Ne hizlalják az államkasszát! Állapodjanak meg! – 2. rész

• Sikeres megállapodás esetén hat hónapon belül megkaphatja a jóvátételt a baleset sérültje
• Mindkét fél hozzájárulása kell a közvetítői eljárás megindításához, az egyezséget az ügyészségnek is jóvá kell hagynia
• Ha nem sikerül megállapodásra jutni, folytatódik a büntetőeljárás, mint ha mi sem történt volna
• Az ügyész azzal nem foglalkozik, hogy a sértett kérhetett-e volna többet vagy be kellett-e volna érnie kevesebbel is
• De kinek és miért jó a közvetítői eljárás?

Amiért mindkét fél számára vonzó lehet az ügy ilyetén rendezése az az, hogy az esetek döntő többségében a balesettől a jogerős befejezésig fél éven belül pont kerül az ügy végére. És talán az sem egy elhanyagolható szempont, hogy ebben az esetben a jóvátételt a sértett kapja.

Amikor nem tudnak megegyezni, és az ügyben a bíróságnak kell ítélkeznie, az ítéletben kiszabott pénzbüntetést a bűnösnek az államkasszába kell befizetnie. Kártérítésért és az esetleges sérelmi díjért a büntetőügy lezárása után külön polgári pert kell indítania a sértettnek – majd valamikor, jellemzően évekkel később.

Kinek jó az államkasszát hizlalni (az elítéltre kiszabott pénzbüntetéssel) és közben akár éveket várni arra, hogy egy másik (polgári) eljárásban egy másik bíróság megítéljen valamekkora kártérítést, sérelmi díjat?

Akár évekig is elhúzódhat a büntető, valamint a csak azután indítható polgári eljárás, amennyiben a felek (vagy bármelyikük) a hagyományos bírói utat választják. Ez idő alatt többször el kell menni gyanúsítotti, illetve tanúkihallgatásra a rendőrségre, majd a bírságra is.

Újra és újra fel kell eleveníteni a baleset körülményeit, miközben válaszolni kell a rendőrök, az ügyész, a bíró, és az ellenérdekű fél ügyvédjének sebeket feltépő kérdéseire. Szakértők sora vizsgálhatja alkalmasint, hogy ki mekkorát hibázott, amivel csak telik az idő. És mindezek egyáltalán nem könnyítik meg az ügy feldolgozását.

A Fővárosi Ügyészségen az utóbbi években a közlekedési ügyekben (jellemzően a közlekedési baleset gondatlan okozásáért) indult eredményes eljárások közel felét közvetítői eljárásban zárják le.

Közvetítői eljárás csak a sértett és a gyanúsított hozzájárulásával folytatható le. Bármelyikük bármilyen okból nemet mond, az ügy a Büntetőeljárásról szóló törvény általános szabályai szerint folytatódik.

Az érintettek bármelyike kezdeményezheti a közvetítői eljárást – nemcsak az elkövető, a sértett is jelezheti készségét egy megállapodásra. S, hogy a lehetőség nem ismerése ne legyen akadálya az ügy gyors és kulturált rendezésének, amennyiben a  törvényi feltételek adottak, általában az ügyészség is felhívja erre a lehetőségre a felek figyelmét. Nyilatkoztatja őket, hogy kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy ragaszkodnak hozzá, hogy az ügyben a bíróság döntsön.

Amennyiben a felek hajlandók közvetítői eljárásban rendezni az ügyet, az ügyészség fél évre felfüggeszti a gyanúsított ellen indított büntetőeljárást. Ennyi idő áll az érintettek rendelkezésére arra, hogy írásba foglaljanak egy minden érintett számára elfogadható törvényes megállapodást. A határidő nem hosszabbítható meg, csak akkor, ha a rendelkezése álló idő nem elég a jóvátétel teljesítésére (erre még visszatérünk), viszont magát a mediációs folyamatot – ha nem látnak reményt a megegyezésre – a felek bármelyike bármikor felmondhatja.

Nincs megállapodás kényszer egyik félen sem, nem számítva azt, hogy ha jobban belegondolnak, mindkettőjüknek az az érdeke, hogy az ügy a lehető legrövidebb időn belül és mindkét fél számára elfogadható módon és feltételek mellett véget érjen.

Fontos tudni, hogy a sértett és a gyanúsított a közvetítői eljárásban egyenrangú felek. Nem hibáztathatják, nem zsarolhatják egymást, nem alárendelt a vétkes fél azért, mert ő a gyanúsított. Továbbá, még közös megegyezéssel és szabad akaratukból is csak olyan megállapodást köthetnek, ami más jogos érdekeit nem sérti, és nem ütközik jogszabályba, vagy jóerkölcsbe.

Nem kevésbé fontos tudni, hogy a gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás keretében tett nyilatkozata – amennyiben megállapodás hiányában a büntetőeljárás folytatódik – az ügyben bizonyítékként nem használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére értékelni.

A megállapodás nem érinti a sértett azon jogát, hogy a bűncselekményből származó jogos igényeit bírósági úton vagy választott bíróság előtt érvényesítse. Sokan épp ezért ódzkodnak a közvetítői eljárástól. Tartanak attól, hogy ha ott kiteregetik a lapjaikat – márpedig ott ki kell teregetni azokat, hiszen be kell ismerniük a bűnösségüket –, akkor az ellenérdekű fél a mediációs eljárásban tudomására jutott információkat felhasználva előnybe kerülhet egy későbbi kártérítési perben.

Fontos azonban tudni, hogy a mediációs eljárást követő esetleges bírósági, választott bírósági (kártérítési) eljárásban senki nem hivatkozhat a közvetítői eljárás alatt a másik fél által kifejtett álláspontjára, az ott felvetett megoldási javaslataira, az ott tett elismerő, joglemondó és más nyilatkozataira.

Jellemzően minden további félreértés elkerülése, megelőzése érdekében a közvetítői eljárást lezáró megállapodásba épp ezért a felek belefoglalják, hogy a nincs további igényük egymással szemben. Az esetek túlnyomó részében nincs utána külön jogvita (leszámítva a felelősségbiztosító helytállását érintő igényeket).

Ha a felek nem tudnak az eljárás felfüggesztése alatt – azaz a törvényben biztosított hat hónap alatt megállapodni, a büntetőeljárás folytatódik. Akkor is folytatódik, ha a megállapodásuk jogszabályt vagy jóerkölcsöt sért. Az ilyen esetekben az ügyészség a megállapodást hatályon kívül helyezi, és erről határozatban értesíti az érintetteket.

Ha azonban az ügyész öt munkanapon belül nem emel kifogást a megállapodásban foglaltak ellen, azt úgy kell tekinteni, hogy törvényességi szempontból azt nem kifogásolta. Fontos tudni, hogy az ügyész abban nem foglal állást, hogy a kért/felajánlott és elfogadott jóvátétel arányos volt-e, kérhetett-e volna a sértett többet, vagy ellenkezőleg: túlzásba esett az igénye megfogalmazásakor. Ha a felek megállapodtak és az egyezség törvényes, pestiesen szólva a többi már az ő bajuk.

Amennyiben az ügyészség törvényességi szempontból nem kifogásolja a megállapodást, a vétkesnek fizetnie kell. Mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. Egészen pontosan addig, amíg a büntetőeljárás felfüggesztése tart.

Ha valamilyen okból nem teljesíthető a megállapodás fél éven belül, akkor az ügyészség a büntetőeljárás felfüggesztésének időtartamát legfeljebb tizennyolc hónappal meghosszabbíthatja. A vétkes fél ellen indult büntetőeljárást csakis akkor szüntetik meg, ha a közvetítői eljárás végén kötött megállapodást a felek maradéktalanul teljesítették.

Az eljárás felfüggesztésének tizennyolc hónapos meghosszabbításának lehetőségét azért biztosította a jogalkotó, hogy az elkövetőnek egy esetleges nagy összegű jóvátétel megfizetésére is legyen ideje és lehetősége. Nem célja azonban az eljárásnak az ügy – és főleg nem a jóvátétel megfizetésének elhúzása – ezért a törvény összességében legfeljebb két évet ad a közvetítői eljárás teljes lezárására.

Az egész eljárás célja a béke helyreállítása a baleset sértettje és okozója között, hogy a baleset után a vétkes és a vétlen fél élete is minél előbb visszatérhessen a rendes kerékvágásba.

F.Gy.A.

Köszönjük Dr. Rab Ferencnek, a Fővárosi Főügyészség helyettes szóvivőjének a cikk elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségét!