Tudta Ön, hogy…?

• Magyarországon a pandémia miatt némiképp lecsökkent közúti forgalom mellett is 6 ezer nagyvadat gázoltak el tavaly az utakon.
• A Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni a vadkárok elszámolásakor.
• A vadak nem ismerik a KRESZ-t, nem tudják, hogy melyek a táblákkal jelzett vadveszélyes utak, ahol számítanak rájuk.
• Észak-Magyarországon a vaddisznók már a nagyobb városok belvárosaiban is feltűnnek éjjelente – igazi orosz rulett találkozni velük.

A MABISZ az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján a napokban közleményben figyelmeztette az autósokat: 2017 óta folyamatosan nő a nagyvad-gázolások száma az utakon, és  ami ezzel együtt jár: nőnek a gépjárművekben keletkezett károk is. A növekvő alkatrészárak, szolgáltatási költségek miatt ma már egy vaddal történt ütközés során keletkezett sérülés kijavítása (vagy az alkatrész cseréje) akár lényegesen is többe kerülhet, mint korábban.

Tavaly a pandémia miatt becslések szerint 5-10 százalékkal visszaesett ugyan a közúti forgalom, mégis 6 ezer nagyvad – őzek, szarvasok, vaddisznók – váltak közlekedési balesetek áldozataivá.

A károk közel negyede egyetlen biztosítótársaságnál jelentkezett, ők 1400 vadkárra 700 millió forint kártérítést fizettek ki, azaz átlagosan mintegy félmillió forintot. Ismerve a biztosítók kártérítési gyakorlatát nem túl nagy bátorság kijelenteni: a vadbalesetekben érintett gépjármű-tulajdonosok kára összességében és átlagosan is nagyobb volt ennél.

Sok autós csak egy nagyvaddal történt ütközés után szembesül a ténnyel, hogy amennyiben nincs megfelelő biztosítása, senki nem téríti meg a járművében keletkezett kárát.

A Polgári Törvénykönyv szerint a vadgazdálkodás és maga a vad is veszélyes üzem. Ahogy a gépjármű is. Két veszélyes üzem „konfliktusából” adódó káreseménynél pedig az a szabály, hogy mindenki viseli a maga kárát.

Fontos tudni – sokan ezzel sincsenek tisztában –, hogy a vad (az élő állat) az állam tulajdona. Az elhullott vad – és ide tartoznak a közlekedési balesetben elpusztult állatok is – a területileg illetékes vadásztársaságé. Lopást követ el az, aki kára enyhítése végett – vagy egyszerűen csak „ha már elpusztult ne hagyjuk itt” alapon – pörkölt alapanyagként kezeli az elgázolt állatot.

Az elgázolt vadhoz hozzányúlni sem érdemes, sőt, kifejezetten veszélyes. És ha a vad láthatóan megsérült, de még el tudott menekülni a baleset helyszínéről, senki ne kövesse – egyöntetűen ezt javasolják a vadásztársaságok és a rendőrök. Nem biztos, hogy a mozdulatlanul fekvő vad elpusztult. Nem egy esetben megtörtént, hogy a döglöttnek hitt vad hirtelen felugrott, amikor emberi kéz érintését érezte és menekülni próbált, közben súlyos sérüléseket okozott a köré gyűlt embereknek.

A sérült vad követése pedig kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki az állatból.

Mivel az elhullott vad amúgy is a vadásztársaságé (ha túlélte a balesetet az államé) semmi ér-telme kockáztatni, így se, úgy se lesz az autósé az állat!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni. A vadgázolás közlekedési balesetnek minősül, azaz értesíteni kell a rendőrséget és a vadásztársaságot. Felhívni a rendőrséget nemcsak kötelező, de praktikus is, mivel a 112 a nap huszonnégy órájában elérhető, míg azt csak kevesen tudják, hogy egy adott útszakasz éppen mely vadásztársaság területén halad keresztül, kit kell értesíteni a vadkárról és milyen telefonszámon. Márpedig a vadkár bejelentéséről készült jegyzőkönyvre is szüksége lesz annak, akinek volt biztosítása az efféle eseményekre – de erről majd később.

Az adott területen illetékes rendőrök tudják melyik vadásztársaságnál kit kell értesíteni és milyen telefonszámon.

Egy másik ok, amiért a rendőrséget értesíteni kell, hogy egy újabb baleset megelőzése érdekében ők tudják szükség esetén lezárni az utat, nem mellesleg a tapasztalatok szerint a kék fény hatására jobban lelassítanak a közlekedők, mint egy autóstársuk elakadásjelzőjének villogására.

Rendőrségi tapasztalatok szerint sokan a rendőrség és a vadásztársaság értesítése helyett inkább elhagyják a helyszínt (gyakran az elgázolt tettemmel, de van, hogy anélkül), mert attól tartanak, hogy a vadgázolásért felelősségre vonhatják őket. Pedig erre csak akkor kerülhet sor, ha a Vigyázat vadveszély! táblával jelzett úton nem megfelelő sebességgel hajtottak.

Hogy mennyi a vadveszélyes utakon a megfelelő sebesség, azt pontosan senki sem tudja megmondani. A MABISZ közleménye szerint: „a Vadveszélyre figyelmeztető tábla azt jelenti, hogy a gépjármű vezetőjének úgy kell megválasztania a gépjármű sebességét, hogy a vad hirtelen felbukkanása esetén is el tudja kerülni az ütközést. Ez este, a vad által sűrűn látogatott területen akár igen lassú, 20 km/órás sebességet is jelenthet. De még lassan közlekedve, sőt, akár álló autóba is belefuthat egy megijedt vad”.

A 20 km/h sebesség a KRESZ-ből nem vezethető le, az csak ajánlás az autósok részére. Akik persze az erdős (vadveszélyes) területeken, de nemcsak a táblával jelzett utakon, hanem szinte bárhol orosz rulettet játszanak a vadakkal, főleg augusztustól novemberig, amikor előbb az őzek, majd a szarvasok párzási időszaka tart. A vaddisznók is urbanizálódtak, és nem egy YouTube-ra feltöltött videó bizonyítja, hogy Észak-Magyarország nagyobb városainak a belvárosaiba is bemerészkednek – ma még csak éjjelente.

Kell-e mondani milyen veszélyekkel járhat a találkozás egy kivilágítatlan vaddisznókondával?

A rendőrség jellemzően akkor indít eljárást az autósokkal szemben, ha olyan nagy sebességgel hajtottak a vadveszélyes utakon, ami még nagy jóindulattal sem tekinthető óvatos vezetésnek. Ha a kocsi összetört, a vad elpusztult, a baleset nyomaiból ma már nagy pontossággal rekonstruálható, hogy mi történt.

Fontos tudni azonban azt is, hogy a megriasztott vagy éppen üzekedő vadak olykor álló autóknak is nekirohannak, nem kis kárt okozva a karosszériájukban. A szakemberek mindazonáltal azt javasolják, ha valaki az út közelében vadat lát, lassítson (az a 20 km/h-s ajánlás ilyenkor nagyon is megszívlelendő).  És ilyenkor célszerű a sáv közepén maradni és bekapcsolni az elakadásjelzőt is, hogy a később érkezők lássák, nem nézelődni állt meg az előttük lévő autó, hanem valamilyen akadály van előtte.

A vad kiszámíthatatlan. Attól, hogy egy adott pillanatban még az úttal párhuzamosan sétál és érdeklődéssel figyeli a járműveket, szempillantás alatt megiramodhat egyenest feléjük.

Ha elkerülhetetlen az ütközés, el kell ütni a vadat. Állatbarátok számára szörnyen hangozhat ez a kijelentés, de nincs mit tenni. Tartani az egyenest, és fékezni, olyan erősen, amennyire csak az adott útviszonyok mellett lehetséges, és bízni abban, hogy a vad időben elugrik, vagy ha nem, akkor a lehető legkisebb kárt okozza az ütközés a karosszériában vagy az utasok testi épségében.

Egy hirtelen kormánymozdulattal és az azzal egyidejű vészfékezéssel az autó további mozgása kiszámíthatatlanná válhat, különösen ősszel és télen, a vizes-csúszós úton. Sem arra nincs garancia ilyenkor, hogy a filmekben látott látványos kormánymozdulatokkal sikerül kikerülni az állatott, arra sincs, hogy a vad a felé tartó autó elől nem épp abba az irányba próbál meg menekülni, amerre az az erős fékezés és a hirtelen kormánymozdulat hatására sodródni fog, ahogy arra sincs, hogy a manőver végén sikerül az úton tartani a járművet.

Sokkal nagyobb veszélynek teszi ki a sofőr a járműve utasait, ha az oldalával nekisodródik egy méretes fának, mintha frontálisan nekimenne a vadnak, bármekkora legyen is az!

Ha sikerül elkerülni a vadgázolást, viszont az árokban köt ki vagy egy fára csavarodva áll meg a kocsi, a sofőrnek nem lesz egyszerű megmagyarázni a rendőröknek, hogy jött egy őz, aztán elment, de ő amúgy az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetett.

Természetesen nemcsak az autósokat vehetik elő a hatóságok a vadbalesetekért. Ha nem, vagy nem megfelelően táblázzák ki a vadásztársaságok a veszélyes utakat, ha rossz, a közlekedőkre nézve veszélyes helyen alakítanak ki etetőket, vagy nem kellő körültekintéssel szerveznek hajtóvadászatot, az ő (büntetőjogi) felelősségüket is vizsgálják.

Az esetek döntő többségében azonban a „mindenki állja a saját kárát” elv érvényesül.

Biztosításjogi szempontból a vadgázolás töréskárnak minősül, amire a teljes körű CASCO fedezetet jelenthet. Azonban a Magyarországon nyilvántartott 5,8 millió gépjárműből csak egymillióra kötöttek CASCO biztosítást. Tegyük hozzá, hogy sok esetben nem azért, mert a tulajdonosok nem akarnak kötni vagy nem lenne pénzük kifizetni a biztosítás díját, hanem mert a jármű bizonyos életkora felett már a biztosítók nem kötnek CASCO-t az érintett autókra.

Azonban a MABISZ tagbiztosítóinál a Kötelező Gépjármű Felelősségbiztosítás mellé évi pár ezer forintért köthető vadkárra vonatkozó kiegészítő biztosítás. Azoknak, akik az erdős vidéken élnek   hasznos lehet.

F.Gy.A.