Hogyan adjunk el egy autót?

Bizonyára sokan elgondolkodnak azon, hogy míg van olyan, aki egy hét alatt el tudja adni a használt autóját, másnak hónapokon keresztül sem megy. A használt autó eladása nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk; van ugyanis néhány olyan szempont, amit nem árt betartani annak érdekében, hogy a vevőjelöltek csábítónak találják az eladásra kínált járművünket.

Aki már keresgélt használtautó-hirdetések között, biztosan észrevette, hogy nagy különbségek vannak ajánlat és ajánlat között. Valószínűleg tapasztalta is néhány esetben, hogy valamiért nem szimpatikus az autó, amit éppen nézeget, de nem feltétlen azért, mert rossz állapotban van, hanem egyszerűen nincs vele kapcsolatban jó érzése. Ez sokszor a rosszul összerakott hirdetésnek köszönhető, ami fakadhat a képekből, a gyenge leírásból vagy a téves információból. Egy hirdetésnek természetesen figyelemfelkeltőnek kell lennie, de elsősorban bizalomgerjesztőnek.

Kezdjük az egyik legfontosabb vizuális tényezővel, a képekkel. Egy jól beállított kép a megfelelő háttér előtt minőségre utal, és az autó is vonzóbb lesz tőle. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy a képet szerkeszteni kellene, és profi módon az összes hibát kijavítani/elrejteni rajta, de érdemes lehet az autót kivinni egy igényes parkolóba, egy szép mezőre, az erdő szélére, vagy egyszerűen egy félreeső úton megállni vele, ahol megfelelő háttérrel szép képet készíthetünk. Természetesen, ha szép, rendezett udvarunk van, az is tökéletes helyszín. Elég lehangoló ugyanis, amikor az ember olyan hirdetést tekint meg, ahol az autót a sáros udvaron vagy egy romos ház mellett fotózták, esetleg ott virít a háttérben a csirkeól, mellette az éppen dolgát végző házőrző ebbel. Mellőzném az olyan képeket is, amelyeken a tulaj a „haverokkal” pózol az autó mellett, vagy amelyek azt mutatják, ahogy az autóval épp sikeres farolást hajtottak végre a murván. Az ilyen és ehhez hasonló képek senkiben nem fognak bizalmat kelteni. Meg kell próbálni olyan szögben fotózni az autót, ami jól áll neki. Nem profi fotókra van szükség, de próbáljuk meg kihozni a legjobbat a járműből. Ha úgy ítéljük meg, hogy nincs elég érzékünk a fényképezéshez, kérdezzük meg ismerőseinket, hátha valaki meg van áldva egy kis fantáziával ezen a téren.

Szintén értetlenségre ad okot, hogy vannak, akik olyan képekkel próbálnak autót hirdetni, amelyeken nemcsak kívül, de sokszor belül is piszkos a jármű. Ha valaki a hirdetés kedvéért sem rakja rendbe az autót, akkor vajon hogy törődik vele a mindennapokban? Tehát csak tiszta, kitakarított autót kezdjünk el fotózni, és készüljön legalább öt-hat kép, ahol a jármű kívülről több szögből is látszik, illetve a belsejéről is legyen kép, és lehetőleg ne csak egyetlen ülés szerepeljen az egyetlen belső képen. A legjobb, ha van négy külső és két belső kép, amiken szinte minden látszik, mert mindenki szereti megnézegetni a kiszemelt járművet, mielőtt úgy dönt, hogy elmegy személyesen megtekinteni. Könnyen elveszíthetjük a potenciális vásárlót – fel sem hív bennünket –, ha az, amit az autónkból lát, nem elegendő ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését.

A következő az autó alapadatainak a megadása. Ha valaki azzal sincs teljesen tisztában, hogy mit árul, és tévesen adja meg a márkát vagy a típust a hirdetésben, az sokszor fura érzést válthat ki az érdeklődőkből, érdemes tehát erre odafigyelni. A téves információ hasonlóképpen kiábrándító lehet, legyen szó akár az évjáratról – például, ha valaki újabbnak tünteti fel az autót, mint amennyi a kora valójában – vagy az olyan extrákról, amik sosem léteztek az adott autóban. Vannak, akik nagybetűkkel odaírják, hogy FULLEXTRA (láttam olyat is, hogy „fullesztra”), holott az autó felszereltsége meg sem közelíti ezt a szintet. Nem kevésbé elkeserítő az a helyzet sem, amikor a tulajdonos szinte semmit nem árul el az autó felszereltségéről, és magunknak kell kitalálni, hogy mit tud a jármű, illetve nekünk kell felhívni a tulajt, kideríteni és feljegyezni ezeket (nekem biztos nem lenne hozzá kedvem). Emiatt érdemes megadni az autóról és a felszereltségről/extrákról minden valós információt. Így a vevőjelöltnek is könnyebb a dolga, mert össze tudja hasonlítani a hasonló típusú autókkal, és sorrendet tud felállítani magának, hogy melyeket fogja megnézni; nem utolsósorban pedig látja, hogy ez egy részletes, igényes hirdetés.

A hirdetés végén maga a leírás következik. Személy szerint én nagyon nem kedvelem, ha a hirdetők nem írnak legalább néhány mondatot az autóról. Az sem segít, ha oda van biggyesztve egy mondat, hogy „Minden mást elmondok telefonon…” Igenis tessék írni néhány mondatot arról az autóról! Hogy miért? Először is fontos lehet az olyan további információ, mint például: „4 hónappal ezelőtt cseréltem féktárcsákat és fékbetéteket”, vagy „limitált széria, mindössze 500 példány készült ezzel a felszereltséggel”. Továbbá bárminek, ami jó színben tünteti fel az autónkat, illetve minket mint eladót, van információértéke, pl. „mindig vigyáztam rá, csak minőségi alkatrészek kerültek bele, amiről számlám is van…” stb. A helyesírásra pedig ügyeljünk, mert az olyan hirdetések, amelyek tele vannak hibákkal, önkéntelenül az alapvető intelligencia hiányára utalnak. Ezért inkább olvassuk át többször, hogy mit is írtunk le, így elkerülhetjük a kellemetlen véleményeket. Ami pedig az egyik legfontosabb a leírásban, hogy legyen más, mint a többi, ne legyen átlagos, szürke és 100%-ban tárgyilagos. Nyugodtan bele lehet fűzni például egy kis humort, ötvözve azzal, hogy milyen szuper az autó: „Egy baj van ezzel az autóval, állandóan tisztítani kell, mert ragadnak rá a csajok” vagy „Hogy mennyit fogyaszt? Múltkor már csak benzingőzt töltöttem bele, de még azzal is elment”. Persze nem kell túlzásba vinni, de meg lehet fűszerezni vele kicsit a hirdetést, az emberek általában szeretnek nevetni, ezért legalább csaljunk egy mosolyt az arcukra. Félreértés ne essék, nem kell „stand up” stílusban regényt megírni, de szánjunk időt egy néhány mondatos, jól megfogalmazott leírásra.

Nem utolsósorban legyünk elérhetőek a megadott telefonszámon, vagy ha van olyan időintervallum, amikor nem tudunk a hívásra válaszolni, azt előre jelezzük, mert bosszantó, ha valaki érdeklődni szeretne, de azt tapasztalja, hogy hiába próbálkozik, órákon át nem tudja elérni az eladót.

Végezetül néhány szó a személyes találkozóról. Fontos, hogy a vevőjelöltet a tiszta, rendbe rakott autó látványa fogadja, lehetőleg nem a kert végi fűzfa alatt leparkolva. Szívélyes fogadás után kezdeményezzünk beszélgetést, kérdezzünk: „Sok ilyet megnézett már? Honnan jött? Mi tetszett meg az autóban?” stb. Vagy meséljünk az autóról, mutassuk meg neki, hogy mit tud, vagy mit cseréltek ki benne; a lényeg, hogy ne álljunk némán a gépjármű felett. Ha jól el tudunk beszélgetni az érdeklődővel, az már megalapozhatja a bizalmat, és amint mi szimpatikusabbak vagyunk neki, úgy az autó is jó eséllyel az lesz.

A próbakörön, ha mi vezetünk, lehetőleg ne az legyen az első, hogy megmutatjuk padlógázon, mit tud az autó, főleg akkor, ha még be sem melegedett a motor, mert aki kicsit is tudja, hogy ez mennyire árt a járműnek, még menet közben ki fog szállni. Lehetőleg azt se bizonygassuk az érdeklődőnek, hogy milyen jól lehet vele keresztben kifordulni egy kereszteződésből (hátsókerék-hajtású autóval). Ezeknek a vevőjelöltek nagy többsége nem fog örülni, inkább elriasztja őket. Hagyjuk, hogy az érdeklődő mindent megnyomkodjon az autóban, hogy jól körbenézegesse, ellenkező esetben, ha nem kap egy kis szabad teret, máris gyanús lesz neki, hogy az autó közel sem makulátlan. Ha pedig minden jól ment, következhet az alkudozás és a papírok kitöltése.

Ha ezekre egy kicsit odafigyelünk, jó eséllyel nagyobb sikerünk lesz az eladás terén. Nyilván nincs akkora szükség mindezekre az előkészületekre, ha eleve egy nagy ritkaság van a kezünkben, ami már az első kép után is felkeltené bárki érdeklődését. De úgy gondolom, kevés olyan szerencsés van, aki ezt elmondhatja magáról, úgyhogy ajánlatos megfogadni a fenti tanácsokat.

Tóth Bence