Megdrágíthatja a jövőben a kötelező felelősségbiztosítást, ha valakinek túl sok büntetőpontja van?

• Inflációkövető közlekedési szabálysértési bírságemelés Hollandiában
• Számítana önnek, hogy szegény vagy gazdag ember autója gázolja el?
• A bírságok drasztikus emelése – úgy tudjuk – továbbra sincs napirenden
• Igencsak megdrágulhat a kötelező felelősségbiztosítása a jövőben annak, aki fütyül a szabályokra

Olvasóink közül néhányan szóvá tették, nem volt fair a hazai közlekedési bírságokat összehasonlítani azzal, hogy egy brüsszeli szállodában mekkora bírságra számíthatnak a tiltott helyen dohányzók. Olyan ez szerintük, mint, ha egy autó menettulajdonságait a kelkáposzta főzelék ízével hasonlítanánk össze. Értelmetlen.

De miről is van szó?

Fotó: Íro Zoltán

„Drákói szigorra lenne szükség” címmel múlt pénteken közöltük a közlekedési szakmai doyenjével, Várszegi Gyulával készült interjúnk első részét. Várszegi abban egyebek között arról beszélt, hogy az utakon száguldozó, másokat veszélyeztető őrülteket kellene kiemelni elsősorban a forgalomból, és olyan bírságokkal büntetni őket, amitől egy életre elmegy a kedvük, hogy semmibe vegyék a szabályokat, hogy mások életével játszanak.

Várszegi Gyula ez után mintegy példálódzó jelleggel mesélte el, hogy őt személy szerint mennyire meglepte, hogy egy brüsszeli szállodában arra figyelmeztette a vendégeket egy tábla, hogy 150 eurós büntetés vár arra, aki nem a kijelölt helyen dohányzik. Ezt a párhuzamot tartotta nem helyénvalónak némely olvasónk.

Legyen igazuk. Nézzünk akkor egy másik (külföldi) példát. Hollandiában jövőre az inflációval azonos mértékben, 2,7 százalékkal emelkednek a különböző közlekedési szabálysértésekért kiszabható bíróságok felső határa – számolt be róla a kreszvaltozas.hu. Ez a gyakorlatban egy és tíz euró között drágítja majd meg a szabálytalankodást a holland utakon.

Ettől még senki nem esik hasra, bár nálunk sokaknak tíz euró sem aprópénz, de azért nem ért tudni azoknak legalább, akik autóval készülnek Hollandiába, vagy rendszeresen kikocsiznak oda.

A kreszvaltozas.hu minapi beszámolója szerint autópályán 2020. január elsejétől 431 eurót kell fizetni a gyorshajtásért, feltéve, hogy a gyorshajtás mértéke nem haladja meg a plusz harminc kilométer/órát. Ez hozzávetőlegesen 140-150 ezer forint körüli összegre jön ki.

Összehasonlításul: Magyarországon azokon az utakon, ahol a 100 km/h vagy annál magasabb sebesség is megengedett, az adott útra érvényes maximális sebesség 20-35 km/h-s túllépéséért közigazgatási eljárásban 30 ezer forintos bírságot szabnak ki. Azaz: ha valaki 130 helyett mondjuk 165-tel belefut egy VÉDA-kapuba, vagy egy civil autóból sebességet mérő rendőrjárőrbe, 30 ezer forintos büntetésre számíthat.

Pontosabban nem feltétlen az számíthat erre az összegre, aki gyorsan hajtott, hanem az autó üzembentartója… Ő persze megnevezheti, hogy ki hajtott a megengedettnél gyorsabban a kocsijával, és akkor azzal szemben indul eljárás, de erre még nem igen volt példa.

Visszatérve a holland utakra: lakott területen, lakóövezetekben és országúton a gyorshajtást 423 eurós bírsággal büntetik, forintba átszámolva ez is jóval meghaladja az itthon, az 50 km/h sebességkorlátozást 30-cal túllépőket fenyegető bírságot, ami az 50 km/h-s sebességkorlátozás 25-35 km/h közötti túllépése esetén 45 ezer forint.

Kritikus olvasóink persze erre is reagálhatnak úgy, hogy akkor most hasonlítsuk össze a holland és a magyar béreket, máris nem lesz olyan ordító a különbség. Lehetséges, bár akkor az árakat is össze kellene hasonlítani, és még sok mindent mást is.

De mielőtt ebbe belebonyolódnánk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a fenti példában a legkisebb mértékű sebességtúllépésről és annak büntetési tételéről van szó. Aki Hollandiában 30 kilométer/óránál nagyobb mértékben lépi túl az adott úton megengedett maximális sebességet, külön eljárásban ennél jóval magasabb bírságra számíthat.

Ám, ha már a bérek és a bírságok összevetésénél tartunk, vizsgáljuk meg más szempontból is a kérdést! A balesetek vétlen sérültjeinek, áldozatainak a szempontjából! Vajon a rommá tört családi autó, hozzátartozójuk élet-halál közt lebegő teste mellett érdekli-e őket egy percig is, hogy egy tehetős gyorshajtó okozta a tragédiát a méregdrága Mercedesével vagy egy csóró a használt az öreg Suzukijával?

Könnyebb elfogadni a megváltoztathatatlant akkor, ha tudjuk, „szegény gázolónak csak használt autóra futotta, szervizre már nem, viszont sietett, ezért hajtott gyorsan, inni pedig a folytonos stressz és a bizonytalanság miatt ivott”?

Ismer valaki olyan családot, akik egy ilyen esetben megértően legyintenének, „spongyát rá, meghalt a szerettünk, hát meghalt, ezen már nem tudunk változtatni, és attól sem támad fel, nekünk akkor sem lesz könnyebb az élet, ha ezek után jól megbüntetik a gyorshajtó-ittas-szabálytalankodó gázolót? Ugye, hogy nem ismernek ilyen családokat?

Nem, mert nincsenek ilyen hozzátartozók. Az emberek, főleg, ha szerettük ittas vezető áldozata lett, általában „vért kívánnak”, olyan büntetést, amibe ugyanúgy belerokkan a gázoló, ahogy ők belerokkantak a hozzátartozójuk elvesztésében.  „Rozsdásodjon rá a műanyaglakat”, szokták volt mondani. Függetlenül attól, hogy szegény ember rossz kocsival gázolta-e halálra a szerettüket, vagy egy láthatóan tehetős egy szuper sportkocsival – bár ez utóbbi esetben a tapasztalatok szerint nagyobb a düh és a gyűlölet a tekintetekben.

Nemigen született még olyan szabálysértési határozat, amivel a vétlen sértettek vagy a balesetben elhunytak hozzátartozói elégedettek lettek volna. Főleg nem akkor, ha az ügy bíróságra került, ahol az ítélet indoklásakor a bíró pallérozott jogi nyelven elmagyarázza, hogy azért akkora a kiszabott büntetés amekkora, mert szerinte „a törvényi cél, hogy a vádlott a jövőben legyen jogkövető, így összeggel is elérhető.”

Ez a gyakorlat jogalkotók, az igazságszolgáltatás szereplői és úgy általában a jogászok többsége szerint rendben lévő és igazságos. A gazdag embert nyilván nagyobb összegű büntetéssel sújtja a nagy tiszteletű bíróság, mint a szegényt, ki-ki akkor akkora büntetést kap, amekkora visszatartja őt az újabb jogsértéstől.

Csakhogy az objektív felelősség alapján kiszabott bírság személytelen és egységes; ha gazdag hajtott a megengedett sebesség kétszeresével akkor is annyi, mint ha egy csóró. A szabálysértési bírságok pedig – bár differenciáltak a terhelt anyagi helyzetétől függően – sem a szegényt, sem a gazdagot nem tartják vissza.

A közlekedési morál romlása legalábbis ezt támasztja alá.

Bár Várszegi Gyula szerint drákói szigorra és a mostaninál jóval nagyobb bírságokra lenne szükség ahhoz, hogy elfogadható rend legyen az utakon, a jogalkotó – információink szerint – egyelőre nem tervezi a bírságösszegek emelését. Nyilván ennek is meg van az oka.

Információink szerint létezik azonban olyan elképzelés is, miszerint a jövőben nem a bírságokon, hanem a biztosítási díjakon keresztül kellene szabálykövetésre kényszeríteni a szabálytalankodó autósokat. Eszerint, amennyiben persze a jogalkotó is egyetért a felvetéssel, a kötelező felelősségbiztosítás bonus-malus számításánál a biztosítóknak figyelembe kellene venniük sok más mellett az autósok előéletét.

Nemcsak az életkorukat, mint a mai gyakorlat szerint, és nemcsak azt, hogy a fővárosban vagy vidéken vezetnek-e inkább, és ahol vezetnek milyen rendszerességgel, hanem azt is, hogy a rendőri ellenőrzések alkalmával mennyire bizonyultak szabálykövetőnek. Hány úgynevezett büntetőpontot kaptak korábban, és azokat miért. Minél többet és minél súlyosabb szabálysértésekért gyűjtötték a pontjaikat, és minél többször voltak kénytelenek önkéntes utánképzéssel csökkenteni azok számát, az ötlet megfogalmazói szerint annál inkább nőne, azaz annál jobban drágulna  számukra a kötelező felelősségbiztosítás.

Akkor is, ha egyébként nem okozott balesetet, nem rongált meg egy másik autót, nem okozott kárt senkinek.

Az ötletgazdák, nem akartak részleteket elárulni, mondván, elképzeléseiket már elküldték az illetékeseknek. Szerintük sokkal nagyobb kockázatot jelentenek azok az autósok – mind a többi autósra, mint a többi közlekedőre, és ilyetén a biztosítók kasszájára is, akik még a jó előre bejelentett rendőri akciók alatt sem tartják be a szabályokat, ittasan ülnek a volán mögé és a megengedettnél jóval gyorsabban hajtanak, mint azok, akik többévente egyszer megkarcolnak egy másik autót.

F. Gy. A.