Aquaplaning, az esőmenők rémálma

  • Tudja mit ne tegyen, ha egy hatalmas tócsa felé közeledik, de épp nem állnak ott gyalogosok?
  • A vízátfolyáson ugyanúgy irányíthatatlanná válik a jármű, mint a havas úton vagy a tükörjégen!
  • Ön tudja, hogy hány centi mély vízbe hajthat be az autójával súlyosabb következmények nélkül?
  • A ráfutásos balesetek zöme esős időben történik! Tartson nagyobb oldal és követési távolságot!

Monszunt idéző özönvízszerű esők, lokális szélviharok, tornádók, tubák, villámárvizek. Nemcsak a külföldi híradásokban és a katasztrófafilmekben látni ma már ilyeneket vagy éppen a hirtelen lezúduló csapadék hatására medrükből kilépő patakocskákat, amelyek bővizű hegyi folyókat megszégyenítő erővel sodornak el  embert, járművet, és szinte bármi mást, ami az útjukba kerül. Gyöngyöstarjánban két ember meghalt, amikor a Tarján-patak elárasztotta a település alacsonyan fekvő területeit.

Országszerte szenvedtek jelentős anyagi károkkal és/vagy súlyos sérülésekkel járó közlekedési baleseteket a kisebb-nagyobb mértékben vízzel elborított utakon irányíthatatlannál vált járművek vezetői, és vétlen arra járók egyaránt. Budapest határában egy autó fedélzeti kamerája rögzítette, ahogy egy konténerszállító túlságosan nagy lendülettel próbálta bevenni a kanyart, minek következtében a sofőr a vízzel borított úton elvesztette uralmát a járműve felett. A Budapesti Autósok Közössége oldalára feltöltött videó itt tekinthető meg.

Mit tehetnek ilyenkor az úton lévők?

Vezetéstechnikai trénerek és oktatók időről időre arra figyelmeztetik a közlekedőket, hogy az eső, és az esővízzel elborított út majdnem olyan veszélyes, mint a hó és a hóval borított úttest. Talán csak kevésbé csúszik annál, bár sokszor ez sem igaz, lásd a fenti példában a konténerszállító esetét.

Amikor még épp csak csepereg, az úttestre rakódott porral, olajjal és más szennyeződésekkel keveredve az esővíz sáros, iszapos, csúszós réteget hoz létre a burkolaton, amit – a szennyeződések milyenségétől függően – csak lassan tud fellazítani és letakarítani az útról a víz. Olykor még akkor is, ha zuhog az eső!

Amikor már jelentős mennyiségű eső esett, az úttesten maradó víz okozhat meglepetéseket az autósoknak. Vékony vízfilm-réteg keletkezik ugyanis a burkolaton, amitől minél nagyobb sebességgel hajt rá valaki, annál nagyobb eséllyel válik irányíthatatlanná a járműve. Ez az aquaplaning jelenség. A gépjármű a kerekek és az útburkolat közti tapadás megszűntével önálló életet kezd élni. Már nem arra megy, amerre a sofőr kormányozza, hanem amerre a lendület viszi.

Legalább ekkora veszélyt jelenthetnek a vízzel telt és elborított kátyúk, nyomvályúk. A víz láthatatlanná teszi a sofőrök számára az úthibákat, és ennek a következményeit nehéz előre megjósolni. Ilyenkor nemcsak az okozhat gondot, hogy a kátyúkban, hosszabb nyomvályúkban lévő víz „hirtelen lelassítja a gépjárműveket”. Jobb esetben mindkét oldali kerekeket, de gyakoribb, hogy csak az egyik oldalon és emiatt az autó kitör. Gumi, lengéscsillapító, de akár rongálódás, törés is lehet a következménye.

Nagyobb tócsához vagy az út szélét nagy területen elborító vízfelülethez közeledve:

  • Lassítson! Még az előtt, hogy ráhajtana a vízre. De akkor se taposson a fékre, ha már elkésett és az autója már a ki tudja milyen mély és miféle esetleges úthibákat vagy más akadályokat takaró vízfelületre futott. A motorféket használja, mert ha túl erősen fékez – jó esetben nem történik semmi, mivel a kerekek és a burkolat közötti vízfilm miatt a gumik nem tapadnak, a kocsi arra megy tovább, amerre a lendület viszi – és az egyik kerék „talajt fog”, az autója hirtelen nekiiramodik. Az, hogy merre, attól függ melyik kerék nyeri vissza a tapadását, mennyi időre és milyen mértékben.
  • Ha teheti saját és az út mentén közlekedő gyalogosok, kerékpárosok védelmében is kerülje ki az út széli tócsákat! Ne csak azért, hogy ne fröcskölje le a gyalogosokat. Azért is tanácsos óvatosan belehajtani az útszéli vizekbe, mert nem tudni milyen mélyek, és ez által mennyire lassítják le a kocsit. Vagy, hogy nincs-e alattuk valami, ami még a víznél is veszélyesebb lehet az autóra, kátyú vagy valamiféle akadály.
  • Fogja két kézzel a kormányt, a vízzel elborított utakon a sofőröknek minden pillanatban késznek kell lenniük arra, hogy ellenkormányzással a sávban tartsák a járművüket, ha az autó megúszik vagy kitör, megdobja, esetleg megdobja egy vízzel borított úthiba.
  • Kerülendők a hirtelen kormánymozdulatok. Egyfelől, mert a vízfilm miatt úgy sincs semmi hatásuk a jármű mozgására, másrészt mert sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, mint amilyenbe már magával a tócsába hajtással kerültünk. Ha elmozdítjuk a kormányt, nem történik semmi, amíg a kerék újra tapadni nem kezd. Ám, ha aszfaltot fog újra, abba az irányba viszi az autót, amerre éppen állt, és korántsem biztos, hogy ez jó lesz a vezetőnek. Ezért a kormányt akkor mozgassa, ha a kerék, kerekek talajt fogtak és a kormányzás hatása érzékelhető.

Különösen a dimbes-dombos utakon gyakoriak a vízátfolyások – legalábbis ott, ahol az utak vízelvezetése nem megoldott vagy messze nagyobb mennyiségű csapadék hullott le igen rövid idő alatt, mint amekkora elvezetésére az árkokat méretezték. A vízátfolyások is akár egyik méterről a másikra képesek kvázi korcsolyapályává változtatni az utat. Ezeknél megint csak a gépjárművek felúszása jelenti a legnagyobb veszélyt. Mivel a vízátfolyások távolról nem mindig és nem is könnyen érzékelhetők, a relatíve nagy sebességgel érkező autó kerekei és a vízzel elborított úttest között vékony vízfilm keletkezik, akkor is ha nem áll a víz az úton, ha éppen csak „jó vizes”. Pár milliméternyi víz is épp elég ahhoz, hogy megszűnjön a kapcsolat (és így a tapadás is) az út és kerekek között, emiatt az autó lényegében irányíthatatlanná válik. [Lásd a konténerszállító esetét.]

Nem feltétlen kell azonban vízátfolyás ahhoz, hogy egy jármű esőben felússzon, vagy „csak” irányíthatatlanná váljon. Elég lehet a nem megfelelő a keréknyomás. A túlságosan lapos gumik vízelvezető bordái nem tudják kipréselni maguk közül az esővizet, emiatt vízfilm keletkezik a kerék körül.

A felúszás és az azzal járó balesetveszély elkerülése érdekében

  • Esőben hajtson a szokásosnál is lassabban! A vizes úton a kétszeresére, vagy akár még nagyobb mértékben is nőhet a fékút, így akár már a megengedett sebesség is sok lehet!
  • Rendszeresen ellenőrizze a keréknyomást és tartsa azt az előírt értéken; ez akkor is fontos, ha éppen nincsenek esős napok.
  • Mindig akkora sebességgel hajtson keresztül a vízzel borított úton, amekkorával még biztosan tud haladni, de az autója még nem áll le.
  • Fogja két kézzel, stabilan a kormányt és legyen felkészült arra, ha az kisebb kicsúszásokat, kitöréseket ellenkormányzással korrigálnia kell!
  • Ahol már jelentős mennyiségű csapadék hullott, feltételezze, hogy az útburkolaton itt-ott vízfilm keletkezhet, ezért – amellett, hogy a szokásosnál óvatosabban közlekedik – tartson nagyobb oldaltávolságot előzés közben, vagy ha kikerül valakit. Ilyen helyzetekben is könnyen megcsúszhat ugyanis az autója.
  • Tartson a megszokottnál (és száraz úton biztonságosnál) nagyobb követési távolságot. A ráfutásos balesetek nagy része esős időben történik.
  • Amennyiben vízzel borított aluljárón vagy völgyön kell áthaladnia, lassítson le oly mértékben, hogy folyamatosan lássa, hogy a járművének meddig ér a víz. A legtöbb autó 30-40, de akár az 50 centis vízen is gond nélkül áthajthat, ha a sofőr nem kapkod és az út feltételezhetően legmagasabb részén vezeti a járművét, azaz semmiképpen sem a legszélén. Egy nagyobb városi terepjáró talán még nagyobb vízzel is megbirkó Kísérletezni azonban nem célszerű. Kérdezze meg inkább a márkaszervizben, hogy az Ön autója milyen mélységű vízbe hajthatnak még bele.
  • Amennyiben az autó minden elővigyázatosság dacára mégis felúszott, lassítson, de ne fékezzen erősen. Általában rövid időn belül újra tapadni fognak a kerekek, és akkor kimanőverezheti a járművét a vízből.

Joggal vetődik fel a kérdés: Egy kevésbé rutinos sofőr, akinek az autójának még soha nem kellett „motorcsónakot játszani”, mi alapján konstatálhatja, hogy a járműve felúszott. Abból következtethet erre, hogy a kormány – még a szervo is – sokkal könnyebben mozog, mint szokott, miközben alig vagy semmiféle hatással sincs a jármű haladási irányára. Ilyenkor a kocsi felúszott, sodródik.

Lélektani oka is van azonban annak, hogy az eső, az eső áztatta út nem sokkal biztonságosabb, mint a hóval borított. Nevezetesen, hogy a hótól és – amit a hóval a tudatunk összekapcsol – a jégtől félünk. Ezekről tudjuk, hogy csúszóssá teszik az utakat, hiszen gyalog is el-elesünk olykor a havas, jeges járdán. Esőben azonban a gyaloglás még akkor is biztonságosnak tűnik, ha térdig gázol az ember a vízben. Egészen addig, amíg egyszer el nem sodorja az embert autóstól a víz, és meg nem tapasztalja Petőfi örök érvényű sorainak igazságát: A víz az úr!

Azonban a villámárvizek helyén a gyaloglás sem veszélytelen, mint annak a férfinek az esete, akinek Budapesten szorult a vízzel vastagon elborított villamossínek közé a lába. Többen is csak hosszú percek alatt tudták kiszabadítani.

A szakemberek ezért azt javasolják, ha leszakad az ég, aki csak teheti ne is induljon útnak, ha pedig már úton van, az első biztonságos helyen álljon félre. Esőben ugyanis nemcsak az út csúszósabb a szokásosnál. Az eső és a szél mindenféle oda nem való dolgokat sodorhat az útra, amiknek már pusztán az ottléte is balesetveszélyt jelenthet. Jelentősen csökken a látótávolság, és még szabályosan használt világítás mellett is rosszabbodik a járművek észlelhetősége. Emellett a közlekedők is frusztráltabbak (még a szokásosnál is, pedig olykor az sem kevés).

Mindezekre tekintettel különösen fontos

  • Rendszeresen ellenőrizni a keréknyomást
  • A gumik állapotát, ezen belül is a bordázat mélységét is!
  • A szélvédő és az ablaktörlő lapátok legyenek mindig tiszták!
  • Legyen tiszta a lámpabúra is, ne bízzon abban, hogy „majd az eső menet közben lemossa”.
  • Jó, ha esőben olyan útvonalon autózik, amelyet ismer, és ahol gondolatban fel tudja térképezni az esetleges vízátfolyások lehetséges helyét!

…mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.