Nem félünk eléggé ittasan vezetni?

A többség tudja, hogy az ittas vezetés veszélyes, egy felmérés szerint azonban tíz százalék felett van azok aránya, akik mégis megteszik.
Aki az első alkalommal megúszta, újra és újra megkockáztatja, amíg el nem kapják vagy ittasan balesetet nem okoz.
Téved, aki azt hiszi, hogy a diszkókból indul útnak a legtöbb ittas vezető, és az sem feltétlen igaz, hogy a fiatalok teszik ki az ittas vezetők többségét.
Legyen az elfogyasztott alkohollal arányos a bírság? – Még a nulla tolerancia ellenzőinek a többsége is szigorítaná a büntetéseket.

Kevés kivételtől eltekintve az autósok általában veszélyesnek tartják az ittas vezetést. Még azoknak a többsége is így gondolja, akik olykor azért mégiscsak a volánhoz ülnek pár pohár, olykor nem is csak pár pohár alkohol elfogyasztása után. És ők egyes kutatások szerint jóval többen vannak, mint ahány balesetet nem okozó ittas vezető ellen a rendőrség eljárást indít.

Veszprém megye három rendőrkapitánysága összehangolt szondáztatásos közlekedési ellenőrzést tartott a nemzeti ünnep előtti pénteken. 1440 sofőrt ellenőriztek, mindösszesen hét ittas volt köztük.

Egy tavaly internetes kérdőívvel készült nem reprezentatív felmérés – aminek főbb megállapításait a Közbiztonsági Szemle júniusi 2021 száma ismertette – számos tanúságából az egyik éppen az, hogy arányait tekintve a valóságban jóval több lehet az ittas vezető az utakon, mint például a fenti ellenőrzés adatai sejtetik. Azt a rendőrség sem vitatja, hogy az ellenőrzések számának növelésével és némi szerencsével a számaik jobban közelítenének az általuk is vélelmezett valósághoz, de a több ellenőrzés több embert és sok mindent más is kívánna.

Azt, hogy mekkora lehet a látencia szinte lehetetlen megbecsülni.

A felmérés résztvevői abban egyetértettek, hogy ittasan vezetni azért veszélyes, mert az alkohol hatására megváltozik a sofőr gondolkodása, reakcióideje és az ítélőképessége. Bár ezt az álláspontot sem osztotta maradéktalanul mindenki.

Valójában ennél többről van szó. Az alkohol szűkíti a látómezőt és csökkenti a térlátást is. Ezek pedig azzal járnak, hogy az ittas sofőr egyre kevésbé képes észlelni az oldalról felé közeledőket, legyen szó gyalogosokról vagy akár egy másik gépjárműről, akinek elsőbbséget kellene adnia.

Csökken a szín- és hangérzékelő-képesség is. 0,5 ezrelék alkoholszintnél már romlik a zöld és a piros fény érzékelése. Egyénfüggő kinél melyik és mennyire!

„Azt azért még részegen is el tudom dönteni, hogy fent világít a lámpa vagy lent, nem kell ahhoz színérzékelés”, mondják erre az „Egy korsó sör vagy egy pohár bor még bele kellene, hogy férjen” elvet valló autósok. Talán ebben még igazuk is van. Más a helyzet azonban, ha valakinél a vörös fény érzékelése romlik jelentősen az ital hatására s ezért nem észleli időben, ha például felvillan az előtte haladó autó féklámpája.

A szakemberek szerint 0,2-0,4 ezrelék körül kezd el csökkeni az ember gépjármű-vezetési képessége. Nem véletlen tehát, hogy épp ennek a véralkoholszintnek megfelelő mennyiségű szeszesital elfogyasztását engedélyezik azon országok többségében, ahol nincs nulla tolerancia a sofőrökkel szemben.

Fontos tudni azonban, hogy nemcsak egyénfüggő, számos tényező és körülmény is nagyban befolyásolhatja, hogy kire milyen hatással van az alkohol. Ugyanaz a személy másképp tolerálja a szeszesitalt pihenten, mint fáradtan, éhesen és szomjasan, idegesen, és így tovább. Még az időjárás is befolyásolhatja, hogy milyen hatással van a szervezetünkre az alkohol. És még hosszan lehetne sorolni.

Sok ittas vezető érvel azzal (teljesen feleslegesen, de azért megteszik), hogy a koffein, a nikotin, számos gyógyszer és a különféle drogok is jelentősen befolyásolják a vezetési képességünket. Nem ugyanolyan módon és mértékben, persze. Különbség továbbá, hogy bizonyos szerek (alkohol) fogyasztása tiltott vezetés előtt és alatt, viszont némelyiknek már a puszta birtoklása is bűncselekmény.

A többi vezetést befolyásoló szerrel is óvatosan kell azonban bánni. Baleset esetén abból is gondja lehet a sofőrnek, ha például kiderül, hogy napok óta nem aludta ki magát és csak a koffein tartotta ébren már órákkal az előtt is, hogy egy pár másodpercre leragadtak a szemei és eközben megtörtént a baj. A KRESZ ugyanis nemcsak az alkohol és a drogfogyasztást tiltja. Előírja azt is, hogy a sofőrnek vezetésre alkalmas állapotban kell lennie. Kellően kipihentnek kell lennie, nem szedhet a vezetési képességét korlátozó gyógyszert és a többi.

Az ittasság és a bódult állapot kivételével azonban nem szabálysértés és nem is bűncselekmény, ha a sofőr kicsit fáradt vagy nem érzi jól magát, kávé és energiaital folyik az ereiben, és úgy vezet – legalábbis addig, amíg balesetet nem okoz.

Ami az alkoholt illeti: A már hivatkozott tanulmány szerint: 0,4 ezreléknél véralkoholszint felett elkezd erősen romlani a kanyarvételi biztonság, 0,5 ezreléknél már az egyensúlyérzék is, ami a fékezés és a kormányzás technikájában mutatkozik meg a leginkább. Egy szakorvos ezeket azzal magyarázta, hogy a magát egyre instabilabbnak érző sofőr mind görcsösebben fogja a kormányt és egyre erősebben tapos a pedálra olyankor is, amikor jobb lenne, ha éppen csak rátenné a lábát.

0,6-0,8 ezreléktől már kettős látás is jelentkezhet, ami nagyban rontja a sofőr méret- és távolságészlelő képességét. (Sokat írtunk már arról, hogy más járművek sebességét és távolságát józanul is alul-, illetve túlbecsülési az emberi szem. Ittasan a szem tévedése fokozódik.)

A szakemberek szerint a reflexek romlása és a reakcióidő növekedése miatt 0,8 ezrelék felett már jelentősen megnő az ittas sofőr által vezetett járművek fékútja és 1,5 ezrelék felett egészségügyi értelemben a sofőrök többségnél beáll a vezetésképtelenség. Ami nem azt jelenti, hogy már nem képes elvezetni egy autót A pontból B-be, csak azt, hogy aki ennyit vagy még ennél is többet ivott, annál jobbára már csak a szerencsén és a többi közlekedő magatartásán múlik, hogy hazajut-e ép bőrrel vagy sem.

Néhány éve sokat tapasztalt közlekedési rendőrök mesélték, járőrözés közben feltűnt nekik egy kocsi, ami gyanúsan szabályosan haladt a főúton. Utánamentek. Baloldali kerekei 10-15 centire haladtak a felezővonal mentén, tökéletesen párhuzamosan azzal száz métereken keresztül. Ebből gondolták, hogy a sofőr ittas lehet. Az erősen ittas sofőrök egyik jellemzője a csőlátás.

„A csőlátó sofőr bárhova képes elvezetni az autóját a felezővonal mentén, már ha nem alszik el menet közben. Egy-két centinél nagyobb „kilengése” nem lesz a kocsinak a felezővonalhoz képest, magyarázták. Amíg utol nem ér valakit, nem kanyarodik elé egy másik jármű, nem lép elé egy gyalogos és elsőbbséget sem kell adni senkinek, általában nincs is baj. A rendőrök az adott esetben erre nem bazírozhattak. Óvatosan megállították – azonnal akkor látszott, hogy a manőverezéssel már komoly gondjai vannak a sofőrnek. Önállóan pedig már ki sem tudott szállni.”

Európa legtöbb országában nem tilos inni a sofőröknek. Még a közlekedésbiztonsági szempontból bezzeg országnak számító finneknél sem gond, ha 0,5 ezreléket jelez a szonda. A másik két bezzeg országban, Svédországban és Norvégiában, de még Lengyelországban is 0,4 ezrelék, az Egyesült Királyságban pedig akár 0,8 ezrelék véralkoholszint is „belefér”.

Nem tudni persze, hogy ez meddig lesz így. Az Európai Unióban a második legfőbb halálok az ittas vezetés, s emiatt a szakbizottság a nulla tolerancia bevezetését, avagy kiterjesztését javasolja a közösség valamennyi tagállamára a közlekedésben. Nem lesz egyszerű döntés évszázados jogokat és gyakorlatot módosítani, de ha az EU döntéshozói komolyan gondolják, hogy 2050-től senki ne haljon meg közlekedési balesetben Európa útjain, nehezen elképzelhető, hogy e téren ne szigorítsanak.

Kétség sem férhet hozzá, akkor is lesznek ittas vezetők, ha egész Európában nulla toleranciát léptetnek életbe. Nálunk már most is az van, és mégis a már hivatkozott Közbiztonsági Szemle felmérése szerint az önként válaszoló autósoknak is közel a hetede vezetett már ittasan. Az 505 válaszadóból 67-en ismerték el, hogy ültek már ittasan volán mögé. Négyen mondták azt, hogy volt dolguk már a rendőrséggel ittas vezetés miatt. A többiek közül viszont sokan azt vallották be, hogy miután az első esetet megúszták, többször is vezettek ittasan. Ők azt állították, addig vezetnek (persze, csak szükség esetén) ittasan, amíg balesetet nem okoznak, vagy a rendőrség el nem kapja őket.

S, hogy miért isznak azok, aki tudták, hogy aznap még vezetniük kell?

Erre a kérdésre a kérdőívet kitöltők többsége nem válaszolt. Akik mégis olyasmiket mondtak, mint hogy nem volt más lehetőségük haza jutni, nem volt tömegközlekedés arrafelé (ami a vidéki kisebb településeken, még a neves borvidékeken is valóságos probléma, ha mentségként nem is elfogadható). Voltak, akiknek a barátjukat, barátnőjüket „kellett” haza vinniük, másoknak másnap kellett a kocsi, nem akarták otthagyni.

Néhány esetben a baráti kör nyomására döntött úgy a sofőr, hogy ittasan is megteszi azt a pár kilométert hazáig. Mert vannak baráti táraságok, ahová ha valaki kocsival érkezik, azzal is illik távoznia.

Azt csak kevesen ismerték be, hogy „mindig van más megoldás” és, hogy elsősorban tervezés és önfegyelem kérdése, hogy valaki vállalja-e a vezetéssel járó kockázatot, ha már ivott, vagy sem.

Sok híradás jelenik meg rendszeresen az úgynevezett diszkóbalesetekről, amikor ittas és/vagy bedrogozott fiatalok szenvednek rendszerint súlyos, olykor halálos közlekedési balesetet a szórakozóhelyről hazafelé tartva vagy épp két bulihely között. Talán ezek miatt hihették a felmérés készítői is, hogy az ittas vezetők között többségben lesznek a fiatalok. Márpedig a szóban forgó felmérés tanulsága szerint, a diszkó előtti és a diszkóban ivás nem a legfőbb oka annak, ha valaki alkohol hatása alatt a volán mögé ül.

Az önbevallásos felmérés szerint a legtöbben családi-baráti összejöveteleken vagy valamilyen ünnepen (karácsony, húsvét, születésnap) ittak annak ellenére, hogy tudták, aznap még vezetniük kell.

Tévedésnek bizonyult a felmérés szerint az is, hogy az ittas sofőrök elsősorban a fiatal férfiak közül kerülnek ki. A fiatalok és a középkorúak közel azonos arányban, együttesen 80 százalék felett reprezentáltak az ittas vezetők között.

A válaszolók többsége elfogadja és indokoltnak is tartja a nulla toleranciát, és szigorítaná az ittas vezetőkre kiszabható büntetéseket. Érdekes módon ez azokra is igaz, akik egyébként úgy gondolják, egy italnak még bele kellene férnie. A nulla tolerancia pártiak 65, míg az azt ellenzők 60 százaléka tartaná indokoltnak a büntetések jelentős szigorítását.

Ötleteik is volnának, hogyan mit kellene tenni még az ittas vezetőkkel. Az elrettentő erejű pénzbírság és a jogosítvány elvétele mellett felvetődött az alkoholfogyasztással egyenesen arányosan növekvő büntetési gyakorlat bevezetésének lehetősége. Ittasan okozott halálos baleset felelőseivel szemben pedig a minimum 36 hónap szabadságvesztés ötlete, vagy az ittas sofőrök autójának határozott időre történő legfoglalásának gondolata is.

A nulla tolerancia eltörlésével szemben a legtöbben azzal érveltek, hogy már így is túl sok ittas sofőr vezet az utakon. Sokan gondolják úgy, hogy ha egy keveset lehetne inni, a sofőrök többsége nem tartaná be az új szabályt és így csak romlana a közlekedésbiztonság helyzete. A válaszadók 84 százaléka ugyan biztos volt abban, hogy ő, ha egyáltalán élne a lehetőséggel és ha szabad volna inni akármennyit is, be tudná tartani az engedélyezett mennyiséget. Amikor arról kérdezték a felmérésben résztvevőket, hogy mit gondolnak, vajon a többi autós is képes lenne-e erre, a válaszadók 94 százaléka nemmel felelt.

F.Gy.A.