24-ből 15 balesetben a vétlen motoros halt meg

  • A gyorshajtás és a figyelmetlenség – a motoros tragédiák két legfőbb oka.
  • Autósoknak és motorosoknak is lenne még bőven tennivalójuk a biztonságért.
  • 3-4-szer nagyobb is lehet a baleseti kockázat motoron, mint gépkocsiban.
  • Egy igazán körültekintő motoros az úton az autósok fejével is gondolkodik.

Június második felében nem egészen két hét leforgása alatt kilenc motoros lelte halálát az utakon. Volt olyan nap, amikor néhány perc eltéréssel az ország két különböző pontján történt egy-egy halálos baleset. Az év első hat hónapjában a még nem végleges statisztikák szerint 24 halálos kimenetelű motoros baleset történt, az esetek többségében (15 balesetben) a motorosok vétlenek voltak.

Bár a számok még kedvezőbb képet festenek az elmúlt év azonos időszakához képest, az a tény, hogy alig több mint egy hét alatt kilenc motorkerékpáros halt meg közlekedési balesetben, több mint aggasztó. Az esetek döntő többségében ugyanis az autósokra is jellemző fő baleseti okok, a sebesség helytelen megválasztása, az elsőbbségadás és a kanyarodás szabályainak a be nem tartása, valamint a figyelmetlenség okozta a tragédiákat.

A halálos végkifejlet emellett több esetben azét következett be, mert a motoros áldozatok a kötelező bukósisakon kívül más védőfelszerelést nem használtak.

Történtek azonban olyan tragédiák a kérdéses időszakban, amelyeket a legjobb bukósisak, gerincprotektor és védőruha használata mellett sem lehetett volna túlélni. Amikor egy motoros több mint 110 km/h-s tempóval egy kocsisor előzésébe kezdett, közben nem vette észre, hogy az egyik jármű már elkezdett balra kanyarodni és a kocsi oldalába rohant, ott már csak a csoda menthette volna meg a motoros életét. De sajnos a konkrét esetben a csoda elmaradt.

Autósok és motorosok abban többé-kevésbé egyetértenek, hogy kölcsönösen jobban kellene figyelniük az utakon egymásra, és általában a többi közlekedőre. A mostani tragédiasorozat kapcsán mind a lapunk által megkérdezett, mind a más médiumokban megszólaltatott autósok és motorosok között voltak, akik egymást hibáztatták a „sok balesetért”. Autósok a motorosokat és fordítva. Azonban a legtöbben elismerték, mindkét csoportnak bőven van tennivalója a tragédiák elkerülése érdekében.

Sokszor a motorosok túlságosan is bíznak abban, hogy az ő gyorsulásuk és sebességük elég lesz ahhoz, hogy egy veszélyes manővert időben befejezzenek. Képesek lesznek még a kanyar előtt visszatérni a saját sávjukba, vagy vészhelyzetben elférnek két szemből érkező autó között is akár. Sokan a nyári melegben nem viselnek semmiféle plusz védőfelszerelést. Még a bukósisakot is csak lazán rögzítik a fejükön, aminek könnyen az lehet a következménye, hogy egy ütközéskor a rosszul rögzített sisak egyszerűen lerepül a motoros fejéről.

Évek óta visszatérő kifogás az autósok részéről a motorosokkal szemben, hogy a fekete motoros ruhában nehezen észrevehetők.

Tény, a fekete ruha tekintélyt parancsoló, slankít, elegáns, viszont távolról nehezebb észlelni. Színes védőruhában nagyobb biztonságban lennének a motorosok.

Sokat javítana a két keréken közlekedők biztonságán az is, ha a forgalomban az autósok fejével is gondolkodnának. Például, amikor tempósan elhaladnak két kocsisor között, számoljanak azzal, hogy mi történik, ha az egyik kocsiból hirtelen kiszáll valaki, mert nem akar tovább utasként a dugóban ücsörögni? Tény, hogy baleset esetén jó eséllyel az ajtót kellő körültekintés nélkül kinyitó utas lesz a hibás, de az is biztos, hogy a motoros fog megsérülni.

Nemcsak motoros trénerek és oktatók állítják, hanem a nem szakértő közlekedők is, hogy sok baleset oka abban keresendő, hogy a motoros hajlamos tartósan ugyanazon a nyomon haladni, és sajnos igen gyakran az előttük haladó jármű szélárnyékában, visszapillantó-tükreinek a holtterében. Ilyenkor elég egy hirtelen fékezés és máris megtörténik a tragédia.

Pedig unásig ismételt tétel már, hogy az autósok jellemzően a velük azonos méretű és a náluk nagyobb járműveket észlelik a legkönnyebben. A méretben kisebb, gyorsan manőverező motorosok a nehezen „felfedezhető” objektumok közé számítanak. Sokszor egy-egy előzés vagy kanyarodás előtt, ha az autós épp csak belepillant a tükörbe, észre sem veszi őket, csak akkor, amikor már ütköztek.

A motorosok ugyanakkor azt sérelmezik, hogy az autósok egy része nem tűri el, hogy a motorosok csak úgy megelőzzék őket. Vannak, akik csak azért is középre húzódnak, miközben mindenki más szélre tart, hogy a motorosok ne tudjanak előre „tolakodni”. Gyakran tapasztalják, hogy akkor sem adják meg nekik az autósok az elsőbbséget, amikor egyértelmű, hogy az őket illeti meg.

A legtöbben azonban – mindkét „oldalon” – az együttműködés és az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozták. És azt, hogy e téren mindkét táborban szükség lenne még fejlődésre!

A június elejétől augusztus végéig tartó időszak a motoros főszezon Magyarországon, és egyben ebben a három hónapban történik a legtöbb motoros baleset is. Ennek a fentieken túl az is az oka, hogy – mint Zerkovitz Dávid pszichológus fogalmazott,  ilyenkor sok rutintalan motoros is nyeregbe pattan, akik sem a járművüket nem érzik (egy ideig még) úgy, mint a rutinos társaik, sem a forgalomhoz nem szoktak hozzá.

Különösen veszélyes lehet, ha valaki nyári motorosként indul túrázni, nyaralni egy mindenféle holmival alaposan megpakolt motorkerékpárral. Kapitány Tibor közlekedésbiztonsági szakértő szerint épp ezért különösen fontos lenne, hogy még akár az év közben a motorjukat rendszeresen használók is, egy-egy hosszabb túra előtt menjenek el egy tréningpályára gyakorolni.

Pausz Ferenc nyugalmazott rendőr ezredes, az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályának egykori vezetője, közlekedésbiztonsági szakértő szerint kutatások igazolják, 3-4-szer nagyobb a motorral közlekedők esetében annak a kockázata, hogy balesetet szenvednek, mint az autósoknál. És nemcsak azért, mert a motorosok két keréken közlekednek és nem védi őket a jármű karosszériája.

Pausz sok éve egy vezetéstechnikai tréningen hallotta a következő figyelmeztetést: aki nem képes a motoron vészhelyzetben is laza maradni, az jó eséllyel meg fog halni! Hogy miért? Pausz emlékeztetett: amikor a nem túl gyakorlott és nem kellően laza motorosok vészfékeznek, óhatatlanul megragadják és a vészfékezés idejére mereven tartják a kormányt. Kell-e mondani, ilyenkor a motor haladási iránya megváltozik, és még ha csak másodpercekre is, az is bőven elég ahhoz, hogy még nagyobb veszélybe kerüljenek a rajta utazók.

Minden motoros vezetéstechnikai tréner, oktató és közlekedésbiztonsági szakértő állítja, a motorosoknál a megfelelő sebesség megválasztásának még nagyobb a jelentősége, mint az autósok esetében, főleg kanyarban. Ha túl nagy tempóval hajt be egy motoros a kanyarba, már csak gázelvétellel és határozott, de óvatos kormánymozdulatokkal tudja úton tartani a járművét.

Kanyarban egy motoron a vészfékezés szinte egyenlő a bukással. És ha csak az első fékkel próbál meg korrigálni, könnyen orra bukhat, míg, ha rálép a hátsó fékre, kisodródhat.

Általános tanács minden közlekedő számára, hogy vezetés közben ne foglalkozzon mással. Ez fokozottan ajánlott a motorosoknak, mivel náluk olyan hibáknak, pillanatnyi figyelemkihagyásoknak is súlyos következményei lehetnek, amiket az autósok még könnyen korrigálhatnak. Pausz Ferenc szerint, aki motorral jár munkába, ne kezdjen el már a motoron azon agyalni, hogy mi vár rá a munkahelyén!

… mert mindenkit haza várnak!

F.Gy.A.