Segítsük egymást! Apró, de életmentő fortélyok

Többször írtunk már olyan forgalmi helyzetekről, amelyek szereplői, adott esetben főszereplői a gyalogosok, mégsem csupán rajtuk múlik, hogy a járművezetők miként reagálnak ezekre a szituációkra. Azzal is nem egyszer foglalkoztunk már, hogy az autós-gyalogos kapcsolatban mennyire fontos a szemkontaktus felvétele, hiszen így mindkét félnek lehetősége nyílik a másik szándékának „kifürkészésére”.
A most bemutatandó forgalmi helyzetben azonban egyáltalán nincs szó szemkontaktusról, sokkal inkább annak hiányáról. Az elsőként ismertetett helyzet minden közlekedő számára ismerős lehet, hiszen naponta többször is belefuthatunk, rosszabb esetben a híradásokban találkozhattunk vele. A gyalogos figyelmetlenül, egy álló jármű takarásából lépett ki az úttestre, ahol egy – az álló járművet kikerülő – autó elgázolta – az így kezdődő rendőrségi hírek többnyire semmi jót sem sejtetnek. Tipikusan ilyen helyzet a megállójában álló autóbusz vagy troli, amelynek az első ajtaján leszállók közül valaki a rövidebb, tehát az álló jármű előtti vagy mögötti utat választja ahhoz, hogy mihamarabb a túloldalra jusson. A bekövetkező baleset megítélése a rendőrség, de még az utca embere számára is egyértelmű lesz: a gyalogos hibázott, mert figyelmetlenül lépett az úttestre. Legfeljebb az lehet kérdés, hogy az álló járművet kikerülő autó vezetője nem lépte-e túl a megengedett sebességet. Sajnos a helyzet az, hogy alaphelyzetben – tehát szabályos körülmények között – sem a gyalogosnak, sem a sofőrnek nincs esélye, a baleset bekövetkezése borítékolható. Hacsak! Az ilyen helyzetek kockázata azonban lényegesen csökkenthető, ha a járművezető fejben előre modellezi a szituációt, azaz számol azzal, hogy gyalogos léphet a járműve elé. Tekintsünk el most attól, hogy a gyalogos is körül nézhetne, mielőtt életét vagy testi épségét kockára téve kilép az álló jármű takarásából, és elengedné a kikerülésben lévő autót. Ám az ilyen gyalogos többnyire azzal sem számol, hogy akár a megállóból induló autóbusz is elütheti, hiszen a buszsofőr – akinek a megállóban más dolga is van -, sokszor észre sem veheti az előtte tébláboló gyalogost. Szóval, az ilyen balesetek megelőzésében azért komoly szerep jut a gyalogosoknak is. De mit tehet az előrelátó autós? Nos, mindenekelőtt csökkenti a sebességet. Aztán amikor az álló jármű mellé ér, elkövetkezik egy pillanat, amikor a kerekek alatt (között) jól látható lesz a figyelmetlen gyalogos lába, mozgása, pont annyi időre, amely alatt a sofőr akár állóra is fékezheti a járművét. Ez a helyzet tehát megoldható baleset nélkül, de kétségtelen, hogy ehhez elengedhetetlen a fokozott figyelemkoncentráció. (Csakúgy, mint általában minden forgalmi szituációban!)
Második példánk ugyancsak hétköznapi, egyáltalán nem extrém helyzet, mégis sokan rajta vesztettek már. Ebben is jelen vannak gyalogosok, de az ő szerepük ezúttal másodlagos. Képzeljünk el egy jelzőlámpás kereszteződést, amelyben külön sáv áll a jobbra kanyarodók rendelkezésére, ám az ő esetükben csak egy elsőbbségadás kötelező tábla jelzi a sofőrök teendőjét. Mi állunk első helyen a jobbra kis ívben kanyarodni szándékozók között, és amikor a keresztező forgalomban akad egy kis szünet, el is indulunk, ám abban a másodpercben a gyalogátkelőhelyen néhány gyalogos – teljesen szabályosan – az átkelés mellett dönt, természetesen fékezésre kényszerítve minket. És ebben a pillanatban a hátunk mögött lévő autó már belénk is ütközött. Ebben a helyzetben a gyalogosok nyilván nem okolhatók a balesetért, hiszen ők szabályosan közlekedtek, semmi sem írja elő a számukra, hogy áttekintsék egy nagyobb útkereszteződés teljes forgalmi helyzetét. A balesetért egyértelműen a mögöttünk haladó autós a hibás, aki abban a hitben élt, hogy ha már elindultunk, el is megyünk előle, miközben ő éppen balra tekintve keres magának besorolási lehetőséget. Tényleg mindennapos helyzet. De vajon hogyan kerülhető el? Ha a mögöttünk álló autó vezetője nemcsak minket és a balról érkezőket figyeli, hanem az előttünk lévő helyzetet is felméri, láthatja, hogy nem tudjuk majd elhagyni vagy gyorsan elhagyni a helyünket. Talán furcsa, amit mondok, hiszen ez nem egy fitness magazin, de az ilyen helyzetekben elengedhetetlen a fej gyors mozgatása. Ha másodpercekig tart, amíg a sofőr a fejét balról jobbra fordítja, jelentősen megnő a baleset kockázata. Mert ilyenkor bizony villámgyorsan kell balra és jobbra, és ha kell többször is balra és jobbra fordítani a fejet. Egészen addig, amíg a gépkocsivezető meg nem győződött arról, hogy az előtte besorolásra váró valóban kihajtott. Az is előfordulhat, hogy az elöl álló autós kihajtását (besorolását) nem akadályozza keresztirányú gyalogosforgalom, egyszerűen csak elbámészkodott, netán túlzottan óvatos, nem mer a kisebb megszakításokkal érkező forgalomba behajtani. A mögötte álló rutinosabb vagy szemfülesebb sofőr pedig – aki balról tisztának ítéli meg a helyzetet – a gázra lép abban a hitben, hogy az előtte haladó is ezt tette. Egy gyors ide-oda fejmozgással viszont megelőzhető lenne az ilyen típusú baleset.
Voltaképpen apró dolgok, fortélyok ezek, amelyekre a járművezető-képzés során egyszerűen nem jut idő, olykor mégis életet menthetnek.

S.G.