Veszélyesen jól belátható kereszteződések

  • Egyetlen óra alatt hét durva szabálysértés történt egy balatonboglári kereszteződésben.
  • Az egyik úton a sebességkorlátozásra fütyülnek, a másikon az elsőbbségadás szabályaira.
  • A távolságot következetesen túl-, míg a járművek sebességét rendszeresen alábecsülik

Drónnal tartotta megfigyelés alatt a rendőrség Balatonboglár egyik, a helyiek szerint igencsak balesetveszélyes kereszteződését. Az akció során tapasztalt sok szabálytalanság miatt vélhetően nem utoljára. Nem egy esetben történtek ott már korábban súlyos sérülésekkel végződő karambolok, amiket az ott telepített térfigyelő kamerák rögzítettek a sok szerencsés kimenetelű ütközés mellett. Utóbbiakban jobbára csak a kihelyezett táblákat és egymást rongálták meg az összeütköző autók. Az anyagi kár így is tetemes.

Egy óra alatt hét szabálysértést rögzített a rendőrség égi szeme április végén, azaz nagyjából nyolc-kilenc percenként egyet. Látható a felvételeken szabálytalan kanyarodás, a szembe haladók sávjában közlekedés, záróvonal-átlépés és az elsőbbségi szabályok semmibe vétele. Durva szabálytalanságokról van szó, amelyeknél csak a vakszerencsén múlt, hogy mindenki túlélte, hogy ép bőrrel szállt ki minden érintett az autójából.

Az ominózus kereszteződés egy bevásárlóközpontnál található, ahol a védett út az autópályáról vezet a település belterülete irányába, a másik a bevásárló központból érkező forgalmat vezeti oda. A két út találkozásánál a „Stop” tábla egyértelműen jelzi, a bevásárlóközpont felől érkezőknek és az oda tartóknak elsőbbséget kell adniuk a keresztező úton haladóknak.

Ezt azonban sokan nem teszik meg. Volt, aki még csak nem is lassított a „Stop” tábla előtt.

A helyiek szerint ott szinte naponta történnek kisebb koccanások, de – mint az a rendőrség által közzétett információkból is tudható – a súlyos kimenetelűek is túl gyakoriak ahhoz, hogy a hatóság szó nélkül hagyja a jelenséget. Ezért lebegett a kereszteződés felett a Pofátlan(TAN)ító drónjuk. És ezért tűnhet fel a jövőben is bármikor, ha a szabálytalanságok száma nem csökken.

Jól belátható kereszteződésről van szó, se reklámtábla, se fa, sem épület nem akadályozza az autósokat abban, hogy meggyőződjenek arról, hogy szabad-e az út előttük, nem kell-e elsőbbséget adniuk másoknak. Több száz métert belátni minden irányban.

Azonban az általunk megkérdezett közlekedésbiztonsági szakértők szerint épp ez a baj. Ahogy igen veszélyes lehet egy be nem látható útkanyar, olykor ugyanolyan veszélyes lehet a túl nagy távolságra belátható egyenes út is.

Minden jel arra utal, hogy Balatonbogláron az egymást keresztező utak használói rendszeresen szabályt sértenek. Az autópályáról a védett (fő)úton érkezők – a helyiek empirikus tapasztalatai szerint – nem mindig tartják be az előírt sebességhatárt, sokan mintha még a sztrádán éreznék magukat, és ha nem is 130-cal, de gyorsabban hajtanak a megengedettnél. A bevásárlóközpont felől érkezőkre pedig az elsőbbségi szabályok be nem tartása jellemző.

E két magatartás együtt talán a legveszélyesebb kombó, ami csak létezhet a közlekedésben.

Bár a balatonboglári kereszteződésben történteket elintézhetnénk annyival is, hogy „sok autós fütyül a KRESZ előírásaira, mások pedig egyszerűen nem is ismerik azokat, vagy figyelmetlenek, a kérdés ennél azért összetettebb. Ahogy hosszú távon önmagában alighanem az sem jelent majd megoldás, hogy állandóan ott lebegjen a rendőrség drónja és a hatóság bírságolással kényszerítse ki a szabályok betartatását.

Lovas Károly Róbert és Pausz Ferenc közlekedésbiztonsági szakértőket arról kérdeztük: Mi lehet a magyarázata annak, hogy egy minden irányban nagy távolságban jól belátható derékszögű kereszteződésben olyan balesetek történnek, mint amilyeneket a rendőrség honlapján közzétett felvételeken is láthatunk?

Lovas és Pausz szerint is a bajok forrása, hogy a közlekedők (nemcsak az autósok) általában rosszul mérik fel a közeledő autók sebességét és távolságát. A távolságot következetesen túl-, míg a járművek sebességét rendszeresen alábecsülik. Ezt egyébként az autósiskolákban is elmondják a tanulóvezetőknek, tananyag, olykor tesztkérdés is. Mégsem nagyon gondol erre sok autós, amikor például balra kanyarodik egy „ó, az még messze van” szembe jövő autó előtt, vagy át akar hajtani egy jól belátható kereszteződésben.

Emiatt is történnek balesetek jól belátható kereszteződésekben, ezért is vágnak a balra kanyarodó autók a szemből jövők elé és ez az oka annak, hogy sokan kezdenek olyan előzésekbe, amiket aztán nem tudnak befejezni.

Az emberi szem az 5-30 kilométeres sebességtartományban meglehetőségen pontosan méri fel a környezetében lévő mozgásokat. Csakhogy a járművek zöme a 30-130 km/h sebességtartományban mozog. Ebben a sávban pedig a szemünk és a látott képet értelmező agyunk már nem olyan pontos. És minél rosszabbak a látási viszonyok, minél idősebb valaki, vagy korától függetlenül minél kevésbé jó a látása, annál pontatlanabb lesz a sebesség és távolságbecslése.

És ezen az állandó rendőri jelenlét sem változtat. A látható rendőri jelenlét (vagy a látható drón) legfeljebb abban segíthet, hogy a megszokottnál is óvatosabban vezessenek az adott kereszteződésben közlekedők.

Nem újdonság az a jelenség, amiről most a rendőrség által közzétett videó alapján cikkezik a sajtó. Voltak és vannak is olyan baleseti gócpontok országszerte, ahol rendszeresen történnek – egy közkeletű szófordulattal élve – józan ésszel felfoghatatlan balesetek. Ezeket idővel átépítik, és olyan forgalomtechnikai eszközöket építenek oda, amikkel csillapítható a forgalom.

Régen (még jóval a rendszerváltozás előtt) ebben a kategóriában a leghírhedtebb a 4-es számú főút egyik kereszteződése volt, Ceglédbercel közelében. Volt olyan év, amikor nyolcan haltak meg ott közlekedési balesetben. Pedig kilométerekre belátható volt az amúgy derékszögű csomópont, és az első több halálos áldozatot követelő baleset után a kereszteződés közelében már csak búzát vethetett a földek akkori tulajdonosa, hogy semmi ne akadályozza a beláthatóságot.

Kihelyeztek minden táblát, amit csak lehetett, hogy óvatosságra intsék az autósokat. Kitáblázták azt is, hogy ebben a kereszteződésben nyolc ember halt meg egy év alatt közlekedési balesetben, és mégsem lett biztonságosabb az a csomópont. Egészen addig, amíg át nem építették.

Lovas Károly József szerint hosszabb távon valószínűleg a balatonboglári és az ahhoz hasonló helyek is csak valamiféle forgalomszervezési, forgalomtechnikai megoldással tehetők majd biztonságosabbá.

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a körforgalmú csomópont kialakítása, vagy a különböző, az aszfaltba telepített eszközökkel lassítsák a forgalmat. Persze a lámpás kereszteződés is megoldás lehet, bár alighanem a piros lámpa sem állítaná meg azokat, akik ma még csak nem is lassítanak a „Stop” tábla előtt.

Meglehet azonban, hogy a csomópont átalakításával csak annyit érnének el a szakemberek, hogy másfajta szabályszegések miatt történnének a baleseteket. Az alapproblémákat, tudniillik, hogy egyesek nagy ívben tesznek a KRESZ-re, és, hogy az autósok sebesség- és távolságbecslése nem túl jó, semmiféle átalakítás nem orvosolhatja.

Felvetődik a kérdés: Hogyan javítható az autósok sebesség- és távolságbecslő képessége, hogy az utak átépítése nélkül is biztonságosabbak legyen a boglárihoz hasonló kereszteződések?

A két megkérdezett szakértő szerint erre nincs mindenki számára hasznosítható recept. Csakis a rutin és az odafigyelés javíthatja az autósok sebesség- és távolságbecslő képességét.

Tudjuk, hogy egy személyautó lakott területen és azon kívül milyen sebességgel haladhat. Pár száz kilométer levezetése után már érzi is a sofőr, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, mennyi idő alatt ér egyik ponttól a másikig egy autó. Feltéve, ha valóban akkora sebességgel közlekedik, ami az adott úton megengedett. Amikor ránézünk egy autóra, az agyunk a képhez társítja a jármű lehetséges (azaz az adott útra érvényes sebességkorlátozás alapján feltételezett) sebességét és az alapján kalkulál a korábbi tapasztalatok alapján, hogy át lehet-e még hajtani előtte vagy sem.

Pausz azt mondja, különösen a már nem egészen kezdő, de még nem is túlságosan rutinos vezetőknek célszerű figyelni, hogy két villanyoszlop távolságát (ami elvileg 100 méter) mennyi idő alatt tesz meg az autója. Figyelni, hogy mennyi idő ez a szembejövők esetében. Idővel aztán csiszolódik az autós sebesség- és távolságbecslő képessége.

Fontos, hogy ne a métereket nézzék, hiszen az ember távolságbecslésben sem túl jó, hanem az időt. Egy másodperc (mondja ki, hogy mississippi, ez nagyjából annyi) alatt honnan hová jutott el az autó. Ezt memorizálja. Egyes autópálya szakaszokon van követési távolságot jelző felfestés. Azok is jók a „mekkora utat tesz meg az autó ekkora sebességgel” célú gyakorláshoz.

Az eddigi legjobb tanácsot azonban a KRESZ-professzorként ismert bloggertől és autósiskola-tulajdonostól, Pető Attilától hallottam, aki arra a kérdésre, hogy miképpen lehet a lehető legpontosabban megmérni vagy megsaccolni egy közeledő autó sebességét vagy távolságát lakonikusan csak annyit mondott:

„Sehogy! Ha nem vagy biztos a dolgodban, ha úgy érzed, nem biztos, hogy átérsz a közeledő autó előtt, ne indulj el!”

 F.Gy.A.