Ön tudna nyugodtan aludni?

• Igazuk lett azoknak, akik előre megmondták: „Gábor ittas és drogos vezetéseinek nem lesz jó vége”!
• Mit tehet az, aki se feljelenteni nem akarja ittasan-drogosan vezető ismerősét, se tétlenül nézni, amit tesz?
• A szer hatása alatt reménytelen vállalkozás a droghasználóval észérvekkel vitatkozni, de amikor tiszta…

Hét év börtönbüntetésre ítélte nemrég a Szegedi Törvényszék azt a férfit, aki 2019. márciusában Szegeden ittasan és bedrogozva száguldott Szeged-Szőreg egyik csendes kis utcájában, majd elvesztette uralmát a járműve felett és elgázolt egy 18 éves lányt, amikor az akkor szállt ki a saját autójából. Áldozata a helyszínen életét vesztette.

A gázoló, G. Gábor ismerősei már a tragédia után azt mondták, „már jó ideje benne volt a levegőben, hogy G. egyszer balesetet okoz”.

Szülei gyerekkorában elváltak, édesanyja nevelte és mindent megadott neki, amit csak adhatott, talán még többet is. Ismerői szerint Gábor igazi aranyifjú lett. „Kedves gyerekként” jellemezték, akinek az életében azonban pár éve megjelent az alkohol és a drog.

„Egyre többen tartottak Gábortól”, nyilatkozta egyikük a szeretlekmagyarorszag.hu beszámolója szerint.  Mások csak a fejüket csóválták Gábor féktelen száguldozásai miatt. És folyamatosan nőtt azoknak a száma, akik „biztosra vették”, hogy amikor Gábor ámokfutásba kezd, ittas vagy valamilyen kábítószer hatása alatt áll. Vagy inkább mindkettő alatt.

Számos tanúja volt annak, ahogy elindult a lejtőn és egyre mélyebbre süllyedt, de senki nem tett semmit. Csak kevesen voltak, akik állítólag Gábort merték figyelmeztetni: „Nem lesz jó vége ennek”, de hiába. Senki nem tudott hatni rá.

De vajon mit tehettek volna Gábor ismerősei?

Kinek mit kellett volna tennie a mind gyakrabban részegen és bedrogozva vezető Gábor megállítása, jó útra térítése érdekében? Megakadályozhatták volna annak a 18 éves lánynak a tragédiáját Gábor ismerősei? Hogyan?

Orvost, jogászt és balesetmegelőzéssel foglalkozó rendőröket kérdeztünk, mit tehetnek a kívülállók a Szeged-szőregihez hasonló tragédiák megelőzése érdekében?

Mindenki szinte szó szerint ugyanazzal kezdte.

„Jó kérdés…”

„Büntetőjogilag senki nem felel azért, ha egy ismerőse ittasan vagy bedrogozva vezet és ilyen állapotban balesetet okoz. Ezek nem olyan bűncselekmények, amelyeket mindenki köteles jelenteni a hatóságoknak, mint például az állam elleni bűncselekményeket vagy a terrorcselekményeket.”

Funk Sándor addiktológus, pszichiáter, neurológus szerint a legtöbb drogfogyasztót a szer hatása alatt még annyira sem lehetséges lebeszélni az autóvezetésről, vagy bármi másról, amit tenni akarnak, mint az alkoholistákat. Bódult állapotában a fogyasztót szinte semmiről sem lehet lebeszélni.

Ha az illető barátokkal szórakozott, közben ivott és drogozott, Funk szerint az lehet a megoldás, ha a többiek egyszerűen elveszik a slusszkulcsát, az észszerűség határain belül felvállalják az ezzel járó konfliktust. A lényeg, hogy ne engedjék vezetni! Amennyiben tényleg barátok, ki kell bírnia a barátságuknak ezt az affért. Tisztán még talán meg is köszöni majd, hogy figyeltek rá és megakadályozták, hogy valami ostobaságot kövessen el.

Az addiktológus szerint a drogfogyasztók, miközben egyre csúsznak lefelé azon a bizonyos lejtőn, az alkoholistáknál hamarabb, rövidebb időn belül döbbennek rá, hogy bajban vannak. Olyankor igyekeznek tisztának maradni egy ideig, betartani a szabályokat, bizonygatják, hogy most már tényleg megváltoznak. De sokan közülük később ugyanolyan gyorsan vissza is esnek.

Az ittas sofőrök Funk Sándor szerint jellemzően azt hiszik, nem érheti őket semmi baj, ha óvatosan vezetnek. Aki rendszeresen vezet ugyanannyi alkohol elfogyasztása után, nem feltétlen téved ebben. Csakhogy az úton sosem csak az a kérdés, hogy valaki képes-e vezetni ittasan! Mert mi történik akkor, ha más nem tud még józanul se?

A bódult állapotban vezető sofőrök esetében azonban Funk szerint még annyira sem lehet megjósolni, meddig és mennyire lesznek képesek adott állapotukban hazavezetni az autójukat, mint az ittas sofőröknél.

Nem egy olyan baleset történt már, ahol a józan sofőr gyorshajtása miatt ütközött össze két vagy több autó, majd kiderült, hogy a vétlen sofőrök egyike bódult állapotban vezetett. Ő ott és akkor tevőlegesen nem játszott szerepet a balesetben, csak – az ő szempontjából nézve – rosszkor volt rossz helyen. Ennek ellenére – mivel a szer hatása alatt állt – ő is vádlottak padjára került!

Berzai Zsolt alezredes, az ORFK Balesetmegelőzési Osztályának vezetője szerint ennek a kérdésnek a megválaszolása (Mit tehetnek az ismerősök….?) nem mindenhol okoz annyi és olyan komoly fejtörést az embereknek, mint nálunk. Svédországot hozta fel példaként, ahol teljességgel elfogadott az, hogy valaki be- vagy feljelenti a szomszédját vagy akár az ismerősét is, ha az drog vagy alkoholfogyasztás után a volán mögé ül. Ők abból indulnak ki, magyarázza Berzai: az ittas és/vagy bedrogozott sofőrök mindenkire veszélyt jelentenek, nemcsak önmagukra.

Nálunk besúgónak tartanák őket. „Talán ezért sem tesz senki bejelentést, vagy csak igen ritkán”, tette hozzá Berzai.

A „Mit tehet és mit tegyen az, aki azt látja, hogy valaki ittasan vagy kábítószer fogyasztása után ül a volánhoz?” azonban már számára sem volt könnyű kérdés. Azt mondta, azzal nemigen tud mit kezdeni a rendőrség, hogy „Az ismerősöm ittasan vagy drogosan szokott vezetni…”. Ennél több és főleg konkrétabb információ kell ahhoz, hogy beinduljon a gépezet.

Más a helyzet az alezredes szerint, ha a rendőrség akkor kap konkrét információkat, amikor az a valaki épp az autóban ül ittasan vagy bódultan, főleg, ha a bejelentő megadja a rendszámát és, hogy honnan hova, vagy milyen irányba indult el. Akkor egy „spontán” közúti ellenőrzéssel kiemelhető a forgalomból.

Csakhogy egy ilyen bejelentés – bármi is volt a bejelentő szándéka – büntetőeljárást is vonhat maga után. A Btk 237.§ [Járművezetés bódult állapotban] alapján két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki „a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével” bármilyen a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet”. Még csak anyagi káros balesetet sem kell okoznia ehhez!

Azonban a legtöbben nem akarják börtönbe juttatni ismerősüket (de általában még az ismeretleneket sem). Ők csak meg akarják előzni, hogy ittasan vagy bódultan balesetet okozzanak, karambolozzanak, elgázoljanak valakit, esetleg épp őket vagy az ő hozzátartozóikat.

Garamvölgyi László, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács kommunikációs igazgatója szerint a kérdés – Mit tegyünk? Hogyan előzhetjük meg mi, civilek az esetleges tragédiákat, amiket az ittas és drogos vezetők okozhatnak? – nem is annyira jogi, mint inkább morális kérdés.

„Kinek mit jelent a barátság?” – vetette fel.  Szerinte az igazi barát, ha kell önmagától is megvédi a barátját. Beszél a fejével, amikor épp tiszta, szakemberhez küldi, ha kell el is kíséri, még az előtt segít neki lejönni a szerről, hogy a hatóságok látókörébe kerülne. Végső esetben persze olyan lépésre is rá kell szánnia magát, ami próbára teheti a barátságukat. De szerinte a barátságot néha próbára is kell tenni.

„A kérdés, hogy mit tegyünk, mit tehetünk tragédiák megelőzéséért, főleg akkor, amikor még senki nincs közvetlen veszélyben, és csak feltételezhetjük, hogy a körülményeknek – adott esetben a gépjárművezetésnek drog és/vagy alkohol hatása alatt – akár tragikus végkifejlete is lehet, az állampolgári felelősség körébe tartozik – mondta Thaisz Andrea ügyvéd, aki korábban évekig dolgozott jogvédőként is.

A törvény senkit nem kötelez arra, hogy feljelentést tegyen azért, mert valaki ivott, drogozott, vagy efféle tiltott szerek hatása alatt gépjárművet vezetett. Nem is szívesen tesznek ilyesmiért be- vagy feljelentést az emberek. Ezzel együtt, ha nyilvánvalóan ön- és közveszélyes valaki, mégiscsak ez a kisebbik rossz.

Thaisz Andrea azt mondja, kétgyermekes anyaként őt is aggasztja, hogy találkozhat az úton olyan sofőrökkel, akik valamilyen tudatmódosító szer hatása miatt nem urai önmaguknak és így a járművüknek sem. Védőként teszi a dolgát, ám „emberi tanácsként” el szokta mondani az ügyfeleinek, hogy milyen veszélyekkel jár, amit tesznek és milyen lehetőségeik vannak, ha a kiutat keresik.

Sok civil szervezet, addiktológus, pszichológus segíthet a rászorulóknak.

Bár a tiltott kábítószerek birtoklása önmagában is bűncselekmény, arra minden nyilatkozó felhívta a figyelmet, hogy aki csekély mennyiségű, azaz kizárólag saját fogyasztásra szánt drogot birtokol, fogyaszt, azt általában elterelésre küldik a hatóságok. A folyamat végén megszüntetik vele szemben a drogbirtoklás miatt indított büntetőeljárást, és tiszta lappal folytathatja az életét.

Sokan azonban ódzkodnak „rendőrkézre adni” ismerősüket, barátjukat még akkor is, ha – mint G. Gáborról mondták ismerősei – benne van a levegőben, hogy amit tesz, annak nem lesz jó vége. Nem tudják, hogy a hatóság felé tett jelzésükkel, bejelentésükkel automatikusan nem juttatják börtönbe a barátjukat.

A Telefontanú (06-80-555-111) anonim hívható. Nemcsak az éppen drogosan vezetni készülő ismerős vagy ismeretlen ellen lehet ott bejelentést tenni, tanácsot is adnak, hogy ha nem a rendőrség beavatkozását kérik, esetleg az nem is tűnik ott és akkor indokoltnak, akkor hová forduljanak, kitől kaphatnak ők vagy a függővé vált barátjuk segítséget.

Nincs egyértelmű válasz tehát arra a kérdésre, hogy „De vajon mit tehettek volna Gábor ismerősei?” És más „Gáborok” ismerőseinek sincs kész checklista a helyzet kezelésére. Az ismeretség, barátság foka is befolyásolhatja, hogy ki mit hajlandó még megtenni mindannyiunk biztonsága érdekében.

Jómagam biztos nem érezném jól magam a bőrömben, ha hírét venném: balesetet okozott egy ismerősöm ittasan, tudván, hogy még csak meg sem kíséreltem megakadályozni, hogy abban az állapotában vezessen.

F.Gy.A.