A klímaváltozás sem nyugdíjazza az aszfaltot
- A nagy melegben felpúposodott burkolat miatt kellett lezárni a London-Luton-i repülőteret
- Mi történt? Az utakat a világon mindenütt aszfalt borítja, a sivatagokat átszelő utakat is
- Kis odafigyeléssel a kamionosok akár ki is javíthatnák a miattuk keletkezett nyomvályúkat
Július közepén a szokatlan meleg miatt a London-Luton repülőtér kiszolgáló útjai alkalmatlanná váltak a közlekedésre, ezért az utasok biztonsága érdekében a repülőteret két napra lezárták a légiforgalom elől. A térségben extrémnek számító mintegy 40 °C-os hőmérséklet miatt a kifutópályák burkolata kisebb szakaszokon kissé megemelkedett, ezért javítani kellett. Ilyesmire még nem volt példa a szigetországban.
Azzal minden közlekedő tisztában van, hogy nyáron a nagy melegben gyorsan felforrósodik az utak burkolata, és a járművek, különösen a tehergépkocsik pillanatok alatt „felszántják” a meglágyult útburkolatot. Hosszú, a kerékszélességnél jóval vastagabb nyomvályúkat vájnak beléjük, ami aztán később megkeményedik, amikor lehűl az idő és „megvezeti”, rövid időre irányíthatatlanná vagy legalábbis nehezen irányíthatóvá teszi a kisebb tömegű járműveket.
Eső után a nyomvályúkban megáll a víz, télen beléjük is fagy, ami tovább növeli a balesetveszélyt a „szétjárt” utakon.
A lutoni repülőtér időleges lezárása a nagy meleg okozta burkolati problémák miatt felveti a kérdést: nyugdíjazhatja a klímaváltozás az aszfaltot? Újfajta burkolatokat kell keresni, mert a ma alkalmazott anyagok a felmelegedés fokozódása esetén már alkalmatlanok lesznek jól járható útfelületek kialakítására?
Dr. Bencze Zsolt, a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) Építési Termék Tanúsítási Iroda laborvezetője igyekszik megnyugtatni az utak minőségéért aggódókat: az arab országok sivatagokon áthaladó útjait is aszfalt borítja. Márpedig a sivatagokban lényegesen nagyobb a forróság, mint nálunk a legmelegebb napokon vagy akár Londonban a legextrémebb időjárási viszonyok közepette is.
Amíg az emberiség végérvényesen hátat nem fordít az olajnak, lesz bitumen és addig bizonyosan megmaradnak az aszfaltburkolatok is az utakon. Mert, bár az aszfalt alapvető összetevője, a bitumen hőre lágyul, ráadásul fekete, azaz szabályosan szívja magába a meleget, mégiscsak a legjobb és a legkényelmesebben alkalmazható anyag, amivel az utakat építeni, burkolni érdemes. Jól formálható, részben emiatt is könnyebben javíthatók az aszfaltutak úthibái, mint a más anyagból épült utaké.
Nagyobb odafigyelést és technológiai fegyelmet igényel egy aszfaltút építése, mint például egy betonúté, azonban a fenntartása is jóval olcsóbb. Emellett lényegesen komfortosabb aszfaltúton közlekedni, mint betonon.
Hő hatására a bitumen azonban nemcsak lágyul, hanem öregszik is oxigén jelenlétében. Keménysége, más szempontból nézve a lágysága hőmérséklet hatására megváltozik: egyre merevebb lesz. Tíz-húsz évvel az elkészítése után érződik a folyamat, és eltarthat akár száz évig is, mire a bitumen kőkeménységűvé válik, de mire ez bekövetkezne, addigra általában minden utat felújítanak néhányszor.
Dr. Bencze Zsolt szerint a felmelegedett aszfalt közlekedési szempontból, azaz a járhatóságát tekintve, semmiben nem különbözik a normál hőmérsékletűtől. Gondot leginkább az okozhat, hogy a meleg miatt meglágyult utakat az autók kijárják, a nyomvályúk pedig megnehezítik az úttartást az autósok számára, és megnehezítik a motorosok dolgát is.
Dr. Bencze azt mondta, a nyomvályúkat a legkönnyebben azok szüntethetnék meg, azok javíthatnák ki az utakat, akik miatt a hibák keletkeztek, vagyis a tehergépkocsik és a kamionok vezetői. Mint mondta, ő rendszeresen megkéri a sofőröket, ha találkozik velük, hogy ne egymás mögött autózzanak, lényegében ugyanabban a keréknyomban egymás után többen is. Ha egymás mögött csupán néhány (5-10) centiméterrel kicsit jobbra vagy kicsit balra tartva követnék egymást, a nagy melegben visszanyomnák a helyére az előttük haladó által onnan „kipréselt” aszfaltot. Így, ha nem is szűnnének meg teljesen a nyomvályúk, de jóval kisebbek lennének.
A KTI szakembere szerint az aszfalt összetételén jelenlegi ismereteink szerint nem kell változtatni a klímaváltozás miatt. A bitumen meglágyul a nagy melegben, az aszfalt feltüremkedik itt-ott, a forgalom nyomvályússá teheti az utakat.
Mindez persze attól is függ, hogy az adott út valóban akkora forgalmat bonyolít-e, mint amekkorára tervezték, vagy – és erre számtalan példát találni – annak a többszörösét. Ez persze attól is függ, hogy mit bír ki egy út – legyen szó akár a forgalom nagyságáról, akár a szélsőséges időjárásról –, hogy mennyire gondosan építették meg, ideértve az út menti vízelvezető rendszerek kialakítását, és mennyit fordítottak az út és annak környezetének a karbantartására.
Önmagában a forró, és emiatt meglágyult aszfaltnak nincs befolyása a közlekedésbiztonságra. A nyomvályúknak lehet – olyankor a KRESZ szerint a megváltozott útviszonyoknak megfelelően kell a járművezetőknek megválasztani az adott úton még biztonságosan tartható sebességet –, de pusztán annak, hogy az aszfalt meleg, érdemi befolyása nincs a közlekedésbiztonságra.
Azonban minél nagyobb a hőség, emiatt pedig minél forróbb az aszfalt, annál fontosabb, hogy jó minőségű (azaz nem túl kopott) nyári gumikkal közlekedjenek a gépjárművek.
F.Gy.A.
