A baleset-megelőzés története Magyarországon

• A magyarországi balesetmegelőzés gyökerei hosszú időszakra nyúlnak vissza.
• Már a 30-as években is alkalmaztak preventív üzeneteket és sokkoló kampányelemeket az utak mentén, a jobboldali közlekedésre átállást pedig több hónapig tartó országos kampány kísérte.
• Az intézményesített, alapvetően a rendőrség részéről végrehajtott prevenció az 1950-es évek elején vette kezdetét, a „baleset-megelőzés” kifejezést először egy 1955. évi kormányrendelet nevesítette.
• Akkoriban a preventív munka alapvetően két tényezőre fókuszált: az ittas vezetés visszaszorítására, és a gyermekeket érintő balesetek megelőzésére.
• A 60-as évek elejétől a baleset-megelőzés szervezett formát kapott, majd a munka hatékonyságában jelentős növekedés következett be az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács 1972. évi létrehozásával.
• A rendszerváltás időszakának társadalmi és jogszabályi változásai (2002/1992. (HT.2.) Korm. határozat), valamint a rendkívül aggasztó közlekedésbiztonsági helyzet vezetett az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság létrehozásához.
• A hazai baleset-megelőzés meghatározó szervezete az elmúlt év végén, november 24-én ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján a közúti közlekedés biztonságát szolgáló nevelési, felvilágosítási és propagandatevékenység állami feladat. A baleset-megelőzés nem képezheti egy-egy hatóság, vagy intézmény kizárólagos feladatát, hiszen sokoldalúsága miatt „csapatmunkát” feltételez. Ennek megfelelően a prevenció több szaktárca, állami szerv, társadalmi szervezet, intézet, továbbá érdekképviseletek, cégek, vállalkozások és magánszemélyek együttműködésével valósul meg. A kialakult gyakorlat alapján a prevenció területén a rendőrség kulcsfontosságú szerepet játszik.

Három évtizeddel ezelőtt a hazánk közúti közlekedésbiztonsági helyzetéért joggal aggódó szakértők és szakemberek azon dolgoztak, hogyan lehetne csökkenteni a személysérüléses közúti balesetek, valamint a balesetekben meghalt, illetve megsérült személyek számát a prevenció eszközei által. Áldozatos munkájuknak köszönhetően 1992. november 24-én megalakult az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság, mely immár három évtizede megkerülhetetlen képviselője a közúti balesetek megelőzésére irányuló tevékenységnek.

Gyorshajtás elleni kampány a 30-as évekből a 7-es főút mentén

A magyarországi baleset-megelőzés gyökerei ennél jelentősen hosszabb időszakra nyúlnak vissza. Már az 1930-as évektől ismertek olyan intézkedések és kezdeményezések, melyek többnyire alkalomszerűek voltak, és jellemzően egy-egy konkrét eseményre, veszélyforrásra, vagy jogszabályi módosításra reagáltak. Példaként említhető egy-egy preventív üzenettel ellátott, balesetben összetört autóroncs – mint intő, sokkoló hatású példa – kihelyezése az út mellé a gyorshajtások visszaszorítása érdekében, a tömegközlekedési eszközökön elhelyezett figyelemfelhívó plakátok, vagy a „Jobbra hajts!” megnevezésű országos tájékoztató kampány a jobboldali közlekedésre történő átállás idején, 1941 második felében.

„Jobbra hajts!” kampány (1941)

A baleset-megelőzési munkát intézményesített keretek között az 50-es évek eleje óta, azaz több mint hét évtizede végzik hazánkban, és a folyamatok irányításában – az ORFK-OBB színre lépéséig – a belügyminisztérium meghatározó szerepet játszott. (Megjegyzés: egyes baleset-megelőzési feladatok a belügyi mellett az oktatási, valamint a közlekedési tárca munkájában is megjelentek. Akkoriban a minisztériumokban mindössze néhány fő foglalkozott baleset-megelőzéssel, és a koordináció szintje meglehetősen alacsony volt). Egészen 1950-ig kell visszamennünk az időben, amikor az éppen hatályba lépő, a jelenleginél jóval több szakterületet érintő új KRESZ – a 2500/1950. (XII. 1.) BM rendelet – kialakította a rendőrség közlekedésrendészeti szolgálatának alapstruktúráját. A fővárosban megalakult a közlekedésrendészeti osztály, vidéken pedig a feladatokat a közlekedési ellenőrzési csoportok látták el. A közlekedésrendészet jogkörében a „baleset-megelőzés” szó ugyan még nem szerepelt, de a közlekedési szerveknek kötelességük volt megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a közlekedés rendje és biztonsága megkövetelt.

Balesetmegelőzési diafilm gyerekeknek az 50-es évekből

A „hőskorban” a prevenció eszköztára összehasonlíthatatlanul szerényebb volt a mai lehetőségekhez képest: hangszórós gépkocsik rótták az utakat és közvetítettek baleset-megelőzési üzeneteket, figyelemfelhívó és tájékoztató plakátok kerültek ki a tömegközlekedési járművekre és a hirdetőoszlopokra, megkezdődött az oktató jellegű filmek és diafilmek készítése, továbbá rendőrök igyekeztek az iskolákba – a fővárosban évente lehetőleg két alkalommal -, hogy felkészítsék a gyermekeket a biztonságos közlekedésre.

Egy képkocka a diafilmből

A baleset-megelőzést, mint feladatot először a rendőrségről szóló 1955. évi 22. törvényerejű rendelet nevesítette, mely meghatározta, hogy a rendőrség: „a közúti balesetek megelőzése érdekében a járművezetők és általában a lakosság körében széleskörű propaganda tevékenységet fejt ki…”. Akkoriban a preventív munka alapvetően két tényezőre fókuszált: az ittas vezetés visszaszorítására, valamint a gyermekeket érintő közúti balesetek megelőzésére. (A gyorshajtás a járművek alacsony sebessége és a járműpark viszonylag szűkös volta miatt akkor még nem jelentett kiemelt kockázatot).

Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács kártyanaptára a 70-es évek elejéről

Az 1960-as évek elejétől a baleset-megelőzés szervezett formát kapott. Országos hatáskörű képviselője a BM közvetlen irányítása alatt működő Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács volt, mely a prevenció korábbi eszköztárát olyan elemekkel egészítette ki, mint a balesetmegelőzési vetélkedők és országos balesetelhárítási kiállítások szervezése, valamint közlekedésbiztonsági füzetek és egyéb kiadványok megjelentetése.

Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács logója

A hazai baleset-megelőzés 1972-ben jelentősen magasabb szintre lépett, amikor 2024/1972. számú MT határozattal létrehozták az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsot. Az OKBT életre hívását indokolta, hogy a közúti közlekedés fejlődése felgyorsult, a gépjárműpark rohamosan fejlődött, s a közúti balesetek, valamint a halálos áldozatok száma elfogadhatatlan mértékben – 10 év alatt csaknem négyszeresére (!) – nőtt. Az OKBT vezetési és irányítási feladatait a belügyminiszter és a közlekedési miniszter együttesen látta el (mint elnök, illetve társelnök), a rendőrség pedig a végrehajtásban kapott szerepet. Az OKBT 1973. január 1-én kezdte meg a működését, s fennállásának 19 éve alatt jelentős sikereket ért el a hazai baleset-megelőzés területén. Az OKBT feladatai között kiemelt helyen szerepelt a biztonságos közúti közlekedésre neveléssel, oktatással, és általában a baleset-megelőzéssel kapcsolatos felvilágosító, információs és propaganda tevékenység. E feladatok ellátása során a szervezet kivívta a társadalom elégedettségét.

Az OKBT egyik legsikeresebb programja – „Közlekedj Okosan!”

Az elkészült kiadványok, a fiatalok és idősebbek által egyaránt kedvelt rádió- és televízió műsorok, oktatófilmek, továbbá az általa szervezett vetélkedők és tudományos rendezvények jól szolgálták az akkori idők közlekedésbiztonságának érdekeit.

A rendszerváltás időszakának jogszabályi változásai a baleset-megelőzési tevékenységre is hatást gyakoroltak. 1992-ben a Kormány – elismerve és megköszönve az OKBT tevékenységét – visszahívta a belügyminisztert és a közlekedési minisztert az OKBT elnökségéből, ezáltal a szervezet működése gyakorlatilag befejeződött. A közúti közlekedés biztonságáról szóló 2002/1992. (HT.2.) kormányhatározat 7/a pontja meghatározta, hogy „a rendőrség közlekedési szolgálatának irányításával, a közlekedési felügyeletek közreműködésével, a balesetek megelőzésére szolgáló területi és országos közlekedésbiztonsági tevékenységet folytatni kell”. Lényegében ez a normatív előírás, valamint a rendszerváltás időszakának rendkívül aggasztó közúti baleseti és halálozási trendje – és az ehhez kapcsolódó beavatkozási szükségszerűség – vezetett az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság létrehozásához.

Az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság első logója 1992-ből

A preventív munka rendőri irányítás alá helyezése magától értetődő, logikus lépés volt, mely biztosította a gyors, közvetlen és hatékony beavatkozás lehetőségét. A közlekedésbiztonsági munkában a baleset-megelőzés és a közúti ellenőrzés egymástól elválaszthatatlan területek, ennek megfelelően mindkét területen jelentős a rendőrség érintettsége. Amíg a közúti ellenőrzések a jog érvényesítésének, illetve kikényszerítésének nélkülözhetetlen eszközei, addig a prevenció szerepe alapvetően a közlekedők tudatának formálásában nyilvánul meg, melyet a közlekedési ismeretszint fejlesztése, az új szabályozások megismertetése, a közlekedők felvilágosítása, a helyes magatartásformákra és közlekedésbiztonsági kockázatokra való figyelemfelhívás, valamint egyéb kommunikációs módszerek által ér el.

A társadalmi életben bekövetkezett változások hatására, a társadalmi együttműködés fokozása és a preventív munka hatékonyabbá tétele érdekében 2009-ben az ORFK-OBB irányítási rendszere átalakult. A megújított szervezet vezetősége azóta 6 fős elnökségből, valamint a túlnyomó többségben „civil” tagokból álló koordinációs testületből áll (utóbbi létszáma napjainkban 16 fő).

Az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság logója napjainkban

Az ORFK-OBB működésének pénzügyi hátterét a 188/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet biztosítja, a preventív munka főbb irányait és legfontosabb feladatait 2008 óta a két szakminiszter által aláírt hároméves közúti közlekedésbiztonsági akcióprogramok nevesítik. A hatékonyság, az együttműködés és az előre tervezhető munkavégzés érdekében az ORFK-OBB minden év elején kiadja az adott tárgyévre vonatkozó irányelveit, amelyek – egyéb előnyei mellett – jelentős segítséget nyújtanak a területi baleset-megelőzési szerveknek munkájuk szervezéséhez és végrehajtásához.

G.I.