Segítsük egymást! Tapadók és távolságtartók – de mennyi az annyi?

• Ismeri Ön az életmentő kétmásodperces szabályt?
• Mekkora követési távolságot kell tartani az autópályán?
• Mit tegyen és mit ne, ha valaki túl kis távolságot tart öntől?

Vonatozó (egymástól csak pár méter távolságot tartó) kamionok, az előttük haladó „fenekére” tapadó sietős sofőrök és nagyon ráérősek, akik pont akkora követési távolságot tartanak az előttük haladóhoz képest, ami előzésre, besorolásra csábít, de senkit nem hagynak előzni. Ismerős szereplői ők a közlekedésnek. Többnyire csak találgatni lehet, hogy tudatlanságból vagy merő rosszindulatból vezetnek úgy, ahogy.

Talán a legidegesítőbbek azok, akik – kis túlzással – az araszoló forgalomban is akkora követési távolságot tartanak, amekkora az autópályán kellene 130-as tempó mellett, de ha valaki megpróbál besorolni eléjük, azonnal a gázra lépnek és manőverezni kezdenek, hogy még véletlenül se sikerüljön nekik. „Miért tolakszik, nem látja, hogy dugóban állunk!”

Nem, az indokolatlanul nagy követési távolságtartással sértik meg a KRESZ előírásait (arra, hogy miért nem, hamarosan visszatérek), azonban az előzni, az előtte haladótól nagy távolságot tartó jármű elő besorolni akaró autó előzésének akadályozását a KRESZ is tiltja.

A KRESZ [34. (6)] ugyanis kimondja „Az előzés végrehajtását a sebesség fokozásával, balra húzódással vagy más módon akadályozni nem szabad”.

Ennek ellenére bárki, bármikor összefuthat olyan önkéntes rendőrökkel, akik azonnal gyorsítanak, ha azt észlelik, hogy valaki az előzésükre készül, egyebekben két-három autó besorolására is elegendő távolságot tartanak azt előttük haladótól. „Úgy is csak araszolunk, nem látod, akkor meg hova sietsz?”

Pedig sokszor, sok helyen épp azért alakulnak ki dugók (vagy legalábbis azért akkorák a dugók, amekkorák), mert a dugóra tekintettel a közlekedők egy része az indokoltnál nagyobb követési távolságot tart. Ezzel pedig még nagyobb dugót okoz.

Az eltúlzottan biztonságos követési távolságtartás ellenére üresbe teszik a váltót, ha megáll a kocsioszlop, majd, amikor újra nekiindul, akkor kezdik csak keresni az egyest, amikor a másik már újabb méterekkel eltávolodott tőlük.

Ennek a járművezetői magatartásnak van egy másik „mellékhatása” is. Kevesebb jármű tud áthaladni a lámpás kereszteződéseken, végső soron pedig kevesebb autó tud közlekedni az adott úton, mint amekkora az út kapacitása lenne, ha mindenki odafigyelne és nem esne túlzásba se pro se kontra.

De akkor mekkora a megfelelő követési távolság?

A KRESZ, mint sok más kérdésben sem, ebben sem ad egyértelmű választ. Az 1975-ben hatályba képest jogszabály alkotóinak mentségére legyen mondva méterekben nem is lehet pontos választ adni erre a kérdésre. De az sem segítene, ha a KRESZ pontosan előírná, hogy a különböző utakon (lakott területen belül és kíván, autóúton, autópályán) hány méteres követési távolságot kell tartani.

Mit mond a KRESZ?
A KRESZ fő szabályként úgy rendelkezik [27. §
(1) Járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – ennek hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni.
(2) Olyan járművel, illetőleg járműszerelvénnyel, amelynek megengedett együttes tömege a 3500 kilogrammot vagy a hosszúsága a 7 métert meghaladja, lakott területen kívül másik jármű mögött olyan követési távolságot kell tartani, hogy a két jármű közé legalább egy – előzést végrehajtó – személygépkocsi biztonságban besorolhasson.

A jogszabály a jármű vezetőjére bízza annak eldöntését, hogy egy adott helyzetben mekkora az „elegendő” követési távolság, és nem véletlen. Sok mindentől függ, hogy egy jármű mennyi idő alatt, milyen távolságon belül áll meg. Függ a sebességtől, az útviszonyoktól, függ az autó korától és abból adódó felszereltségétől, műszaki állapotától, ideértve a gumik állapotát is, a sofőr gyakorlottságától, kipihentségétől avagy fáradtságától – ez utóbbiak jelentősen befolyásolják a sofőr reakcióidejét.

Egy adott helyzetben – mint például az előttünk haladó jármű váratlan fékezése – a veszély észlelése és az aktív cselekvés (a fékezés) között általában és átlagosan két másodperc telik el. Egy másodperc az észlelés és eltelik még egy, mire rálépünk a fékre.

Ez azonban csak különböző méréseken alapuló statisztikai valószínűség és nem kőbe vésett szabály. Van, akinek 0,8 másodperc a reakcióideje és van, aki 1,5 vagy még ennél is több. Mint már volt róla szó, a reakcióidő egyénfüggő, amit ráadásul számos körülmény befolyásolhat, még a már említetteken túl is. Például az időjárás (a frontok) is.

Amikor azt látjuk, hogy egy jármű túl nagy követési távolságot tart az előtte haladótól az előbbieket is érdemes mérlegelni. Lehetséges, hogy az illető azért vezet lassan vagy éppen „túl nagy követési távolságot tartva”, mert tisztában van a saját és az autója képességeivel. Vagy egyszerűen csak rossz napja van. Nincs a topon.

Más kérdés, hogy aki ilyen megfontolásból vezet az átlagosnál lassabban és nagyobb távolságot tartva, jobb, ha elkerüli a csúcsforgalomban a túlzsúfolt utakat, vagy legalább ne a belső sávban araszoljon, ha nem feltétlen muszáj.

Egy másik típus, akinek szintén semmit nem jelent az a szó, hogy „követési távolság” a z úgynevezett tapadós fajta. Ennek a típusnak van két altípusa: az agresszív és a cinikus. Előbbit könnyű felismerni, ő az, aki nagy sebességgel, a fényszórót villogva, dudálva közelít az előtte haladóhoz, mert számára élet-halál kérdés, hogy a későbbiekben az éppen utolért autó előtt araszolhasson tovább a dugóban.

A másik típust egyszerűen „csak” nem érdekli, hogy – közkeletű kifejezéssel élve – a másik fenekében van, és csak centiméterek választják el az előtti haladó jármű lökhárítójától. Az előző típusnál kevésbé agresszíven, de végső soron ugyanazt akarja elérni: tűnjön el előle a mazsola.

Ők azok, akik a piros lámpánál majdhogynem nekikoccannak az előttük állónak, és akik épp azért gyakran okoznak koccanásos balesetet azzal, hogy amikor a lámpa zöldre vált egy iciri-picirit hamarabb indulnak el az előttük állónál. Vagy éppen ők válnak koccanásos baleset áldozatává, amikor az előttük álló, akire rátapadtak, kissé hátragurul induláskor.

Ez a magatartás különösen az autópályákon rendkívül veszélyes. Mivel 130-as tempónál nem kockázatmentes kiállni egy agresszív és szorosan tapadó autó elől. Mert, ha csak egy kicsit is hamarabb lép a gázra az üldöző, kipörgetheti, felboríthatja a mögötte türelmetlenkedőt, aminek a következményei beláthatatlanok.

Sok koccanásos, és jó néhány súlyosabb kimenetelű közlekedési baleset történik évente az utakon a követési távolság nem megfelelő megválasztása miatt. Többségük elkerülhető lett volna, ha a közlekedők figyelnek egymásra. Ha nem abból indulnak ki, hogy az előttük haladó autóvezetője helyében ők mit tennének és mit nem, hanem abba is belegondolnak, hogy a másik autó vezetője talán okkal halad olyan tempóval, ahogy.

A szakemberek szerint autópályán, 130 km/h sebesség mellett minimum 70, 100-as tempónál legalább 50 méter távolságot célszerű tartani. De inkább egy picit többet.

Van azonban egy másik igen egyszerű szabály, amit betartva nem tévedhet túl nagyot az autós a biztonságos közvetési távolság meghatározásakor. Ez a két másodperces szabály. Figyelje meg az előtte haladót és számoljon kettőig (egy Mississippi , két Mississippi – ez nagyjából két másodperc). Ha két másodperccel ez után ér egy tábla, oszlop vagy más tereptárgy mellé, mint ahogy az előtte haladó elhaladt mellette, akkor nagyjából jó követési távolságot tart. Feltéve, hogy Ön egy átlagos autóvezető egy átlagos műszaki állapotú autóval.

F.Gy.A.