csak akkor vették észre az autópályán átfutni próbálkozó vagy az úton sétáló gyalogost, amikor késő volt, már semmit nem tehettek a tragédia elkerülése érdekében.

A sztrádán a gyalogos pont olyan egy autós számára, mint a zebrán az utolsó pillanatban áthajtó kerékpáros, vagy a szezon eleji motorosok a forgalomban; sőt, még olyanabbak. Nem számít rájuk, ezért nem is figyelnek a lehetséges gyalogosveszélyre, mint – a kellő körültekintéssel vezető sofőrök a zebrák és útkereszteződések közelében. Emiatt pedig, ha autó elé lép egy gyalogos az autópályán, biztos, hogy jóval hosszabb lesz a sofőr reakció ideje, mint ha például egy másik autó által előidézett veszélyhelyezetet kellene elhárítania.

A január második hetében az M3-on történt két halálos gyalogosgázolás nem példa nélküli. Minden évben több hasonló esetet jegyeznek fel a baleseti statisztikába. Jellemzően bajba jutott autósok az áldozatok, akiknél vagy nem volt telefon (ez azért ma már nem jellemző) vagy csak nem volt türelmük megvárni, hogy megérkezzen a segítség és gyalog indultak elébe, vagy éppen egy közeli benzinkúthoz, ahol egy füst alatt némi ételt és italt is beszereztek volna – ha eljutnak odáig.

F.Gy.A.