Másodjára okozott halálos közlekedési balesetet

  • Tavaly februárban bedrogozva vitte a halálba két utasát az M1-es autópályán.
  • Egyszer már elítélték halálos közlekedési baleset okozásáért – akkor 3 évet kapott.
  • Szabadulása, sőt még az újabb (két)halálos balesete után is jogsi nélkül vezetett.
  • Sokan hiszik: mivel az amfetamin felpörget, nem lehet veszélyes a járművezetésre.
  • Hogyan deríthetjük ki, hogy amfetaminozott-e egy sofőr, mielőtt beülnénk mellé?

A 28 éves férfit néhány évvel ezelőtt egyszer már elítélték halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségéért, valamint segítségnyújtás elmulasztásának bűntettéért. Akkor három évet kapott, és öt évre eltiltották a járművezetéstől.

Szabadulása után nem ment el a kötelező utánképzésre, amit minden autósnak el kell végeznie,  és sikeres vizsgát is kell tennie, akit fél évnél hosszabb időre eltiltanak a járművezetéstől, anélkül nem kaphatja vissza a jogosítványát. Nem volt szüksége jogosítványra. Ő anélkül is vezetett. Az sem zavarta, hogy a szabadulása után háromszor indult ellene szabálysértési eljárás a tavaly februári két halálos áldozatot követelő tragédiáig azért, mert eltiltás hatálya alatt vezetett. Majd még kétszer azután is, hogy halált okozó, bódult állapotban elkövetett járművezetés gyanúsítottjaként folyt ellene az újabb büntetőeljárás!

A tavalyi balesetben ugyanis a 28 éves férfi amfetamin és metamfetamin hatása alatt vezetett.  Az M1-es autópályán óránkénti 125-135 kilométeres sebességgel hajtott, amikor utolért egy előtt haladó kisteherautót a 110-es kilométer magasságában. Nem lassított. Balra kormányozta az autóját,  így próbált meg a belső sávban elmenni a nála lassúbb jármű mellett.

Nem sikerült neki. Akkor már túl közel volt a kisteherautó hátuljához. Személygépkocsija orrának jobb oldala nekiütközött a kisteherautó hátulja bal oldali részének, amitől az a szalagkorlátnak ütközött, majd felborult.

A vádlott autója pedig az ütközés hatására néhányszor nekiütközött a bal és a jobboldali szalagkorlátnak is, aztán a belső sávban megállt.

Közlekedésbiztonsági és vezetéstechnikai szakértők épp az ilyen esetek elkerülése végett javasolják, hogy ha valaki úgy érzi, már elkerülhetetlen az ütközés, igyekezzen egyenesen tartani az autót. Inkább hajtson neki valaminek frontálisan, mint sem, hogy az ütközés után a járműve megpördüljön és irányíthatatlanul sodródni kezdjen, amikor is megjósolhatatlan, hogy hol áll meg, s hogy minek csapódik neki.

A gépjárművek (a farmotorosok kivételével) a frontális ütközéssel szemben nyújtanak a legnagyobb védelmet. Bármennyire félelmetes frontálisan nekimenni bárminek is, a szélsőséges eseteket nem számítva a következményei még mindig kevésbé tragikusak, mint amikor egy autó az oldalával csapódik neki egy fának vagy egy oszlopnak, avagy ha az oldalába rohan bele egy másik autó. Jobbak a benne ülők túlélési esélyei…

Persze egy bedrogozott sofőr képtelen az ilyesmit végiggondolni. (Persze, lehetséges, hogy ha nem lett volna amfetamin és metamfetamin a szervezetében, fékezett volna, vagy már jóval az előtt megkezdte volna a kisteherautó előzését, hogy elkerülhetetlenné vált volna a karambol.)

A szalagkorlátok közti csapongás következtében a vádlott autójában ülő két utas a helyszínen életét vesztette. A bedrogozott sofőr és a kisteherautó vétlen sofőrje nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel megúszták a balesetet.

Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyészség súlyosításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett.

Sokan, főleg a fiatalabb autóvezetők gyakran hangoztatják a közösségi médiában és egymás közti beszélgetéseikben, hogy „Ha valamelyik drog aztán nem veszélyes a vezetésre, hát az amfetamin biztosan nem. Sőt, szerintük, az által, hogy felpörgeti a fogyasztót és növeli a kreativitását, inkább még biztonságosabbá teszi a vezetést számukra”.

Csakhogy ez nem igaz. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a II. világháborúban mindkét oldalon tízmillió számra etetették a katonákkal az amfetamin alapú teljesítményfokozó tablettákat. A németek a Pervitint, a nyugati szövetségesek Dexedrine-t. Ezek a szerek bátrabbá, pontosabban bevállalósabbá tették a katonákat, hatására jobban bírták a fizikai terhelést és az élelem hiányát – legalábbis, amíg a szervezetük le nem merült annyira, hogy már mozdulni sem bírtak.

Ám, akik a különböző amfetamin tartalmú szerek ilyetén felhasználását emlegetik, megfeledkeznek egy „apróságról”! A háborúban senki sem vizsgálta, hogy a katonák mitől haltak meg: a serkentőként kapott gyógyszertől vagy mástól. Előfordultak persze kivételek. Állítólag Leningrád ostrománál néhány német egység kicsit túladagolta a Pervitint, s a katonák előbb euforikus állapotukban az összes lőszerüket ellőtték a semmibe, majd megadták magukat. A német hadvezetés attól kezdve kicsit óvatosabban doppingolta a katonáit.

Bár a Dexedrine még ma is forgalomban van, figyelemhiányos megbetegedések kezelésére használják, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kábítószernek nem minősülő gyógyszerek között is vannak, amelyek szedése mellett nem javasolt a gépjárművezetés.

Fontos! A sofőr maga felel azért, hogy vezetésre alkalmas állapotban legyen. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy vezetés előtt nem ihat és nem drogozhat. Olyan szereket sem szedhet (vagy ha szednie kell, akkor nem vezethet), amelyek úgymond „hátrányosan befolyásolják a vezetési képességét”. S hogy melyek ezek? Erről  mindenki kérdezze meg a gyógyszert felíró orvosát, gyógyszerészét, semmiképpen se hagyatkozzon Dr. Facebook véleményére.

De miért is nem javasolt (azon túl, hogy bűncselekmény) amfetamin hatása alatt vezetni?

Az amfetamin valóban növeli a kreativitást és valóban felpörgeti a szervezetet. Nem véletlenül vizsgálták a ‘910-es években és azt követően is, mint egy lehetséges adrenalin-pótló anyagot. Csökkenti továbbá a fáradtság- és az éhségérzetet. A ’90-es években megjelent néhány fogyasztószer is, amelyek kevés metamfetamint is tartalmaztak. Többen belehaltak a szerrel kezdett fogyókúrába, mivel nem ettek, nem ittak még annyit sem, amennyit a szer használati utasítása előírt. Nem kívánták sem az ételt, sem az italt.

Az amfetamin hatására ugyanakkor megnő a testhőmérséklet és a vérnyomás. Nő a fogyasztó kockázatvállalási hajlandósága. Ráadásul attól még, hogy nem érzik, a szervezetük a terhelés hatására egyre kevésbé gyorsan és pontosan reagál a külső ingerekre. Így, bár egyre merészebb (kreatívabb) manőverekre is készek, egyre kevésbé tudják azokat fizikailag végrehajtani, mert az izmaik egyre kevésbé alkalmasak a kreatív műveletek elvégzésére.

Mindezek igen veszélyes elegyet alkotnak vezetés közben. Látszólag feldob, azonban valójában gyilkos-öngyilkos manőverekbe vezet az amfetamin.

Az pedig már csak hab a tortán – de hátha hajlandók végiggondolni azok is, akik szoktak amfetamin hatása alatt vezetni, csak még nem buktak le –, hogy az efféle szerek fogyasztóit a legkönnyebb talán rajtakapni. Izgágaságuk, izzadásuk, „pörgésük” és még számos más jel alapján a rendőrök egy rutinszerű közlekedési ellenőrzésen is hamar kiválaszthatják őket a többiek közül. S mivel az amfetamin a kiürülés után is könnyen – kétséget kizáróan – kimutatható a vizeletből, a bukta garantált.

Amúgy vannak olyan egyszerű „tesztek”, amelyek alkalmasak arra, hogy bárki letesztelje a barátját, rokonát, ha tudja róla, hogy alkalmasint nem veti meg a drogot, vagy egyszerűen csak furcsán viselkedik.

Kérje meg, hogy csukott szemmel az egyik lábát közvetlenül a másik elé téve haladjon előre legalább 30 másodpercig úgy, hogy közben nem tér el az egyenestől, és nem is billen ki az egyensúlyából. A másik, még egyszerűbb módszer az ujjbegy-teszt, amikor megkérik a sofőrt tárja szét a kezeit, és csukott szemmel előbb az egyik, majd a másik mutatóujjával érintse meg az orra hegyét.

Bár ezek a módszerek nem egyenértékűek egy alkoholszondával vagy egy drogteszttel végzett vizsgálattal, ha a sofőr nem tudja teljesíteni a próbákat, kezdjünk el gyanakodni, és ne üljünk be a kocsijába. Sőt, beszéljük le arról, hogy vezessen.

Akkor is célszerű ezt tenni, ha az illető egyáltalán nem hajlandó elvégezni a tesztet és már a puszta ötlet is felháborítja, hogy ő drogos volna vagy ne lenne képes az adott állapotában vezetni. Lehetséges, hogy később a gyanakvás alaptalannak bizonyul, de jobb óvatosan (gyanakodva) élni, mint magabiztosan ülve száguldani a halál felé, ahogy a nem jogerősen öt évre ítélt 28 éves sofőr utasai is tették. [A témáról bővebben olvashatnak az érdeklődők az alapajarat.hu portálon!]

Mindenkit hazavárnak…!

F.Gy.A.