Szemben a fizikával

Fotó: halasinfo.hu

Döbbenten nézem a televízióban azokat a képsorokat, amelyeket egy autós kamerája rögzített a minap. A képsoron éppen az látható, hogy a kamerával felszerelt autót megelőzi egy Golf, ám az nem tér vissza a sávjába, hanem tovább folytatja az útját a szembejövő sávon, láthatóan azzal a szándékkal, hogy megelőz még egy járművet. Ez azonban már nem sikerült, mert a kanyarodó úton éppen egy – szabályosan közlekedő – rönkszállító nyerges szerelvénynek ütközött, majd az árokba csapódott.
Próbálom megemészteni a látottakat. Elsőre a kamerás autót vezető sofőr szavait emésztem, aki a helyszínen elmondta, ő jelezte a golfosnak, hogy nyugodtan előzze meg, hiszen neki a szakadó esőben nem olyan sürgős. Arra persze nem gondolt, józan ésszel nem is gondolhatott, hogy udvarias gesztusát a golfos úgy értékeli: az előzésbe még az előttük haladó jármű is belefér. Hosszú ideje már annak, hogy magam is ilyen módon igyekszem segíteni a mögöttem haladók, vagy mondjuk inkább sietők dolgát. Nekem is jólesik, amikor egy teherautó vezetője jelzi, hogy mehetek, hiszen alig látni tőle. Most azonban ezt is kénytelen vagyok újra gondolni, mert nem szeretném, ha valakit én hajszolnék felelőtlen előzésbe. Az persze nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzetekben is a döntés, azaz az előzés megkezdésének joga a mögöttes forgalomban haladónál van. Ettől függetlenül az ember mégis érez némi felelősséget. Azt hiszem, le fogok szokni ennek a gesztusnak a gyakorlásáról.

Fotó: halasinfo.hu

De nézzük a dolog másik oldalát. Vajon mire gondolt az a golfos, aki szerencsére nem sérült meg komolyabban az amúgy borzasztónak látszó balesetben, amikor a vízátfolyásokkal tarkított úton, sűrű esőben, egy kanyar előtt belekezdett az előzésbe? Gondolt-e például arra, hogy bármilyen jó állapotú is az autója (ezt még nem lehet tudni), bármilyen képzett sofőrnek is tartja magát, akadnak pillanatok, amikor a fizika törvényszerűségeivel is meg kell küzdeni, már pedig abban az ember gyakorta alul marad.
Az érem harmadik oldala pedig az, hogy mi történik akkor, ha nem egy 30 tonnás rönkszállító, hanem egy négyfős család aprócska autója jön szembe a kanyarban? A Golf vezetőjének több szempontból is szerencséje volt, hiszen egyfelől a frontális ütközést is megúszta viszonylag ép bőrrel, másfelől nem kell elszámolnia néhány ártatlan ember halálával vagy életre történő megnyomorodásával.
A baj csak az, hogy a szankciók kiszabásakor az adott, megtörtént helyzetet értékelik majd a rendőrségen, esetleg a bíróságon. Eszerint a tiszta tényállás az, hogy voltaképpen nem történt nagyobb baj. Pedig, hogy nem történt, az csupán a puszta szerencsének köszönhető. A golfost, illetve a hozzá hasonló meggondolatlan, felelőtlen sofőröket nyilván nem kéne évtizedekre tömlöcbe vetni, ez nem lenne célravezető. De a jogosítványukat talán érdemes lenne néhány évre a hivatalok fiókjába süllyeszteni.

S.G.