Miért ne tanítsuk ököllel másoknak a KRESZ-t?

  • Annyira felbőszítette az úton tekerő kerékpáros, hogy büntetőfékezéssel megállította.
  • „Ott a kerékpárút, miért nem ott kerekezel?”, hangzott a kérdés, majd lendült az ököl.
  • Felfüggesztett börtönt kért a magáról megfeledkezett verekedős sofőrre az ügyészség.

A kép csak illusztráció.

Ha a bíróság egyetért az ügyészség vádindítványával megúszhatja a börtönt az a 40 éves kaposvári férfi, aki a nyáron büntetőfékezéssel, majd ökölcsapásokkal próbált rábírni egy kerékpárost, hogy ha van kiépített kerékpárút az úttal párhuzamosan, ott biciklizzen. Módszerét azonban az arra járó autósok sem díjazták. A Kaposvári Járosi Ügyészég pedig a napokban súlyos testi sértés, valamint közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vádat ellene, de börtönbe küldeni nem akarják.

Az eset júniusban történt. Az ügy későbbi vádlottja éppen Magyarország leghosszabb tava, a Kaposvártól északra elterülő Deseda felé autózott, amikor utolérte az úton előtte tekerő kerékpárost. A sofőrt felháborította, hogy ha már van drága pénzért megépített biciklis út, miért nem ott közlekednek „a kerékpárosok”, és előbb rádudált, majd autójával bevágott a biciklis elé és büntetőfékezéssel megállásra kényszerítette.

Mit mond a Btk?
„Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, [234. § (1) ] bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

És ezzel még nem volt vége az „indulattól vezérelt önkéntes rendőr spontán KRESZ-tanfolyamának”. A kaposvári férfi ugyanis nem érte be annyival, hogy büntetőfékezéssel megállásra kényszerítette a szerinte szabálytalan kerékpárost. Kiszállt az autójából és fennhangon szitkozódva kérdőre vonta a biciklist, hogy miért nem a kerékpárúton kerekezik.

Ami ez után történt, arról a Somogy Megyei Főügyészség közleménye nem árul el részleteket. Nem kell azonban különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk miért és hogyan alakult ki – ahogy az ügyészség közleményében fogalmazott – „indulatos szóváltás” az autós és a kerékpáros között. Utóbbi vélhetően nem vette jó néven a büntetőfékezést és azt, hogy aki azt tette vele ez után még válogatott trágárságokat üvöltve beszélt neki a közlekedés szabályairól és a közlekedési kultúráról, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten alapon visszaszólt az autósnak.

Mit mond a KRESZ?
„Kerékpárral [54§) a kerékpárúton, a kerékpársávon vagy erre utaló jelzés esetében az autóbusz forgalmi sávon, ahol ilyen nincs, a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán, illetőleg – ha az út és forgalmi viszonyok ezt lehetővé teszik – a lakott területen kívüli úton, a főútvonalként megjelölt úton az úttest jobb széléhez húzódva kell közlekedni.” Azaz, ha van kerékpárút, ott kell a bicikliseknek közlekedni. E szabály betartatására azonban kizárólag a hatóságok jogosultak.

A hivatalos verzió szerint a konfliktus így folytatódott:

„A felek között indulatos szóváltás alakult ki, melynek során a sértett tartva a férfitól, a kerékpárját maga elé tolta, amit a vádlott kirántott a kezéből és az árokba dobott. A vádlott ezután folyamatos ökölütésekkel támadta a sértettet, aki egy ideig ki tudott térni előle, a dulakodás során azonban a földre került, és két ütés is eltalálta az arcát.”

Az erőszakba fordult KRESZ_tanfolyamnak több tanúja is volt. Néhány arra járó autós megpróbálta megfékezni a magából kikelt országúti büntetőt – nem sok sikerrel. Mások csak a rendőrséget hívták, akik kis idő múltán meg is érkeztek és véget vetetettek az autós akciójának.

A biciklis az ütlegelés hatására nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.  Miután a földre került, két ütés is eltalálta az arcát és eltört az arccsontja.

Mit mond a Btk?
Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az ügyészség a vádiratában büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztés és járművezetéstől eltiltás kiszabására tett indítványt a vádlottal szemben. Azaz, ha a bíróság egyetért a váddal, a büntetőfékezős-verekedős autósnak akkor sem kell majd rács mögé vonulnia. Viszont egy ideig nem vezethet autót, így ha a Desedára akar menni, kénytelen lesz alkalmi sofőr után nézni vagy kerékpárra ülni.

Az eset azonban sajnos messze túlmutat a konkrét ügyön. Mostanában egyre gyakrabban hallani, olvasni autós-kerékpáros konfliktusokról, még ha azok többnyire nem is fajulnak tettlegességig.

Számos oka lehet annak, hogy az utóbbi hónapokban megnőtt az autósok és a  biciklisek, vagy  a nagyvárosokban a biciklisek és a gyalogosok közti konfliktusok száma, és ezek között csak egy, hogy mindkét közlekedési eszköz hívei között vannak olyanok, akik magukra nézve nem tartják kötelezőnek sem a közlekedési szabályokat, sem a közlekedési etikettet.

A koronavírus-járvány hatására sokan váltottak kerékpárra főleg a nagyvárosokban, elkerülendő a csúcsidőben a buszokon, villamosokon, metrón jellemző zsúfoltságot és csökkentve ezzel a megfertőződés veszélyét. Ez talán a legfőbb oka, hogy az elmúlt hónapokban drasztikusan megnőtt kerékpáreladások száma.

Sok autóst azonban már az frusztrál, hogy osztozniuk kell a biciklisekkel az utakon. Azokkal, „akik (így általánosan, szóval mind) nem ismernek sem istent, se embert, a KRESZ szabályait még kevésbé”, és nem is tartják be azokat. Aztán sorolják, hogy milyen elképesztő esetekkel találkoztak útjaik során.

Tény, hogy a hazai kerékpáros közlekedés nemcsak infrastruktúra tekintetében van hatalmas lemaradásban például az e tekintetben bezzeg-országoknak tartott Hollandiához vagy Dániához képest. Ami a szabálytiszteletet és az egymás elfogadását illeti, autósoknak és motorosoknak is bőven van mit tanulniuk, nem beszélve a toleranciáról, a mások elfogadásáról.

Az utakon hirtelen megjelent nagy számú „új” bringás között láthatóan sokan vannak, akik nem ismerik a rájuk vonatkozó KRESz szabályokat, nem is néztek utána, hogy mit szabad és mit nem (még azok sem, akik autót is vezetnek rendszeresen). A legtöbben követik más kerékpárosok példáját, vagy csak mennek az orruk után.

Kell egy kis idő (és ezt az időt jó lenne tragédiák nélkül megúszni), amíg autósok és biciklisek megszokják egymást. Ehhez persze az is kell, hogy mindenki tudomásul vegye a másik létezését és legfőképpen a jogát az utak használatára. S persze, hogy mindenki betartsa a szabályokat, bármilyen járművel közlekedik is.

F.Gy.A.