Szeretne sokáig élni? Akkor ne legyen Hans!

  • Minden harmadik ember alvászavarban szenved Magyarországon, bár a többség nem is tud róla.
  • A sofőrök szégyellik bevallani, ha elaludtak a volán mögött és félnek, hogy örökre bevonják a jogosítványukat, ha kiderül: alvászavarban szenvednek.
  • Ha már hónapok óta nem tudta kialudni magát, forduljon szakemberhez – nem biztos, hogy csak a sok munka az oka!
  • Ahogy a rák diagnózisa sem jelenti az azonnali halált, alvászavar miatt sem veszik el automatikusan senkinek a jogosítványát.

Ismerik azt az ősrégi viccet, amikor egy német házaspár felvesz egy stoppost, aki pont oda tart, ahová ők? Alig tesznek meg pár kilométert, a stoppos egyre idegesebb, izeg-mozog a hátsó ülésen és minden kanyarban nagyokat sóhajt. Végül megszólal:

„Elnézést, nem mehetnénk kicsit lassabban ezen a kanyargós úton?”.

A sofőr nem lassít.

Kis idő múlva a stoppos újra megszólal:

„Kérem, nem túl veszélyes ez a tempó itt?”

A sofőr egy szót se szól, a mellette ülő felesége próbálja megnyugtatni a stoppost.

„Nyugodjon meg, fiatalember, Hans úgy ismeri ezt az utat, mint a tenyerét. Álmában is végigvezetne rajta. Igaz, Hans? Hans! Haaans! Haaaans!

 Egy a háromhoz a valószínűsége annak, hogy Ön is Haaans! Csak még nem tud róla.

G. Németh György, a Magyar Alvásszövetség elnöke, a Budapesti Alvásközpont igazgatója szerint a náluk ezer fős reprezentatív mintán végzett felmérés alapján a felnőtt korú magyar lakosság 31,6 százaléka szenved valamilyen alvásbetegségben, alvászavarban. (Ez nagyjából megfelel a modern világ átlagának.)

Alvászavarnak nemcsak az számít, ha valaki hosszabb-rövidebb időre Hans lesz, azaz fényes nappal, munka, vezetés vagy akár beszélgetés közben is „leesik a feje” ahogy mondani szokás, és pár pillanatra vagy néhány másodpercre, vagy akár hosszabb időre is elalszik. Az orvostudomány mintegy 100-120 alvásbetegséget különböztet meg, amelyek hosszú távon önmagukban is veszélyeztethetik a beteg egészségét, de egyszersmind más betegségeket is okozhatnak, köztük kifejezetten súlyosakat is.

Megoszlik a szakemberek véleménye arról, hogy az alvászavar vajon egy civilizációs betegség a sok közül vagy mindig is jelen volt az emberiség életében, csak nem ismerték fel, megfelelő technológia és eszközök hiányában nem tudták kimutatni.

Ami tény, hogy az ipari forradalomig az emberek sokkal többet aludtak, mint napjainkban, hiszen a munkanap pirkadattól sötétedési tartott. Az elektromosság elterjedése aztán fokozatosan megnövelte a munkával tölthető időt, az ipari forradalom pedig a termelés hatékonyságának növelése érdekében bevezette a több műszakos munkarendet, ami idővel felforgatja és tönkre is teszi az ember bioritmusát.

Ma a világon minden ötödik ember több műszakos munkarendben dolgozik, noha ez kifejezetten káros az egészségre és az életminőségre.

Az alvászavar közlekedésbiztonságra gyakorolt hatását aligha kell ecsetelni. Autópályán, 130-as tempónál egy másodperc alatt 36 métert tesz meg az autó. Elég, ha csak egyetlen másodpercre elalszik el valaki a volán mögött ahhoz (azaz éppen csak elbóbiskol „egy pillanatra”), hogy a tragédia történjen. De még 50-es tempó mellett is 13 métert tesz meg a kocsi másodpercenként, ami lakott területen belül legalább olyan veszélyes lehet, mint amikor a sztrádán alszik el a sofőr vezetés közben.

Ott, ahol az utak mentén vannak térfigyelő kamerák, vagy a balesetnek voltak szemtanúi, a jármű mozgásának rekonstrukciójából a rendőrség viszonylag nagy biztonsággal meg tudja állapítani, hogy elalvásos baleset történt-e. A szép lassan az út széle felé haladó autó, ami végül szép lassan az árokba csúszik vagy a szalagkorlátnak rohan vagy fékezés nélkül az előtte álló autóba, egy út széli táblának, fának, oszlopnak ütközik, tipikus elalvásos balesetek.

Szintén a sofőr elalvására gyanakodnak akkor is, ha egy autó fékezés nélkül belerohan az ellőtte már jó ideje álló másik autóba.

Csakhogy nem mindenhol vannak kamerák vagy tanúk, amik, vagy akik segíthetnének kideríteni a rendőrségnek a baleset valódi okát. Az utóbbi hónapokban számos olyan úgynevezett útelhagyásos, kisodródásos, egyautós baleset történt, aminek az okát nem sikerült egyértelműen tisztázni, mert a sofőr vagy nem működött együtt a rendőrökkel (láthatóan nem volt őszinte) vagy mert már nem lehetett meghallgatni. A helyszínen életét vesztette.

A nyomok ezekben az esetekben rendszerint arra utaltak, hogy a sofőr elvesztette uralmát a járműve felett és a kocsi lesodródott az útról, majd fának, falnak rohant, a vezetője pedig szörnyethalt. Egy élesebb kanyarban ezt még viszonylag könnyű kijelenteni, hogy túl gyorsan hajtott és nem tudta bevenni a kanyart. De, amikor egy majdnem egyenes úton rohan fának egy kocsi? Úgy, hogy csak a padkán van egy rövidke féknyom? Egyik esetben sem zárható ki, hogy a sofőr egy pillanatra elaludt, ezért nem tudta az úton tartani az autóját.

Óberling József ezredes, az ORFK Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője szerint a rendőrségnek nemcsak azért nincsenek még csak hozzávetőleges adatai arról, hogy balesetet okoz évente a vezetés közbeni elalvás, mert az ilyen esetek sajnos gyakran a sofőr halálával végződnek, de a túlélők sem igen működnek együtt a baleseti vizsgálókkal, tisztelet a kevés kivételnek. Csak kevesen ismerik el, hogy fáradtak voltak, lehet, hogy leragadt egy pillanatra a szemhéjuk… „Szégyellik, hogy vezetés közben elaludtak, ezért inkább mással magyarázzák a dolgot”, mondja az ezredes.

A sofőrök inkább vállalják, hogy figyelmetlenek voltak, épp a rádió sávváltójához nyúltak, és hasonlók, vagy mások által nem látott állat felbukkanásával, úthibával, műszaki hibára utaló „valami furcsa zajjal” próbálják megmagyarázni, hogy miért hajtottak fának vagy az árokba, semmint hogy beismerjék: hullafáradtan vezettek és valószínűleg elaludtak. Meglehet, nem is tudják, nem is észlelték az elalvásukat.

Rendőrségi szempontból így is jó. Majdnem mindegy, hogy nem kellő körültekintéssel vezette a vétkes sofőr a kocsiját, vagy nem volt vezetésre alkalmas állapotban (mert már hulla fáradt volt vagy „a vezetési képességét hátrányosan befolyásoló” betegségben szenvedett (az alvászavar ez utóbbinak minősülhet), mindkét esetben megállapítható a felelőssége.

Azonban nemcsak szégyenérzetből hallgatják el a sofőrök, hogy elaludhattak a volán mögött. A Szinyei Merse Pál Gimnázium sítáborozó diákjait és kísérőiket szállító busz 17 halálos áldozatot követelő veronai tragédiája tudatosította az autósokban, de talán még az orvosok jelentős hányadában is, hogy az alvászavarnak nevezett betegségnek szélsőséges esetekben igen súlyos következményei is lehetnek. Akár tömegszerencsétlenség okozója is lehet. És tévesen azt is, hogy akinek alvászavara van, nem vezethet többé. Ami persze így nem igaz.

A közhangulat azonban a veronai tragédia után a balesetért első fokon felelősnek tartott sofőr ellen fordult, akiről kiderült, hogy alvászavarban szenvedett, de erről nem mindenki tudott, akinek kellett volna, és nem is használta azt a légzést segítő készüléket, amivel pedig karbantarthatta volna az egészségét, és aminek a használata esetén nem aludt volna el a volán mögött.

Megfelelő ismeretek hiányában az autósok többsége ma még úgy kezeli az alvászavart, mint egy halálos betegséget, amit ha megállapítottak, vége a világnak, de legalábbis egyszer s mindenkorra búcsút mondhatnak a jogosítványuknak. Ezért aztán a többség mindent megtesz azért, hogy ne derülhessen ki róla, hogy alvászavarban szenved.

De ettől még 30 százalékos valószínűséggel szenvedhet benne. Statisztikailag ugyanis minden harmadik ember Hans!

Az alvászavaroknak számos jele van, amiket kis önmegfigyeléssel bárki felfedezhet magán. Utána már nincs mást teendő, el kell menni a szakorvoshoz, aki megfelelő műszerekkel elvégzi a szükséges vizsgálatokat, és ha valóban alvászavarban a páciens, dönt az alkalmazandó terápiáról. Aki ezután betartja az orvos utasításait és rendszeresen megjelenik az előírt kontrollvizsgálatokon is, annak nemcsak, hogy rövid időn belül megváltozik az élete (kiegyensúlyozottabb, kipihentebb lesz), hanem nyugodtan vezethet. Űrhajót és repülőt nem valószínű és olyan járműveket sem, amelynek vezetését járművezetésre egyébként egészségileg alkalmasnak minősített sofőrök számára külön jogszabály tiltja, személygépkocsit azonban igen.

Néhány példa, hogy mikor kezdjen el gyanakodni valaki, hogy valamilyen alvászavarban szenvedhet. A teljesség igénye nélkül néhány példát felsorolunk:

  • Rendszeresen (értsd, heteken, hónapokon keresztül) fáradtan, kialvatlanul ébred
  • Rendszeresen rosszul alszik, gyakran felébred éjszaka és nem tud visszaaludni
  • Éjszaka többször ki kell mennie a mosdóba. (Ezt a 40 feletti férfiak esetében az orvosok gyakran prosztata problémának tartják, ám ha a prosztata rendben van, érdemes az alvászavar lehetőségét is megvizsgáltatni.
  • Ingerlékeny
  • Nap közben gyakran elalszik, elbóbiskol és ez rendszeresen megtörténik
  • Magas vérnyomás
  • Nehezen tud elaludni, olykor egész éjszaka csak forgolódik
  • Árulkodó jel lehet az alvajárás, a horkolás, a fogcsikorgatás, éjszakai lábmozgás
  • A megnövekedett hemoglobin szint
  • Erős izzadás (még az amúgy is könnyen izzadó betegeknél is látványos a különbség)
  • Pajzsmirigy alul- és túlműködés

Az interneten a különböző orvosi, és a speciális, alvászavarral foglalkozó oldalakon számos más árulkodó jel is olvasható, amik alvászavarra utalhatnak. Ha a fent felsoroltakból vagy a más oldalakon találhatókból egyszerre többet is észlelt, tapasztalt magán valaki egyszerre, érdemes felkeresni egy alvásspecialistát.

Az alvászavar nem halálos betegség, bár lehetnek halálos következményei. Magas vérnyomást és magas hemoglobinszintet okozhat, amik lehetnek az alvászavar következményei is, szívinfarktust, stroke-ot okozhatnak, rontják a látást és szervek működését is.

De már önagában tartós kialvatlanság is veszélyes lehet, ha az ember figyelmetlen vagy túl agresszív és közben például autót vezet, de gyalogosként sem életbiztosítás így közlekedni.

F.Gy.A.