Segítsük egymást! Svájcban már büntetik a cipzár-elv megsértését

  • Egy íratlan szabály, amit sokan azért nem tartanak be, mert nem ismerik.
  • Ön tudja, pontosan hol kell átsorolni a megszűnő sávból a továbbhaladóba?
  • A Magyar Közút felvilágosító táblákkal próbálja segíteni a gyorsabb haladást.

Az alábbi felvételt a Budapesti Autósok Közösségétől kaptuk. Ez nem a tőlük megszokott amatőr felvételek egyike egy másokat veszélyeztető autós ámokfutásáról, nem is egy szokásosnak számító közúti pofátlanság.

Ennek a kitakart rendszámú autónak a sofőrje csak egy azon sok ezer autós közül, akiknek láthatóan fogalmuk sincs arról, hogyan is kell alkalmazni a cipzár-elvet a hátköznapokban. Nem mer a sor elejére hajtani és ott bebocsátást kérni a továbbhaladók sávjába, de hátrébb sem próbálkozik, mert ha sikerül, okkal érezhetné lúzernek magát.

A legtöbb európai országhoz hasonlóan nálunk is a közlekedés íratlan szabályai közé tartozik a cipzár-szabály. Nincs benne így nevesítve a KRESZ-ben, sőt: a KRESZ betűje látszólag azoknak a gyakorlatát támogatja, akik abból indulnak ki, hogy ha bármilyen okból két sávból egy lesz, az elsőbbség mindig az egyenesen haladóké, azaz, aki sávot akar váltani, az várja ki, amíg a továbbhaladó sávban haladó két jármű között majd biztonságosan besorolhat.

Ha az egyenesen haladók nem adnak elsőbbséget neki, a peches autós bizony várhat és állhat a megszűnő sáv végén, amíg meg nem szánja valaki, vagy amíg tényleg el nem fogynak a járművek a továbbhaladó sávban. Mert, ha tolakodni próbál és rosszul sül el a dolog, mondjuk nekikoccan az egyenesen haladónak, a szabálysértési eljárás végén az ő felelősségét állapítják meg. „Sávot/irányt változtató autó vezetőjeként nem adta meg az őt megillető elsőbbsége az egyenesen haladó járműnek”.

Az önzés, az udvariatlanság (hogy finoman fogalmazzunk) nem számít szabálysértésnek, így ezért ma még nálunk senkit nem lehet megbüntetni, mert nem engedett be maga elé egy másik járművet az amúgy is csak íratlan szabályként létező cipzár-elvnek megfelelően.

Fontos hangsúlyozni, hogy „ma még” és, hogy „nálunk”. Ki tudja milyen változásokat hozhat még a beharangozott és folyamatban lévő KRESZ-változás. És bár valószínűleg csak kevés magyar autóst érint, azért jó tudni, hogy Svájcban 100 svájci frankra, azaz valamivel több mint 30 ezer forintra büntethetik az év eleje óta azokat, akik nem tartják magukat a cipzár-elvhez.

Pedig a cipzár-szabály ugyanolyan egyszerű, mint mondjuk a jobbkéz-szabály; bár az is igaz, sokan azt sem tartják be. A lényege (a cipzárszabálynak), hogy a továbbhaladó sávban autózó beenged  maga elé egy járművet a megszűnő sávból, majd ugyanígy tesz a mögötte érkező és az őt követő is. És így tovább. Egy innen, egy onnan. Ahol jól csinálják, jóval kisebb dugók alakulnak ki az útfelújítások előtt vagy éppen egy főútra felvezető kapaszkodó sávban.

Nálunk valamiért ez mégsem működik. Pedig a Magyar Közút már külön táblát is gyártatott a kulturált és együttműködő közlekedés elősegítése érdekében, amire egyébként a KRESZ több pontjában is felhívja a közlekedők figyelmét. Úgy tűnik, nem sok sikerrel.

Sajnálatosan kétféle módon is áthágják az autósok ezt a jogi értelemben nem is létező cipzár-szabályt. Vannak – mint a Budapesti Autósok Közösségtől kapott felvételen látható autós – akik láthatóan nem tudják, hol kellene „bejelentkezniük” a továbbhaladók sávjába, így inkább két sáv határán hezitálva, várják, hogy történjen valami.

Mások határozott, olykor másokat veszélyeztető kormánymozdulattal egyszerűen befurakodnak két autó közé ott, ahol épp látni vélnek ehhez elegendőnek helyet. „Fékezzen, aki mögém került, ha nem akarja összetörni a kocsiját”, mondják, aztán vagy sikerül ép karosszériával megúszni a dolgot vagy nem. Aztán persze ők már nem biztos, hogy ugyanígy beengednek maguk elé más valakit!

Ennek a túlságosan is gyakori megoldásnak azonban van egy komoly kockázata, azon túl, hogy rossz példát mutat másoknak és hergeli a sorban várakozó autósokat. Nálunk szinte egymás csomagtartójába érnek az autók mindenütt, ahol két sávból egy lesz, akkor is, ha a forgalom csak lépésben halad, de akkor is, ha amúgy lehet(ne) tempósan haladni.

Sokan azért tartanak kicsi követési távolságot, mert senki sem akarja, hogy bárki is befurakodjon elé, amikor ő már százméterekkel korábban elfoglalta helyét a majdan egyenesen tovább haladó sávban. Ám, ha túl kicsi a rés a továbbhaladó sávban haladó autók között, jókora szerencse is kell ahhoz, hogy a befurakodó jármű előtt haladó ne épp akkor fékezzen, amikor befurakodnak mögé, a befurakodó mögött jövő autó sofőrje pedig nem ad épp gázt, mert „nehogy már befurakodjon elém, amikor már fél órája állok a dugóban”.

De sokan még nagyobb sebesség mellett is inkább gázt adnak, semmint, hogy beengedjék azokat, akik közvetlenül előttük akarnak sávot váltani.

Talán a legrosszabb az, amikor valakinek félig sikerül befurakodnia a majdan továbbhaladó sávba. Ilyenkor ugyanis szinte mindig akad néhány autós, aki a befurakodót megkerülve előre megy, oda, ahol a megszűnő sáv ténylegesen véget ér, ameddig a befurakodónak is el kellett volna mennie.

A cipzárszabály lényege ugyanis az, hogy megszűnő sáv végén kell átsorolni (bekéredzkedni) a tovább haladó sávba. Nem a legelején, nem is itt, ahol éppen felsejlik egy besorolásra alkalmas rész a majdan továbbhaladó sáv folyamatosan  haladó autóoszlopában. A végén!

Ez az a szabály azonban, amit sokan nem is ismernek, vagy ha mégis, nem tartják be, mondván: „Ha itt és most is átsorolhatok, ha itt beenged valaki, nem megyek tovább, ki tudja, ott ugyanígy beengednek-e!”

Sajnos sokakat a személyes tapasztalatuk is erre a gyakorlatra sarkall. Sokan nehezen viselik, és vannak, akik nem is hajlandók elfogadni, hogy miközben ők percekig lépésben araszolnak a sávjukban, mások a később megszűnő sávban előre pofátlankodnak és eléjük kerülnek. Márpedig ez óhatatlanul megtörténik például ott, ahol a megszűnő sáv egy másik útról átvezető felhajtósáv.

És persze akadnak, akik ha tehetik, kiállnak a sorból, előre mennek és megpróbálnak ott újra besorolni. Őket sem szívesen engedik be sokan, ami valahol érhető, még akkor is, ha a feltartásuk, a be nem engedésük összességében lassítja a forgalmat és senki számára nem jár semmiféle előnnyel.

Más a helyzet akkor, amikor egy autópálya kihajtójánál áll a sor és valaki az egyenesen tovább haladó sávból már a záróvonalon, sőt, a forgalom elől elzárt területen keresztül vág be a sorban állók elé. Gyakran lehetünk tanúi ilyen jeleneteknek a Balaton felé haladva nyaranta. Itt azonban nem a cipzárelvet kell alkalmazni, hiszen ilyenkor nem két sávból lesz egy, hanem épp fordítva…

Sokszor látni, hogy azok az autósok, akik tanúi voltak a magát élelmesnek tartó (a többség szerint egyszerűen csak pofátlan) járművezető manőverének igyekeznek megakadályozni őt abban, hogy bevárjon eléjük.

Nem érdemes kipróbálni, hogy kinek jobbak az idegei, ki tudja terve feladására kényszeríteni a másikat. Aki ilyen helyzetbe kerül, gondoljon arra, hogy épp az ilyen autósok miatt kezdte el a rendőrség a híres-hírhedt Pofátlan(TAN)írást. Bízzon abban, hogy ha neki nem is, a sorban vagy a továbbhaladó sávban valakinek volt fedélzeti kamerája, felvette az esetet és elküldte a Budapesti Autósok Közösségének vagy egyenesen a rendőrségnek.

Nem érdemes önkéntes rendőrt játszani. Inkább segítsük egymást, mert mindenkit hazavárnak, lehetőség szerint ép bőrrel és autóval!

F.Gy.A.