A gyertyagyújtással megvárja a család
- Az év legforgalmasabb napjai állnak előttünk – ne siessenek: karácsonykor különösen veszélyes a rohanás.
- Jobb a tervezettnél később felcsendülő csengőszó, mint napokkal később a szívszakasztó harangszó.
- Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, hogy ne maradjon egyetlen szék üresen sem egyetlen karácsonyi asztal körül!
Nem élte túl. Egy hét híján azután, hogy a 84-es úton belerohant egy BMW az autójába és az árokba repítette a Skodát, a kórházban elhunyt a vétlen sofőr. Egy hét volt már csak hátra karácsonyig.
Pedig ő minden szabályt betartott. Csak arra nem számított, ugyan, hogy számíthatott volna, hogy akinek elsőbbséget ad, mert ott elsőbbséget kellett adnia, lehajt az útról, egyenesen a kocsijába.
Még sok kérdés megválaszolatlan a november 25-én Jánoshalma és Sopron között az egyik útkereszteződésben történt balesettel kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy a Skoda vétlen vezetője elsőbbséget adott a védett úton érkező BMW-nek, az azonban – feltételezések szerint a sofőr elalvása miatt – letért az útról és a Skodába hajtott.
Mindkét sofőr családjának borzasztó karácsonya lesz, ha más-más okokból is. Az egyikben üres marad egy szék a karácsonyi asztalnál – már, amennyiben maradt még erejük és kedvük karácsonyi asztalt teríteni – a másik felett pedig ott lebeg majd a bűntudatba csomagolt kérdés: Mi lesz a következménye annak, ami történt? Hogyan tovább?
És amikor e sorokat írom, még nem tudhatjuk hány család szeretet ünnepét teszi tönkre egy pillanatnyi figyelmetlenség vagy éppen egy idegen bűnös felelőtlensége!
Tudom, amikor már csak pár órányira vagyunk a Csendes éj felcsendülésétől nem ilyen történetekre vágyik az olvasó.
Csakhogy most, a nagy ünnepi jövés-menés idején még jobban kellene figyelni az utakon, mint máskor. Most mindenki siet, még inkább, mint a hétköznapokon. Még meg kell venni ezt-azt, még főzni-sütni kell valamit, el kell menni a tisztítóba a ruhákért, vissza kell hívni a főnököt, mert a két ünnep között mégiscsak be kell menni elintézni valamit, és közben a bejgli sem akar kihűlni, forrón pedig nem szabad becsomagolni, mert tönkremegy. A gyerek meg hisztizik, mert indulna már, vagy mert nem.
Stresszeljük magunkat és egymást. Készülünk az ünnepre. Rohanunk boldognak lenni.
Hullafáradtan induljunk a nagyihoz, „majd ott kipihenem magam”, csak menjünk már, mert négyre ígértük magunkat. Nem számít, hogy hajnalig nyomtuk táncot és az ingyen italt a vállalati bulin, „be kellett pótolni, amit tavaly nem ittunk meg, mert a Covid miatt akkor elmaradt”.
„Kiment az már a fejemből, és különben is: most volt egy egyhetes piarazzia, nem hiszem, hogy pont Szenteste kezdenének egy újra szondáztatni a rendőrök, az a húsvéti kötelezőjük…”
Csak induljunk már végre! Soha nem érünk oda!
Mindeközben megfeledkezünk arról, hogy a fék, a gumik, az útviszonyok és fizika törvényei nem tudják, mit is jelent a Szenteste, s azt sem, hogy karácsonyi vacsorára sietünk. Megfeledkezünk arról, is, hogy soha nem az a kérdés, mi mennyire tud vezetni enyhén másnaposan, sokkal inkább az, vajon mások mennyire tudnak vezetni józanul. Nemrég történt egy kétautós baleset. A józan sofőr nem állt meg a stoptáblánál, a vétlen viszont ittas volt. Nos, már csak azért sem szabad ittasan vezetni! Elég egy figyelmetlen józan és ugrik a jogsi. Szenteste is akár!
A tapasztalatok szerint Szenteste után, karácsony két napján indul meg csak igazán a népvándorlás. A legtöbben akkor keresik fel távolabb élő rokonaikat. Érkezéskor még le lehet gurítani egy kupicával, mondják a vendéglátók és már töltenek is, hogy ne lehessen visszautasítani őket. „Estére kimegy az a fejedből”, teszik hozzá, és töltenek még egyet. Mert ők nem vezetnek aznap már. Sőt, másnap sem!
De sokszor nem is az az egy pohár ital okozza a bajt – már, ha sikerül nem belefutni egy szondáztatós rendőri ellenőrzésbe –, hanem a kajakóma. Tele gyomorral lehet ugyanolyan veszélyes vezetni, mint pár pohár ital után. A gyomor tele, a vér odaáramlik, emiatt pedig romlik a koncentráció, a reflexek is tompulnak…
Az idén az első kilenc hónap adatai alapján romlani látszik a közlekedésbiztonság. Ugyan csak egészen kis mértékben, de nőtt a személyi sérüléssel végződött balesetek száma. A súlyos sérüléssel végződött esetek száma még a múlt évihez képest is csökkent – 2021 szeptember 30-ig hét százalékkal, ám 39-cel többen haltak meg az utakon, mint tavaly.
Induljunk ki abból, hogy nem lettek biztonságosabbak az utak, mint tavaly voltak! Nem tűntek el és jó eséllyel nem is maradnak otthon azok, akiket már többször elkaptak és megbüntettek ittas, vagy jogosítvány nélküli vezetésért, avagy akik rendszeresen vezetnek ittasan és jogosítvány nélkül. Azok sem, akik csak egy pedált ismernek és használnak az autójukban, a gázt, és azok se, akik szerint a KRESZ egyértelmű: Mindig, mindenhol nekik van elsőbbségük, akkor is, ha nincs.
Induljunk ki abból, hogy a Szenteste nem olyan, mint az év utolsó napja, amikor, ha éjfélkor rögvest nem pukkan a pezsgő, lemaradtunk valamiről, ami egy éven belül megismételhetetlen. Szenteste nem perce pontosan kezdődik. Nem érdemes kapkodni, rohanni és kockáztatni csak azért, hogy pontban négykor-ötkor-hatkor, kinek mikor megszólalhasson a Csendes éj…
Mindenkit várnak a karácsonyi asztalnál! Mindenki azt szeretné, ha a szerettei között ünnepelnének, ha nem maradna üres egyetlen szék sem a családi asztal körül. És utána mindenkit hazavárnak!
F.Gy.A.
Áldott, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!