Mire figyeljünk használt autó vásárlásakor?

Sokan azt gondolják, hogy rengeteg veszélyt jelent a használtautó-vásárlás. Részben igazuk van, hiszen a használt autó mindig kicsit lutri marad, de egy alapos átvizsgálással sok hibát kiszűrhetünk, elkerülve azt, hogy egy lerúgott példányt vegyünk. Alapvetően a legjobb, ha szakszervizben vizsgáltatjuk be az autót, de hasznos lehet, ha néhány dolgot magunk is meg tudunk állapítani.

Körözött?

Hol is kezdődik a használtautó-vásárlás? Legtöbb esetben a hirdetések nézegetésénél. Ezen a ponton már elkezdhetjük a kiszemelt példányok szűrését, hiszen már itt feltűnhetnek olyan dolgok, amikre érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy megkíméljük magunkat egy felesleges úttól. Először is – ami, gondolom, mindenki számára egyértelmű – jól nézzük meg a képeket, mert néha hajlamosak vagyunk csak átkattintgatni rajtuk, és elsiklunk a hibák felett. Ha az autó kívül vagy belül koszos a képeken, akkor valószínűleg hanyagolni kell az adott példány utáni érdeklődést, mert ha valaki a hirdetés erejéig sem tudja rendbe tenni az autóját, az miként bánhat vele a mindennapokban?! Az igényes hirdetés általában igényes, intelligens eladót takar, és jó eséllyel igényes autót is. Ha olyan hirdetést találunk, ami tele van helyesírási hibákkal, félinformációval, esetleg félretájékoztatással (pl. olyan felszereltség, ami nem is létezett az adott típusban, hamis évjárat stb.) vagy igénytelen képekkel, akkor érdemes megkímélni magunkat a felesleges köröktől. A személyes találkozó előtt kérdezzük le a rendszámot (amennyiben tudjuk), amit megtehetünk webes ügyfélkapun vagy az Autoszkóp mobilalkalmazással. Mindkét helyen 625 Ft-ot kell fizetni a szolgáltatásért, de cserébe megtudhatjuk, hogy körözik-e az autót, mi a hivatalos színe, márkája, típusa, forgalomban van-e, és az utolsó 4-5 évben hogyan alakult a kilométeróra-állása, amiből leszűrhetjük azt is, hogy visszatekerték-e vagy sem. Ezek az adatok a KEKKH és az NKH adatbázisából származnak, ugyanis a kilométeróra-állást minden műszaki és eredetvizsga alkalmával rögzítik.

Testközelből

De nézzük a személyes találkozót – mire ügyeljünk első körben? A tulajdonos viselkedése és hozzáállása egyaránt sokat elárulhat az autóról. Ha az autó a kert végi disznóól mellé van „letámasztva”, mondanom se kell, nem a legbizalomgerjesztőbb, vagy ha a tulajdonost pont nem érdekli, hogy mi ott vagyunk, és kinyitja az autót, majd eltűnik, esetleg szótlanul félreáll cigarettázni, miközben a kutyába belerúg egyet, hogy ne menjen közelebb… Az ilyen helyzetek önmagukért beszélnek. Ha jól vezetett szervizkönyvet látunk, ne örüljünk előre, hiszen már ezeket is előszeretettel hamisítják. Azt azonban láthatjuk, hogy melyik szerviz bélyegzője van a füzetben, onnan pedig le lehet kérni az adatokat – ezt viszont sajnos csak a mindenkori tulajdonos teheti meg. Ha ezt a tulajdonos a kérésünkre nem teszi meg – tudjuk, mi a helyzet. Figyeljük meg, hogy a tulajdonos hogyan bánik az autóval, hogyan nyúl hozzá stb. Ha túl sokat magyarázkodik vagy éppen áradozik az autóról, akkor kezdjünk el gyanakodni, és legyünk résen, nehogy rejtegetni akarjon valamilyen hibát, vagy el akarja terelni róla a figyelmünket. De ezek után állítsuk csak félre, és nézzük meg magunknak rendesen azt az autót!

Külső

Mindig kívülről befelé haladjunk! Először nézzük meg távolabbról, hogy milyen az autó állása, nem dől-e valamelyik irányba, nincs-e lentebb a hátulja, mint az eleje, alapvetően jó kiállása van-e, vagy hogy esetleg valami nem stimmel. Ezután viszont közvetlen közelről ellenőrizzük, hogy nincs-e rozsda az autón – különösen figyelve a kényes helyekre, mint például az ajtók élei kívül-belül, a küszöbök, sőt, a sárvédő íveknél kukkantsunk be a kerékjáratba is, a motortérben ellenőrizzük a tornyok épségét, a csomagtérben pedig emeljük fel az alsó kárpitot, és nézzük meg a fenéklemezt. Leginkább ezeken a pontokon szokott elsőként jelentkezni a rozsda. Nézzük meg azt is, hogyan illeszkednek a karosszériaelemek. Ha az illesztéseknél túl nagyok vagy eltérő méretűek a hézagok, akkor valószínűleg karambolos az autó, és nem sikerült teljesen visszaállítani az eredeti állapotot. Ezt ellenőrizhetjük festékrétegvastagság-mérővel is. Ha például csak a lökhárítón vagy a motorháztetőn tapasztalunk eltérést a gyári értékektől, attól nem biztos, hogy meg kell ijedni, mert lehet, hogy csak kavicsfelverődés vagy egyéb apró sérülés miatt fényezték újra. Viszont ha – tegyük fel – az első lökhárító, a motorháztető és a két első sárvédő is eltérő, akkor jó eséllyel ez az autó karambolozott, és sérülhetett fő tartóelem, illetve a futómű is. Ellenőrizzük a világítást, hogy minden működik-e, illetve, hogy nem párásak-e a lámpák, vagy nincs-e bennük víz, mert ez tömítetlenségre utal.

Nézzük meg a gumiknál, hogy mekkora a profilmélység, nincsenek-e kirepedezve, mikor gyártották azokat. Ez utóbbi adatot a gumi oldalfalán találjuk meg általában a DOT felirat mellett: négy számjegy egy keretben, mint például 3014, ami azt jelenti, hogy 2014 30. hetében gyártották a gumit. Tehát az első kettő szám a hetet jelzi, az utolsó kettő az évet. Hiába jó a minta, ha a gumi már 8-9 éves, mert ennyi idő után kikeményedik, és már nem tapad megfelelően – tehát cserélni kell. Ezenkívül ellenőrizzük a féktárcsákat, hogy ki vannak-e vállasodva (a szélén érezhető-e, hogy már kialakult egy nagyobb perem), és hogy nem túl korrodáltak-e, mert az is veszélyes lehet. Itt még a fékbetétek vastagságát érdemes szemügyre venni, hogy mennyi van még rajta, amíg a fémet eléri. Ha van lehetőségünk, nézzünk be az autó alá is, mert a rozsda ott is megbújhat, illetve észrevehetünk rendellenes folyadékszivárgást vagy lógást a futóműalkatrészekben. A motortérben is jól nézzük meg, hogy mennyire száraz a motor, van-e valahol olajfolyás vagy egyéb szokatlan jelenség. A túlzottan tiszta motortér nem feltétlenül megnyugtató, mert gyakran ezzel leplezik a hibákat, így inkább legyünk gyanakvóak. Persze a túl koszos motortér sem jelent jót; itt hanyagságra, illetve szivárgásokra kell gondolnunk. Ellenőrizzük a csöveket, hogy nincsenek-e szétrepedve, eltörve; tekerjük le a motorolajbetöltő-nyílás kupakját, és ha mögötte túlzott szennyezettséget tapasztalunk, az az olajcsere elmulasztására utal, a fehér habos jelenség pedig a víz jelenlétére, ami szintén nem túl „szexi”.

Belső

Itt első körben a kárpitot és a burkolatokat vegyük szemügyre, szakadások, tisztaság, lógás, kopottság stb. szempontjából. Ha épp egy, az óra szerint 150 ezer km-t futott autót nézünk, de a kormány és a váltókar szét van kopva, vagy az ülés ki van ülve, szakadva, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azt a kilométerszámot legalább kettővel fel kell szorozni. Ellenőrizzük az összes extrát, hogy minden hiba nélkül működik-e, mert később drága lehet a javítás vagy éppen a csere. Nyomkodjunk körbe mindent, a klímát, az elektromos ablakot, a navigációt, a computert, a tetőablakot, a tolatóradart/kamerát, az elektromos ülést, a rádiót és bármi egyebet, ami az autóban megtalálható. Nézzük meg azt is, hogy megvan-e a gyári szerszámkészlet – emelő, pótkerék –, vagy azt, ami épp járna az autóhoz.

Próbakör

Ha van rá lehetőség, kérjük meg a tulajdonost, hogy érkezésünknél legyen hideg az autó motorja, mert előfordulhat, hogy van egy hang vagy hiba, amit az autó üzemi hőfokon már nem produkál, viszont később drága mulatság lehet. Indítsuk be, nézzük meg, mennyire indul könnyen, majd füleljünk a motortérben, hogy hallható-e bármi csattogó, kattogó, súrlódó vagy egyéb rendellenes hang, esetleg nem jön-e ki valami komolyabb füst a kipufogóból, mert ugye az autó szíve a legfontosabb. Ha minden rendben, akkor irány az út. Próbálgassuk a futóművet, kanyarogjunk vele, kicsit rángassuk meg a kormányt – persze ne úgy, mintha szándékosan fel akarnánk borítani –, és vizsgáljuk meg, hogy nem túl instabil-e az autó, vagy esetleg nem húz-e félre. Menjünk bele kisebb úthibákba (itthon úgysem nehéz találni), és hallgassuk meg, hogy kotyog-e vagy kopog-e valami a futóműben. Próbálgassuk a fékeket is, hogy milyen a fékhatás, és hogy nem rázza-e a kormányt, vagy nem húzza-e félre kicsit erőteljesebb fékezésnél. Menjünk legalább annyit vele, hogy üzemi hőfokra melegedjen, majd próbáljuk ki nagyobb gázzal, hogyan gyorsul az autó. Figyeljük meg, hogy a váltó szépen jár-e, nem recseg-e, pontosan veszi-e a sebességfokozatokat, automatánál pedig hogy szépen vált-e, nem ránt-e nagyot váltásnál, és ha van benne sportfokozat, illetve kézi kapcsolású mód, akkor azokat is teszteljük – de egyik esetben se feledkezzünk meg a hátramenetet is kipróbálni! Amire manuális váltónál érdemes még figyelni, az a tengelykapcsoló pedál (kuplung). Ha benyomva valami fura hangot hallunk, az lehet kinyomócsapágy-probléma. Ha túlságosan lent, illetve fent fog, vagy remeg az autó elindulásnál, az kopottságra utal, ami szintén magas költségeket vonhat maga után.

Ne felejtsük el végignézni menet közben azokat az extrákat, amiket ki lehet próbálni (például tempomat). Majd ha megvolt a kör, állítsuk le az autót, majd újra indítsuk be – így ellenőrizhetjük, hogy melegen is könnyen indul-e, illetve még egyszer belehallgathatunk a motortérbe, hogy rendben van-e minden, és továbbra sincs szivárgás vagy bármi más.

Ha bárhol valami nagyobb hibát tapasztalunk, és nem akarjuk bevállalni azt a rizikót, hogy a végén sokkal többe fog kerülni az autó, akkor inkább keresgéljünk tovább. A kisebb hibák viszont alku tárgyát képezhetik, így lejjebb szoríthatjuk az árat. Egy alapos átvizsgálással – persze, ha van lehetőségünk – sok hibát kiszűrhetünk: vigyük be egy szervizbe kivizsgálni, de ez az opció nem mindig adott.

Nem mondom, hogy ha a fentieket mind figyelembe vesszük, és az autót szorgalmasan átnézzük, akkor biztosan jó autót fogunk venni, amihez még három évig nem kell hozzányúlni, mert vannak olyan dolgok, amik nem láthatók, nem hallhatók. A használt autó mindig lutri marad egy kicsit, ahogy említettem, de ha legalább ilyen alaposan átnéztük, megvizsgáltuk, azzal rengeteg hibát kiszűrhetünk, és jóval kisebb az esélye annak, hogy „megégetjük magunkat” egy kétes eredetű autóval.

Tóth Bence