Mára értékes brand lett az ORFK-OBB!

Berzai Zsolt rendőri karrierje néhány nap eltéréssel akkor kezdődött, amikor 1992. november 24-én a legkülönbözőbb szakmai előéletű, azonban a közlekedés és a közlekedésbiztonság iránt mélyen elkötelezett szakemberek részvételével létrejött az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság (ORFK-OBB). Akkoriban évente egy közepes falu lakosságának megfelelő számú halálos áldozatot követeltek Magyarországon a közlekedési balesetek, a könnyű és súlyos sérültek száma pedig együttesen harmincezer felett volt. Egyebek között ezek a számok indokolták az új balesetmegelőzési szervezet, az ORFK-OBB létrehozását.

Berzai Zsolt ma már alezredes, az ORFK Balesetmegelőzési Osztályának vezetője, az ORFK-OBB főtitkára. Amikor 2018-ban osztályvezető lett, fejébe vette, hogy brandet csinál az OBB-ből. Nem tagadja, a kitartó munka, a jó csapat, a vezetők támogatása mellett a szerencsének és a közösségi médiának is döntő szerepe volt abban, hogy ma a balesetmegelőzés különböző platformjain milliós nézőszámot értek el, a sokszorosát annak, mint bármelyik más rendőrségi közösségi médiafelület.

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával Ön azt mondta, pályája kezdetén temérdek fájdalmas, elszomorító tragédiát látott, s azok máig hatással vannak a munkájára. Erőt merít belőlük, s megerősíti, hogy jó helyen van, s azt teszi, ami a dolga. Pontosan mire utalt ezzel?

Mielőtt 1996-ban jelentkeztem volna a Rendőrtiszti Főiskolára a Budaörsi Autópálya Rendőrörsön dolgoztam járőrként. 1992 novemberében kezdődött rendőri karrierem, nagyjából akkor, amikor az ORFK-OBB megalakult. Az első évfolyam elvégzése után a főiskolán, a közlekedési osztályvezető feltette nekem a kérdést, lenne-e kedvem baleseti vizsgálóként dolgozni. Azokban az években jóval nagyobb ügyszámmal végezték munkájukat a közlekedési vizsgálók, mint ma. Rengeteg tragédiának, értelmetlen halálesetnek voltam vizsgálója, sajnos, sok gyermekáldozatot is láttam.

Még ma is feltörnek bennem az emlékek, amikor a Budaörsi Rendőrkapitányság területén autózóm, s olyan helyeken haladok el, ahol az annak idején történt balesetet én vizsgáltam. Nem lehet ezeket az eseteket elfelejteni. Főleg a gyermekáldozatokat nem. Minden halálos közlekedési baleset értelmetlen halál, hisz a legtöbb a tapasztalatok szerint emberi hibára, figyelmetlenségre vezethető vissza, azaz elkerülhető, megelőzhető lett volna. Különösen tragikus a gyermekek elvesztése, hiszen ők a felnőttek áldozatai.

Voltak olyan megdöbbentő eseteim is, amelyek máig arra intenek, hogy a nyilvánvalónak látszó esetek sem feltétlen azok. Egy éjszaka például azzal ébresztett az ügyelet, hogy készüljek, már elindult értem a járőrkocsi: „Van egy halálos gázolásunk! Egy kocsi az árokban és egy meztelen férfi az út szélén”. Elképzelni sem tudtuk első látásra, mi történhetett, miért rohangált vajon a semmi közepén az a férfi anyaszült meztelen? Később kiderült, ő volt az áldozat, amikor elütötték még ruhát viselt, ám ahogy tolta maga előtt a gázoló autó, szabályosan lehámozta róla az összes ruhát.

Mikor kezdett baleset-megelőzéssel foglalkozni?

A főiskola után, már stabil beosztásom volt vizsgálóként. Ekkor megkeresett az osztályvezetőm, hogy a városi balesetmegelőzési bizottság égisze alatt általános iskolásoknak kellene előadást tartanom a közlekedésbiztonságról négy órában. Nem kaptam levegőt! Akkor meg különösen nem, amikor kiderült, hogy a négy óra valójában négyszer egy órát jelent. Négy különböző osztályban kell beszélnem a kicsiknek a biztonságos közlekedésről. El sem tudtam képzelni hirtelen, hogy miről fogok beszélni nekik.

Akkor még nem volt gyermekem, egy évvel később született meg a kislányom, nem volt pedagógiai végzettségem, még csak ahhoz fogható képesítésem sem. A tanító nénik azt javasolták, próbáljam meg 25-30 percben elmondani, amit akarok, mert a kicsik figyelmét ennél hosszabb ideig nemigen lehet lekötni. Tévedtek. Már rég kicsengettek, a gyerekeknek még voltak kérdéseik.

Sokat segített nekem ott és akkor az egyenruha. Pisztoly, gumibot és a többi felszerelés, amik rajtam voltak, nagyon érdekelték a gyerekeket. Elmondtam nekik mi mire való, majd rátértünk arra, hogy mi a közlekedés. A maguk szintjén szépen összefoglalták a tudnivalókat. Kicsengetés után is záporoztak még a kérdések felém. A negyedik óra végére egész belejöttem, pedig az elején jobban izgultam, mint az első gyanúsítotti kihallgatáson.

Tíz év szolgálat után távoztam Budaörsről. Előbb a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, majd 2008-tól az ORFK-n dolgoztam balesetmegelőzési területen és az éppen aktuális helyemnek és beosztásomnak megfelelően részt vettem a megyei, majd az országos balesetmegelőzési bizottság munkájában. 2018-ban neveztek ki az ORFK Balesetmegelőzési Osztályának vezetőjévé és lettem egyszersmind az ORFK-OBB főtitkára.

Ön többször is úgy fogalmazott: brandet épít. Mit akar eladni és ki akarja azt megvásárolni? Őszintén! Ki és miért vásárolna ma „közlekedésbiztonságot”? Egyáltalán mi itt a termék?

Jogos a felvetés. Kezdetben senki nem akart „közlekedésbiztonságot venni”. Ha nem is mindenki, de a nagy többség abból indul ki, amikor egy balesetet lát, hogy „velem ilyesmi úgysem történik, hiszen betartom a szabályokat, körültekintően, óvatosan vezetek, kerülöm a veszélyes helyzeteket”. Olykor azért kiderül, hogy sok esetben mindez kevés a balesetveszélyes helyzetek elkerüléséhez. És akkor most tekintsünk el attól, hogy ezek az állítások vajon egyöntetűen és mindenkire maradéktalanul igazak-e azok közül, akik ilyen magabiztos kijelentéseket tesznek. Ennek ellenére a téma iránti érdeklődést jól mutatja, hogy miután elhatároztuk, hogy felépítjük az ORFK-OBB-t és a baleset-megelőzést, mint brandet, akkor még két-háromezer követője volt a baleset-megelőzésnek a Facebookon. Ma a számuk 180 ezer körül van.

Általánosan elfogadott nézet még rendőrségi berkeken belül is, hogy a Pofátlan(TAN)ítás, a civilnek látszó rendőrautókkal leleplezett szabálytalanságokat bemutató kisfilmek miatt van mindez…

Részben ez igaz, de hadd kezdjem kicsit távolabbról. 2018-ban, amikor kineveztek a balesetmegelőzési osztály vezetőjének, számtalan programot, kampányt szervezett meg és bonyolított le az ORFK-OBB. A megelőző tíz évben jó néhányban részt vettem magam is, többnek én voltam a felelőse. Mindeközben csak egy szűk szakmai kör volt tisztában azzal, hogy mi is az az ORFK-OBB… Ha vásárolunk, – bármi legyen is az – először az ismerős márkákat keressük. Amelyeknek láttuk a reklámját a tévében, az újságokban, a neten, amiket ismert emberek is vásárolnak, vagy legalábbis a nevüket és az arcukat adják a márkákhoz. Az ORFK-OBB olyan sajátos helyzetben működött, hogy miközben sokat tett és még többet próbált tenni a közlekedésbiztonság javításáért, csak kevesen tudták, hogy ez egy széles kapcsolatokkal bíró, és nem mellesleg anyagi háttérrel is rendelkező, s még akár befolyásosnak is mondható szervezet.

Ha mindezekkel tisztában lettek volna az emberek, Ön szerint akkor „vásárolnak közlekedésbiztonságot”?

Mindenki közlekedik, és mindenkinek van is véleménye a közlekedési közállapotokról, a közlekedési kultúráról, még inkább annak hiányáról. Jobb, mint évekkel ezelőtt, de azért még korántsem dőlhetünk elégedetten hátra. Jellemzően a kritikák vége mindig az, hogy „valaki csinálhatna már végre valamit”. És a címzett a ritka kivételektől eltekintve mindig a rendőrség. Még akkor is, ha maguk a kritikusok is tudták, pusztán rendőri eszközökkel nem lehet rendet teremteni az utakon. Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor ezekből a kritikákból is, hogy még a téma iránt érdeklődő közönség jó része sem tudja, hogy létezik egy olyan szervezet, jelesül az ORFK-OBB, amelynek épp az az egyik legfontosabb feladata, hogy egyesítse mindazoknak az erejét, akik tehetnek és tenni is akarnak a közlekedésbiztonságért. Hogy a biztonságos közlekedést segítő rendszereket és megoldásokat egységbe foglalja, és egy irányba terelje.

Tény, hogy a közösségi média térnyerése és a ma már mind több autóban működő fedélzeti kamera hatalmas segítség a számunkra. Már vizsgáló koromban magam is találkoztam olyan esetekkel, amikor az egyik autós azt állította, hogy a másik bevágott elé, aztán minden indok nélkül állóra fékezte az autóját, a másik pedig azt, hogy a mögötte haladó szándékosan, bosszúból hajtott bele miután megelőzte. Volt két állítás, és nem volt független tanú, akinek a vallomása valamerre eldönthette volna a vitát. Mit tett korábban ilyen helyzetben a rendőrség? Ha semmi más bizonyíték nem került elő, megszüntette az eljárást. Ma már egy kamera felvétele az esetek többségében akár szakértői vizsgálat nélkül is elég lehet annak kiderítéséhez, hogy mi történt a baleset előtt és közben.

Nyilvánvaló, hogy az embereket dühítik azok a jelenségek, amiket ma már egyszerűen csak „pofátlanságnak” nevezünk. Pedig a Budapesti Autósok Közösségének vagy közvetlenül a rendőrségnek elküldött felvételeken többnyire súlyosabb jogsértések láthatók, semmint holmi „pofátlanságok”. A piroson áthajtás, főleg amikor valaki a szembejövők oldalán előzi végig a piros előtt szabályosan várakozókat, majd onnan nagy ívben jobbra kanyarodik, mert úgy gondolja, ő ezt megteheti, nos, ez nem „pofátlanság”. Ez több közlekedési jogsértés elkövetése egyben!

Sejtette, hogy ekkora népszerűségre tesznek szert a videóik, amikor az első összeállítást feltöltötték a YouTube-ra?

Reméltük, hogy felkapják rá az emberek a fejüket. Akkoriban már széltében-hosszabban jelentek meg hasonló privát felvételek valóban elképesztő közlekedési szituációkról. Azt nem merném kijelenteni, hogy a rendőrségen mindenki meg volt győződve róla, hogy a Pofátlan(TAN)ítás brazil szappanoperákhoz hasonló nézettséget fog elérni. Végül Dr. Halmosi Zsolt vezérőrnagy úr, az országos rendőrfőkapitány akkori rendészeti helyettese felvállalta. Elindult a sorozat és már az első részek milliós nézettséget értek el a különböző platformokon.

És akkor itt visszautalnék arra a kérdésre, hogy „Ki akar közlekedésbiztonságot vásárolni”? Ha, másképp tesszük fel a kérdést, például úgy, hogy ki akar közlekedésbiztonságot, hogy ki szeretne részt venni valamilyen formában abban, hogy legyen rend az utakon, akkor a válasz nyilvánvaló: például azok, akik közzéteszik az őket irritáló, veszélyeztető szabályszegőkről készült felvételeket.  Nem sajnálják az időt rá, hogy elküldjék a felvételt azoknak, akik fel tudnak lépni az általuk veszélyesnek tartott jelenségekkel szemben. És mind többen már a nevüket is adják a videójukhoz. És azok is, akik ma már fontosnak tartják, hogy a nevük, a cégük neve összekapcsolódjon a közlekedésbiztonsággal és azokkal, akik azért dolgoznak, hogy még biztonságosabb legyen az utakon a közlekedés.

Volt a Pofátlan(TAN)ításnak egy másik, a nyilvánosság előtt kevésbé ismert vonzata is. Korábban mi kilincseltünk a reménybeli szponzoroknál, szakmai támogatóknál, mielőtt valamilyen országos akcióba, kampányba kezdtünk. Ma már más a helyzet. Az ORFK-OBB logója mind gyakrabban tűnik fel sportmérkőzéseken a stadionokon kívül és belül egyaránt, és rendezvényeken is. Van olyan tejipari vállalat, amely balesetmegelőzési felhívó-anyagokat nyomtat a tejesdobozaira. Ha úgy tetszik, az ORFK-OBB mára brand lett. Mégpedig egy egyre keresettebb, értékes márka!

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a közlekedési bűncselekmények száma nem nőtt az elmúlt években, épp ellenkezőleg, jelentősen csökkent, noha a közösségi médiából áradnak az elképesztőbbnél elképesztőbb esetekről készült felvételek. Ilyen és hasonló esetek régebben is előfordultak az utakon. Csakhogy ma már sok autóban van kamera, az emberek pedig mind nagyobb számban nem akarják szó nélkül hagyni az orruk (azaz a kameráik) előtt elkövetett törvénysértéseket.

Kérdés persze, hogy a beküldött videók mennyire elfogulatlanok…

… Láthatóan nem az irigység vagy valamiféle kicsinyes bosszúvágy motiválja a szabálytalankodókat leleplező felvételek készítőit. Akik folyamatosan nyomon követik az egyes epizódokat, láthatják, hogy a közösségi médiában megjelent és a hozzánk elküldött felvételek, mind olyan esetek, amelyek, ha a rendőrjárőrök előtt történtek volna, a kollégák azonnal a nyomukba erednek.

Végleg szakítottak a hagyományos kampányaikkal, akcióikkal?

Szó sincs róla. Nem felejtettük el és nem is tettük félre a hagyományos kampánytémákat, csak újragondoltuk azokat és felfrissítettük őket.

Az ORFK-OBB fennállása óta nem egy olyan rendezvény vagy program volt, ami egy ideig ment, aztán egy időre abbamaradt, majd „újragondolva” ismét útjára bocsátottuk. Amikor az ORFK balesetmegelőzési osztályára kerültem, első feladataim egyike „Az iskola rendőre” program létrehozása volt. Ötletindítóként hatott rám a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében akkor már és ma is működő Suli-zsaru néven futó program.

„Az iskola rendőre” program, amolyan keretprogram, ami tág lehetőségeket biztosít a helyi rendőri szerveknek és iskoláknak saját akciók, eseménysorozatok megtartására. A 2021/2022-es tanévben például 2770 iskolában 2034 rendőr számtalan különféle program keretében segítette a tanintézeteket és a gyerekeket, vannak, akik főállásban, de a többségük munka mellett, a szabadidejében. Van, aki azért teszi, mert egykor maga is abba az iskolába járt, másoknak a gyermekei járnak oda, sokan viszont egyszerűen csak azért, mert fontosnak érzik a szabályos, kulturált közlekedésre tanítani a gyerekeket.

Tavaly Dabason például a „Két keréken indul a tanév” elnevezésű családi rendezvénnyel indult az iskolaév. Idén a Csongrád-Csanád és Baranya megyében már sikeresnek bizonyult „Közlekedjünk együtt, vigyázzunk egymásra” (KEVE) programot kiterjesztettük az ország valamennyi megyéjére. És akkor még nem beszéltünk a sok éve méltán népszerű „Közlekedik a család” vetélkedőről. Nemcsak a családok, az iskolák körében is közkedvelt. Az esemény fő szponzora, a Skoda, külön díjat ajánlott fel azoknak a tanintézeteknek, ahonnan a legtöbb család jelentkezik a vetélkedőre.

A családi vetélkedők azért is kapnak kitüntetett figyelmet az ORFK-OBB munkájában, mert tudjuk: a gyerekekre mindenben, így a közlekedésben is a családi minta hat a leginkább. Bármit is mondunk mi az iskolai közlekedésbiztonsági rendezvényeken, bármit mond a tanító néni vagy bácsi, végül többé-kevésbé mégiscsak úgy fognak közlekedni, annyira lesznek szabálytisztelők, ahogy azt otthon, a szüleiktől látják.

F.Gy.A.