Képes-e repülni egy kamion?

• Az erős, viharos szél veszélyes lehet a közlekedésre bármilyen irányból fúj is.
• A szél felhajtó ereje úgy hat a gépjárművekre, mint a repülőgépek szárnyára.
• Sok szempontból drága mulatság szembe szélben tövig nyomni a gázpedált.
• Abból is adódhatnak kellemetlenségei az autósoknak, ha a szél hirtelen eláll.

„Az attól függ, hol és milyen körülmények között halad és milyen stílusban vezető a sofőr!” – Ez a legbiztosabb válasz a címben feltett kérdésre. Mert igenis megtörténhet, hogy a körülmények szerencsétlen összjátéka esetén még akár egy 40 tonnás monstrum is a szelek játékszerévé válhat. Akinek kétségei lennének, bőven talál az úton „táncra perdülő”, felboruló, árokba csúszó kamionokról készült felvételeket a legnagyobb közösségi videomegosztón.

És akkor már csak a légmozgásoknak a gépjárművek mozgására gyakorolt hatásáról beszélünk.

A szelek, a különböző légköri jelenségek, frontok ugyanis jelentősen befolyásolhatják – és sokaknál befolyásolják is – a gépjárművezetők vezetési képességét, ami önmagában is jelentős baleseti veszélyt teremthet. Most azonban maradjunk a légmozgások autókra gyakorolt hatásánál.

Erős szélben vezetni kihívást jelent. Hogy mennyire, nagyban függ a sofőr gyakorlottságától, az autója méretétől és persze a szél erejétől, irányától és attól, hogy ezek milyen gyakorisággal és intenzitással változnak. Más az, amikor állandó erősségű oldal- vagy szembeszélben kell autózni, vagy amikor a szél intenzitása, és iránya is gyorsan változik.

A széllökések iránya és intenzitása változhat a domborzati viszonyok miatt, de azért is, mert az út vonalvezetése megváltozott. Aligha kell magyarázni, hogy egy kanyarban – a gépjárművezető szempontjából nézve – nemcsak az autó haladási iránya változik meg a korábbihoz képest, hanem a szélirány is. Könnyen bajba kerülhet, aki nem számol ennek következményeivel.

Egy élesebb kanyarban komoly veszélybe kerülhet egy autós, ha a levegő mozgása egyik pillanatról a másikra hátszélből oldalszéllé változik és esetleg még a domborzati viszonyok miatt – vagy csak „mert a szél úgy döntött ráerősít egy kicsit” – még egy erősebb széllökés is éri a járművét.

Még ennél is veszélyesebb lehet azonban, ha egy felüljáróról tempósan lehajtva a jármű alá kap a szél! Ilyenkor még egy több tíztonnás kamion is elveszítheti a tapadását, de legalábbis annak nagy részét. Ha ez megtörténik, a következmények már beláthatatlanok, de sokszor már legkevésbé a sofőr ügyességétől függenek.

Késő ősztől tavaszig a szelek azért is okoznak még komoly kihívást az autósok számára, mert még ott is láthatatlanok, ahol a többi évszakban a fák lombkoronáinak a mozgása alapján az autósok következtethetnek a szél irányára és erősségére. Ha nedves a talaj, még a szél által felkapott homok vagy hulladék sem árulkodik a szél erősségéről. Ilyenkor az autósok csak egyet tehetnek: figyelik miképpen befolyásolja a légmozgás a járművük stabilitását, irányíthatóságát.

Bármilyen irányból is fújjon a szél, alapszabály, hogy csökkenteni kell a gépjárművek sebességét, hogy fennmaradjon, vagy legalábbis ne csökkenjen jelentősen a kerekek tapadása az útburkolaton és ne lengjen ki a jármű még erős széllökéseknél sem az eredeti nyomvonalához képest, azaz megmaradjon a menetstabilitása.

Minél nagyobb egy jármű, annál nagyobb felületen áll ellen a szélnek. Más megközelítésben: annál nagyobb felületen kaphat bele a szél. Ha csak ebből a szempontból vizsgáljuk a szél, és különösen egy-egy erősebb széllökés hatását, a kamionok tűnnek a szél által legveszélyeztetettebbeknek a gépjárművek közül. Ez azonban nem feltétlen van így.

Bármennyire is kiszolgáltatottá teszi a kamionokat a szélnek a nagy méretük (ráadásul a nagyobb szállítási kapacitás miatt a rakterük sem éppen áramvonalas), a kialakításuk inkább erősíti, mint sem csökkentené a széllökések menetstabilitást rontó hatását, a tömegük némi védelmet jelent számukra a széltől. De nem mindig és nem minden körülmények között.

Erős szélben a kamionvezetőknek is figyelniük kell a sebességre. És nemcsak oldalszélben, hogy ne borítsa fel a gépüket egy erősebb széllökés. Felüljáróról vagy dombról nagy sebességgel lehajtva még egy több tíztonnás monstrum is szárnyra kaphat – és nemcsak képletesen.

Erős szélben a járművek a repülőgépek szárnyához hasonlóan viselkednek.

Az útburkolat és a jármű alváza közé szoruló nagyobb és a felettük áramló alacsonyabb nyomású levegő együttes hatása jelentős felhajtó erővel hat a járművekre (és nemcsak a kamionokra!). E felhajtó erő csökkenti a gumik tapadását, ez által a jármű menetstabilitását, irányíthatóságát is. (Nem véletlen, hogy a repülőgép pilóták is szívesebben szállnak fel és le szembeszélben, mint hátszélben. Kisebb sebesség mellett, rövidebb kifutópályán képesek felemelkedni, mint hátszélben vagy akár szélcsendben is. De, ami a repülésben előny, a közúton veszélyforrás.)

Minél kisebb a jármű össztömege annál nagyobb az esélye, hogy – különösen szembeszélben – nagy sebességgel haladva a sofőr elveszíti uralmát a járműve felett. Először csak azt érzi, mintha a kerekek nem érintkeznének teljesen a talajjal, aztán „szitálni kezd a jármű”. A legtöbben ilyenkor erősen rálépnek a fékre, az esetek többségében még időben ahhoz, hogy autójuk visszanyerje a stabilitását és annyira azért nem túl erősen, hogy bajt okozzanak vele. Pedig okozhatnak.

A túl erős és/vagy túl kései fékezés ugyanis növeli a balesetveszélyt. Ha a szél és az autó sebességének együttes hatására már akkorára nőtt a járműre ható felhajtó erő, ami a stabilitást is veszélyezteti, egy hirtelen erős fékezés akár végzetes is lehet. Márpedig, ha a sofőr már intenzív lassításba kezd, akkor előzőleg érzett valamit, amit veszélyként értékelt.

Gondoljunk bele mivel járhat, ha fékezés pillanatában a kerekek tapadása között a szokásosnál is nagyobb a különbség az út állapota vagy éppen a felhajtóerő miatt, ami a kocsi könnyebb részét jobban megemeli, mint a nehezebbet! Ha a gumik kopása, a futómű nem megfelelő beállítása miatt normál körülmények között is „húz” valamerre a jármű fékezéskor – amit már megszokott a sofőr, ezért nem zavarja.

Erős szélben mindezek negatív hatása megsokszorozódhat.

Másfelől, ha 100-120 km/h sebességgel haladunk 50 km/h-s szembeszélben, az közel olyan, mintha 150-170-es tempóval autóznák szélcsendben. Csakhogy a szél viszonylag ritkán fúj tartósan azonos sebességgel, és az 50 km/h szél fékezéskor korántsem segíti oly mértékben a jármű lelassítását, mint sokan gondolják. Emiatt viszont megnő a fékút, kanyarban nő a kisodródás, felborulás kockázata.

Erős szembeszélben nem mellesleg több üzemanyag is fogy, ilyenkor a sofőr megszokott vezetési stílusa mellett is nagyobb terhelésnek vannak kitéve az autó futóműve, fékrendszere, mindene. Ám, ha hirtelen enyhül a szél, a jármű gyorsulni kezd. Vezetője olyankor úgy érezheti magát, mint amikor hirtelen felvillan az előtte haladó autó féklámpája. Csak éppen itt nincs előtte senki, akihez vagy amihez igazodhatnak.

Még inkább megnehezíti az erős szél azoknak a helyzetét, akik egy nagyobb méretű, de könnyű autót vezetnek. Egy dobozos kisteherautó szintén nagy felületet ad a szélnek, ha nem is akkorát, mint egy kamion. Azonban a tömege a méretéhez képest még kisebb, így még inkább kiszolgáltatott a légmozgásoknak.

Azonban a legtöbb problémával azok szembesülnek, akik erős szélben üres, vagy csak csekély súllyal terhelt könnyű-pótkocsival autóznak. Azokra sokkal intenzívebben hat a levegő felhajtó ereje, kis tömegük miatt könnyebben emelkednek el az útról, utána azonban könnyen magukkal ránthatják az őket vontató járművet. Gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a lakókocsit vontató járművekre is, ezért a tavaszi-nyári szabadságra ezt a megoldást választóknak erre is fel kell készülniük.

Szeles időben gyakori az utakon a pótkocsi-felborulás, ami szinte mindig a sebesség nem megfelelő megválasztására vezethető vissza.

Közlekedésbiztonsági szakértők nem véletlen javasolják, hogy erős szélben a máskor biztonságos sebességnél lassabban hajtsanak a gépjárművezetők. A fentiek alapján hozzátehetjük: akkor is, ha több tíz tonna van alattuk.

Ezen túl különösen fontos, hogy két kézzel fogják a kormányt. A szélirány bármikor megváltozhat, a hirtelen szélirányváltozás oldalirányban kitérítheti a laza kézzel kormányozott autót, ami akár karambolt is okozhat, ha a szembe jövő például stabilan tartotta az addigi menetvonalát. Ronthatja a menetstabilitást az is, ha elhúz mellettük egy „nagy szélt kavaró” jármű, például egy kamion.

Nemcsak a szél, a szélárnyék is okozhat azonban gondokat. Nincs szükség erős légmozgásokra ahhoz, hogy megtapasztaljuk, milyen szélárnyékban autózni, majd onnan kilépni kikerülni. Elég, ha tartósan autózunk egy kamion mögött vagy autópályán elhajtunk egy kamionsor mellett, annak takarásában. Azonnal érezni fogjuk a különbséget, hogy milyen vezetni a szélvédett és a szélnek kitett úton.

Azonban a kamiont látjuk, és némi vezetési rutinnal már számítunk is a szélárnyék megszűnésének hatására. Belekapaszkodunk a kormányba, erősebben fogva igyekszünk tartani az addigi irányt, felkészülünk az ellenkormányzásra. Ennek ellenére még a legjobbaknál is előfordulhat olykor akár néhány tíz centis kilengés is. Ezért fontos erős szélben nagyobb követési és oldaltávolságot tartani.

Csakhogy szélárnyék keletkezhet a terepviszonyok miatt vagy az út menti műtárgyak s épületek takarása miatt is. Ezek hatása olykor még erősebb, mint az autónkkal közel azonos tempóval haladó kamioné (hogy a korábbi példánál maradjunk).

Fontos, hogy az erős szél különféle oda nem való dolgokat hordhat az útra, amik miatt csökkenhet a látótávolság (például építkezések környékéről vagy szántóföldekről finom port) vagy ronthatják az útburkolat tapadását (mint ősszel a nedves lehullott levelek). Még egy ok, hogy lassabban autózzunk erős szélben.

Mert mindenkit hazavárnak…!

F.Gy.A.