Jogerős a halálos balesetet okozó rendőr ítélete

• Hiába használta a megkülönböztető jelzést, meg kellett volna győződnie a járőrkocsi vezetőjének arról, hogy megadták-e neki az elsőbbséget.
• Az ütközés ereje akkora volt, hogy biztonsági öv használata sem menthette volna meg a helyszínen elhunyt rendőr életét.
• A Fővárosi Ítélőtábla csupán annyiban módosított az elsőfokú ítéleten, hogy a vádlottat csak a ’B’ kategóriájú járművek vezetésétől tiltotta el.

Fotó: MTI

Minimális módosítással jóváhagyta a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet K. István rendőr ügyében, aki 2018. február 15-én halálos közlekedési balesetet okozott Budapest IV. kerületében, a Fóti út és a Leiningen Károly utca kereszteződésében. A baleset áldozata szintén egy rendőr volt, ráadásul a vádlott egyik legjobb barátja.

Idén januárban első fokon a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa halálos közúti baleset okozásának vétségéért másfél év – két év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és három év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte K. Istvánt, továbbá kötelezte 640 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Mentesítette ugyanakkor a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ennek köszönhetően nem vesztette el az állását.

Ezt az ítéletet enyhítette a Fővárosi Ítélőtábla annyiban, hogy nem az összes, hanem csupán a ’B’ kategóriájú járművek vezetésétől tiltotta el három évre a vádlottat. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.  A döntés ellen további fellebbezésnek helye nincs, így az ítélet május 5-én jogerőre emelkedett.

Emlékeztetőül: 2018. február 15-én két rendőrautó száguldott a budapesti éjszakában egyazon cél felé. Egy elmérgesedő családi vitához riasztották őket. Mindkét járőrpár igyekezett mielőbb a  pattanásig feszült vita helyszínére érni.

K. István szolgálati autója fény- és hangjelzéssel és a szakértői jelentés szerint mintegy 68-72 km/h sebességgel hajtott át a piroson a Fóti út – Leiningen Károly utca kereszteződésében, amikor összeütközött az oda vele egyszerre érkező másik rendőrautóval, ami a zöld jelzésen hajtott át nagyjából 93-98 km/h sebességgel és csak a kék fényt használta, a szirénája nem volt bekapcsolva.

A megkülönböztető jelzést használó járműveket a vonatkozó jogszabály értelmében elsőbbség illeti meg az utakon, a vezetőjüknek azonban meg kell győződniük arról, hogy a közlekedés többi résztvevője észlelte-e az érkezésüket és megadta-e nekik az elsőbbséget. Amennyiben két megkülönböztető jelzést használó jármű érkezik egy időben egy kereszteződésbe, az elsőbbség azt illeti meg, akit adott helyzetben amúgy is megilletett volna.

Esetünkben annak a járőrkocsinak volt elsőbbsége, amelyben az ütközés után az egyik járőr a helyszínen életét vesztette. Annak ellenére is, hogy a zöldön áthaladó, tehát az adott forgalmi helyzetben elsőbbséggel bíró járőrkocsi nem használta a megkülönböztető hangjelzést. Ugyanis a vádlottnak mielőtt a piroson áthajtott kötelessége lett volna meggyőződni arról, hogy a védett úton nem érkezik-e bármilyen másik jármű, s ha igen, akkor az megadja-e neki az elsőbbséget.

Mind a Fővárosi Törvényszék, mind pedig a Fővárosi Ítélőtábla úgy ítélte meg, a baleset azért következett be, mert „a vádlott megkülönböztető jelzéseket használva ugyan, de úgy haladt be 68-72 km/h-s sebességgel a tilos jelzés ellenére a kereszteződésbe, hogy nem győződött meg arról: más közlekedő járművet veszélyeztet-e, illetve, hogy a másik, elsőbbségi helyzetben közlekedő jármű vezetője lehetővé teszi-e számára az akadálytalan továbbhaladást”.

Korábban felvetődött, hogy a biztonsági öv megmenthette volna a baleset helyszínén elhunyt rendőr életét, amennyiben használta volna. De nem használta, pedig az övhasználat a szolgálatban lévő rendőröknek is kötelező, ha autóba ülnek. Egy ideig a sértetti közrehatásra hivatkozva – azaz, hogy az áldozat nem kapcsolta be a biztonsági övét – a rendőrség biztosítója nem is akart fizetni az elhunyt családjának.

Később a szakértő egyértelműen kimutatta: az ütközés pillanatában akkora oldalirányú erő érte a járőrkocsit, hogy a biztonsági öv, annak szakszerű használata esetén sem menthette volna meg az őrmester életét. A biztosító visszakozott.

K. István az eljárás alatt többször bocsánatot kért a történekért elhunyt barátja családjától. Ők megbocsátottak neki. Enyhítő körülményként értékelte ezeken felül a bíróság azt is, hogy K. István már az első fok tárgyalás előkészülő ülésén a váddal egyezően beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, így a bíróság csak a büntetéskiszabási körülményeket vizsgálta. Enyhítő körülményként értékelte a bíróság továbbá az átlagon felüli szolgálatteljesítését és az időmúlást.

A terhére értékelték ugyanakkor, hogy az elhunyt rendőrön kívül még ketten súlyos sérüléseket szenvedetek. A bíróság az ügyészi indítványban foglaltakkal azonos büntetést szabott ki azzal az eltéréssel, hogy 3 évi időtartamra nem csak ’B’ járműkategóriára, hanem teljes körűen eltiltotta a terheltet a közúti járművezetéstől. A bíróság a katonai ügyész és a védő indítványával egyezően úgy ítélte meg, hogy a vádlott a szolgálatban megtartható, ezért előzetes mentesítésben részesítette őt.

 F.Gy.A.