Nem a börtön miatt kell aggódnia a kiskunfélegyházi vádlottnak

• Nem nézett körül a vasúti átjáróban, belerohant a vonat Kiskunfélegyházán
• 130 métert tolta maga előtt az autót a szerelvény, a sofőr súlyosan megsérült
• A vasúti társaság kétmilliós számlát nyújt be a vétkes sofőrnek a káraiért

Tettéért egy évre börtönbe is küldhetné a bíróság, ám vélhetően mégsem emiatt fő a feje annak a sofőrnek, aki tavaly októberben egy vonat elé hajtott Kiskunfélegyháza belterületén egy bekötőút vasúti átjárójában. A férfi figyelmetlenül hajtott a sínekre. A vonat vezetője vészfékezett, a balesetet már nem tudta elkerülni.

A kép illusztráció

A vonat 130 méteren keresztül tolta maga előtt a férfi autóját. A baleset következtében a figyelmetlen sofőr borda- és koponyacsont-törést, azaz nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett. Más nem sérült meg.

A kecskeméti Járási Ügyészség a napokban emelt vádat sofőr ellen a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt. A Btk. ezt a cselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség tájékoztatása szerint a vizsgálat megállapította, hogy a vádlott körültekintés nélkül hajtott a sínekre. A baleset idején az út száraz volt, jó, nappali látási viszonyok voltak, semmi nem akadályozta a sofőrt, hogy időben észrevegye a Tiszaalpár felől a vasúti átjáróhoz közeledő vonatot.

Nem bizonyítható, de a hasonló esetek tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a sofőr abban bízott, hogy „még épp át fog érni” a vonat előtt. Tévedett. A vészfékezés ellenére a mozdony elkapta a kocsi jobb oldalát és 130 métert tolta maga előtt, mire sikerült a szervényt megállítani.

„A vádlott megszegte azt a közlekedési szabályt, miszerint biztosítatlan vasúti átjáróra járművel csak akkor szabad ráhajtani, ha a vezetője meggyőződött arról, hogy az átjáró felé vasúti jármű egyik irányból sem közeledik. Ezzel pedig mások – így a vasúti közlekedésben résztvevő személyek – életét, testi épségét gondatlanul veszélyeztette”, olvasható a főügyészség közleményében.

Ennek ellenére nem a bírság miatt kell igazán aggódnia a sofőrnek. A bírói gyakorlatból kiindulva valószínűtlen, hogy ezért rács mögé küldik.

Azonban a vasúti társaság a balesettel összefüggésben keletkezett káraiért kétmillió forintos igényt jelentett be, amit minden bizonnyal be is fognak vasalni a vádlotton. És ez az összeg bizonyosan jóval meghaladja majd azt a büntetést, amit a bíróság kiszab majd rá – feltéve, hogy a történtekért pénzbüntetésre ítéli a vádlottat.

Az autósok gyakran felvetik egy-egy baleset vagy rendőri intézkedés után, hogy a MÁV-nak mindent szabad. A vasúti átjárókban gyakorlatilag mindig, mindenért az autós felel. Akkor is, ha van lámpa, akkor is, ha nincs.

Van abban némi igazság, hogy a mai technika korában nem lenne ördögtől való elvárás, hogy a vasúttársaság képes legyen pontosan jelezni, ha jön a vonat. Főleg a nehezen vagy alig belátható az út-vasút kereszteződésekben.

Akceptálhatóak azonban a MÁV szempontjai is. Több ezer kilométer vasúti pályán rövid távon képtelenségnek tűnik a jelzőrendszert átalakítani. De, ha egyszer majd át is alakítják valamennyit, a műszaki meghibásodás kockázata akkor is megmarad, nem beszélve az akkumulátor, vezeték és más lopásokról, a későbbiekben ezek is mind baleseti kockázatot jelentenek majd.

Alighanem még az után sem tehetik majd az autósok nagy valószínűséggel jó ideig, hogy lassítás nélkül áthajtanak a vasúti átjárókon, ha a lámpa nem piroson villog. Jó ideig nem lesz ugyanis minden vasúti átjáró tökéletesen biztonságossá átalakítva. Már csak azért sem, mert tökéletes biztonság nem létezik.

Addig is marad a körültekintés. Egyfelől, mert minden közúton közlekedőt erre kötelez a KRESZ. Másfelől pedig azért, mert mindig a vonatnak van igaza. Ő a nagyobb, ő tud lassabban megállni.

 F. Gy. A.