Van-e nálunk közlekedési kultúra? – 2. rész

  • Az autósok többsége nem tart megfelelő oldaltávolságot a kerékpárosoktól előzés közben.
  • A gépjárművezetők közel kétharmada szerint a tehergépkocsi-vezetők nem segítik őket előzés közben.
  • A magyar autós állítja: nem internetezik, nem telefonál, még csak a GPS-ét sem állítja be vezetés közben.
  • A gyalogosok 88 százaléka beismerte, hogy rendszeresen telefonál, internetezik, és babrál a telefonjával az utcán közlekedve.

Az idén immár hatodjára megszervezett Közlekedési Kultúra Napja rendezvény  között ismertették annak az idei közvélemény-kutatásnak a főbb megállapításait, amit a Közlekedéstudományi Egyesület a SondaPhone-nal közösen készített. A közvélemény-kutatók telefonon kérdezték a személyes tapasztalataikról a különböző közlekedői csoportok képviselőit arról, milyen gyakran kerülnek bizonyos életszerű közlekedési helyzetekbe, és olyankor mit tapasztalnak.

Kezdjük a kerékpárosokkal. A válaszadók 58 százaléka szerint az autósok soha vagy csak igen ritkán (15%, illetve 43%) tartanak kellő oldaltávolságot, amikor előzik vagy kikerülik őket. Rossz tapasztalataik vannak arról is, hogy a dugóba került autósok mennyire készségesek, amikor szabad utat kellene adniuk a kétkerekűeknek, vagy sávváltáskor maguk elé kellene engedniük őket. A válaszadók 22%-a mondta azt, hogy soha nem engedik be, 44% szerint ez csak igen ritkán történik meg.

A kerékpárosok 51 százaléka állította, hogy a gyalogosok nagyon gyakran (12%), illetve gyakran (39%) közlekednek a számukra kialakított kerékpárutakon. Tízből három rendszeresen bringázó még mindig nagyon gyakran (8%) vagy gyakran (21%) találkozott ugyanakkor olyan járművezetőkkel, akik dudálással, ökölrázással, a fényszóró villogtatásával próbálták őket eltávolítani az útjukból.

A kerékpárosokkal kifejezetten agresszíven viselkedő járművezetők száma a korábbi felmérésekhez képest csökkent. A felmérés alapján azonban még sem lehet azt kijelenteni, hogy jelentősen javult volna az autósok és a kerékpárosok viszony az utakon, sem azt, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok konfliktusai elhanyagolható szintre csökkentek volna.

A kerékpárosok 86 százaléka szerint ők többnyire olyan sebességgel kerekeznek, amivel nem veszélyeztetik a gyalogosokat, minden második (52%) mindig használ fényvisszaverő mellényt (vagy más fényvisszaverő eszközt) rossz látási viszonyok közepette, harmadik (34%) viszont soha.

A bringások 95 százaléka szerint ők mindig betartják a KRESZ előírásait.

Az autósok válaszaiból már-már idilli kép sejlik fel a hazai közlekedésbiztonságról és közlekedési kultúráról. A megkérdezettek 68%-a állította, hogy a gyalogosok nagyon gyakran (16%) vagy gyakran (52%) megköszönik, ha előzékenyek. A másik jármű vezetői az esetek 57%-ban türelmesen megvárják, amíg beparkolnak, azaz nem villognak, nem sürgetik őket dudálással és nem állnak rájuk idegesítően kis távolságot tartva.

Elpanaszolták ugyanakkor az autósok, hogy a tehergépkocsi-vezetők az esetek 60 százalékában, s az autóstársak az esetek 6%-ában soha, 56%-ában csak nagyon ritkán engedik be előzékenyen maguk elé sávváltáskor, vagy torlódásoknál őket.

Viszont az utasaik 90 százaléka mindig, vagy legalábbis igen gyakran bekapcsolja a biztonsági övét. (Ez az adat azonban nagyon távol áll a célzott rendőrségi ellenőrzések tapasztalataitól – a szerző megjegyzése.)

Az autósok 65 százaléka még soha, vagy csak nagyon ritkán találkozott még agresszív sofőrökkel az utakon, akik dudálva, villogva, mutogatva követelnek szabad utat maguknak, és 100 sofőrből mindössze néggyel esett meg, hogy társaságban alkohollal kínálták olyankor is, amikor tudták, hogy hamarosan vezetni fog.

Az enyhén szólva sem segítőkész tehergépkocsi-sofőrökön kívül tehát – a felmérés szerint – nagyjából minden rendben van az utakon az autósok szerint.

Még kevésbé hihető, hogy a valóságot tükrözik azok a válaszok, amelyet „az úgymond modern technikai eszközök vezetés közbeni használatával kapcsolatos kérdésekre adtak az autósok. A megkérdezettek 97 százaléka soha nem internetezik, facebookozik, viberezik vezetés közben. Százból 96-an állították, hogy vezetés közben soha nem küldtek még SMS üzenetet vagy e-mailt, a megkérdezettek 77 százaléka még az GPS-ét sem állította be menet közben. Azt, hogy kihangosító nélkül telefonált vezetés közben, mindössze a 12 százalékuk ismerte be.

Saját vezetési szokásaikról (kultúrájukról) az autósok igen szép képet festettek le válaszaikban. 86 százalékuk mondta például azt, hogy nagyon gyakran, 13 százalékuk, hogy gyakran indexel irányváltás előtt. Száz válaszadó közül 98 állította, hogy szinte mindig, de legalábbis gyakran lassít a zebrák előtt azért, hogy átengedje a gyalogosokat. Majdnem minden ötödik autós – állítása szerint – nagyon gyakran, a közel kétharmaduk gyakran beenged maga elé egy másik autóst.

Ha ön közlekedése közben más – esetleg gyökeresen eltérő – tapasztalatokat szerzett, nem feltételen önben van a hiba.

A közösségi közlekedést utasként használók körében pontosan annyian vannak jó és nagyon jó véleménnyel az autósokról, mint ahányan rossznak vagy nagyon rossznak tartják a magatartásukat, amikor arról van szó, hogy az autósok segítik-e a közösségi közlekedés járműveinek a haladását.

Az utasok 15 százaléka soha, 56 százaléka csak ritkán adja át a helyét a rászorulóknak. A válaszok alapján szintén 15 százalékra tehető azoknak az aránya akik soha, 42-re pedig azoké, akik csak néha segítenek a le-és felszálláskor az időseknek és a kisgyermekkel utazóknak.

A megkérdezettek 45 százaléka mondta azt, hogy őt nagyon gyakran (19%), illetve gyakran (26%) zavarja mások telefonhasználata, hangosan, már-már üvöltve telefonálnak, vagy hangosan hallgatnak (kihangosítva) zenét az okostelefonjukon.

A gyalogosok és az autósok viszonya ellentmondásos a felmérés szerint. Egyfelől a megkérdezettek 61 százalékának a tapasztalatai szerint az autósok lassítással és jól látható kézmozdulatokkal is segítik őket átkelni a zebrán, ugyanakkor csak kevesebb mint ötödük lassít a tócsák előtt, hogy ne fröcsköljék le a járdán vagy az út szélén álló gyalogosokat.

A gyalogosok válaszai szerint 41 százalékuk nagyon gyakran, 47 százalékuk gyakran telefonál, internetezik vagy sms-ezik út közben (ahelyett, hogy másokra és a forgalomra figyelne). A gyalogosoknak csupán alig több mint negyedét (27%) zavarják a közlekedésben a kerékpárosok, és mindösszesen a 35 százalékuk mondta azt, hogy akadályozzák őket a haladásukban a parkoló autók.

A válaszokból ugyanakkor az is kiderült, hogy saját bevallásuk szerint a gyalogosok 85 százaléka soha, további 8 százalékuk is csak ritkán visel fényvisszaverő mellényt vagy más láthatóságot segítő eszközt rossz látási viszonyok esetén.

A kutatók külön is rákérdeztek mindenkinél, hogy szerintük a közlekedés különböző szereplői (önmagukat is beleértve) mennyire kulturáltan közlekednek. Egytől ötög lehetett pontozni a kulturáltságot.

Aligha meglepő, hogy saját közlekedési magatartását mindenki magasra értékelte.

A többség a közösségi közlekedés gépkocsivezetőit tartotta a legkulturáltabbnak, a 2020-as kutatási adatok szerint a legkevésbé kulturáltaknak a motorosokat tartották a megkérdezettek.

A felmérés eredményéről a KTE azt írta: A kapott eredmények kedvezőek, és alig különböznek a 2017-es kutatás eredményeitől. A kérdezettek 82 százaléka teljesen egyetért, további 14 százaléka inkább egyetért azzal, hogy a közlekedési kultúra és a közlekedési biztonság összefüggnek egymással.

Minden statisztikai hibaszámítást figyelembe véve is megkérdőjelezhetetlen az üzenet: a közlekedési kultúra és a közlekedés biztonsága egybeforrott, a magyar társadalom egyöntetűen úgy gondolja, hogy ha a közlekedés résztvevői figyelmesebben, kulturáltabban viselkednek egymással, az biztonságosabbá is teszi a közlekedést.

Ám a felmérés – különösen az a tény, hogy az eredmények alig különböznek a 2017-es kutatásaiétól – azt is jelzik, hogy bőven van még tennivaló. És, hogy a közlekedésbiztonság javítása érdekében tényleg nemcsak a rendőrségnek vannak tennivalói.

F.Gy.A