A lámpa és az ő szelleme!

• Száz kilométerenként egy-kétszáz forintot miért nem ér meg a biztonság?
• A rendőrség óva int mindenkit a nappali menetfény használatától
• Biztos, hogy csak szemből kell jól látszania az autónak, hátulról nem fontos?

Az Európai Unióban 2011 óta minden újonnan forgalomba hozott autónak kötelező szériatartozéka a „nappali menetfény”. Ezzel a rendelkezéssel próbálta az Európai Unió csökkenteni az olyan frontális karambolok számát, amelyek azért következnek be, mert az előzésbe kezdő sofőrök nem jól mérték fel a szemből közeledő jármű távolságát és sebességét.

Azt remélték, a folyamatos lámpahasználat, azaz a járművek nappali (menet közbeni) kivilágításának elrendelésével megkönnyíthetik a szemből közeledő járművek felismerését, távolságuk és sebességük felmérését, s ez által jelentősen csökkenthetik a közúti tragédiák számát.

Várakozásuk nem volt alaptalan. Az ötlet, mármint, hogy tegyék láthatóbbá a gépjárműveket nappal is, mint oly sok más sikeres közlekedésbiztonsági innováció, a skandináv országokból ered, és ott jól bevált. És nem csak ott!

1972-ben Finnországban rendelték el először a járművek kivilágítását, először csak lakott területen, majd 1982-től minden úton. A svédek öt évvel később, 1977-ben csatlakoztak a programhoz, de ők azonnal minden útra előírták a kötelező lámpahasználatot.

A skandináv tapasztalatok azt mutatták, hogy pusztán az autók kivilágítása 20-30 százalékkal csökkentheti a közlekedési balesetek számát. Épp ezért az ORFK – Országos Balesetmegelőzési Bizottság 1992-es megalakulását követően az elsők között vezettette be ezt a gyakorlatot Magyarországon, az akkoriban brutálisan rossz közlekedésbiztonság javítása érdekében.

Túlzás lenne azt állítani, hogy az autósok egyöntetű lelkesedéssel fogadták volna a döntést. Sokan még ma is megfeledkeznek a lámpa felkapcsolásáról, amikor lakott területen kívül autóznak.

Már a kezdetekben is az volt a legfőbb érv az új szabállyal szemben, hogy a tompított fény állandó használata „jelentősen megnövelheti a fogyasztást”. Később, a környezetvédelmi szempontok felértékelődésével mind hangosabbak lettek – nappali lámpahasználat ellenzői szerint indokolatlan – plusz üzemanyag-fogyasztás miatt háborgók, mondván: az intézkedés feleslegesen növeli a gépjárművek károsanyag-kibocsátását.

Részben a környezetvédelmi megfontolások hatására, az autósok takarékosságát támogatandó, gyorsan megszületett egy új iparág: „a nappali menetfény ipar”. Gyártók és forgalmazók sokasága kezdte el kínálni azokat a fényforrásokat, amelyek utólag is bármelyik régebbi típusú gépjárműbe is beépíthetők, kevesebbet fogyasztanak a tompított fényszórónál, de mégis legalább olyan jó láthatóságot biztosítanak a gépjárműveknek, mint a tompított fényszórók.

A tompított fényszóróval ellentétben a menetfény nem világítja be az utat a gépjármű előtt. Nem is lehet épp ezért hosszabb távon biztonságosan vezetni egy autót, ha csak a nappali menetfényt működteti a sofőr. Van azonban akkora fényereje, hogy a szemből érkezők figyelmét felhívja a feléjük közeledő autóra, és ezzel gyakorlatilag betölti a rendeltetését.

A 2011-től hatályos uniós szabályozás, ami bő három évtizeddel a finn gyakorlat bevezetése után a közösség valamennyi tagállamára előírta a kötelező nappali menetfény használatát, a menetfény-ipar is fellendült. Csakhogy, miként az autógyártók, a menetfény-gyártók is, az uniós jogalkotók is csak a frontális ütközések megelőzésére koncentráltak. Szakértőink szerint ezért alakult úgy a jogi szabályozás és a gyakorlat, hogy az újonnan – 2011 után – gyártott autók többségénél csak elől van menetfény. Hátul nincs.

Sem az uniós jogalkotó, sem a gépjármű-gyártók és a „menetfény-ipar” szereplői nem tartották fontosnak, hogy nappali fényviszonyok közepette a gépjárművek hátulról is láthatóbbak legyenek. Sok laikushoz hasonlóan a szakembereik úgy ítélték meg: nappal nem szükséges hátul is kivilágítani a gépjárműveket, az őket követők számára azok akkor is jól látszanak, ha nem világítanak a lámpáik.

Számtalan, döntően gyorshajtásra visszavezethető ráfutásos baleset bizonyítja ugyanakkor, ez nem feltétlen van így.

Nem véletlen, hogy a rendőrség évente többször is felhívja az autósok figyelmét a nappali menetfény használatának anomáliáira!

Bizonyos típusoknál a menetfény már akkor felkapcsolódik, ha a sofőr beindítja a motort. Másoknál ehhez automatára kell állítani a lámpák kapcsolóját. Csak néhány típusnál van azonban elől és hátul is nappali menetfényt szolgáltató lámpa!

A hazai szabályozás maximálisan megfelel az uniós szabályozás követelményeinek és a gépjárműipari realitásoknak. Kérdés: mennyire felel meg a közlekedésbiztonság szempontjainak?

A KRESZ 44. § szerint:

(1) A forgalomban részt vevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani.

(2) A gépjárművet, a mezőgazdasági vontatót, a lassú járművet és a segédmotoros kerékpárt helyzetjelző lámpákkal és tompított fényszóróval kell kivilágítani… (Hatályos 1995. december 27-től.)

Ugyanennek a paragrafusnak a 8. pontja 2001. május elsejei óta azt mondja ki, hogy „Lakott területen kívüli úton a forgalomban részt vevő gépkocsit nappali menetjelző lámpával vagy tompított fényszóróval, mezőgazdasági vontatót és tompított fényszóróval felszerelt lassú járművet – tompított fényszóróval – nappal és jó látási viszonyok között is ki kell világítani.”

Magyarországon tehát már 22 éve fakultatív, hogy valaki tompított fénnyel vagy nappali menetfénnyel közlekedik nappali és jó látási viszonyok közepette, jelentsenek bármit is a „jó látási viszonyok”, mert lássuk be ez egy erősen szubjektív meghatározás. Aligha kétséges, hogy nagy átlagban egy fiatal szem számára mást jelent, mint egy idősebbnek. Azonban, aki követett már nappal, még jónak mondható, de már nem tökéletes látási viszonyok között nappali menetfénnyel, illetve tompított fénnyel közlekedő autókat, az tisztában van a különbséggel.

Nem érdemes tehát belebonyolódni abba, hogy a száz kilométerenként egy-három deciliternyi üzemanyag többletfogyasztás (és az azzal okozott környezeti terhelés, aminek a nagyságát a pluszban elégetett üzemanyag-mennyiség mellett nagyban befolyásolja az autó életkora, műszaki állapota, környezetvédelmi besorolása is) arányban áll-e azzal a láthatóság növekedéssel, amit a hátsó lámpák fénye jelenthet a közlekedők számára? Vagy azzal a jogbizonytalansággal, ami abból eredhet, hogy bárki bármikor érvelhet egy baleset esetén is azzal, hogy szerinte még jók voltak a látási viszonyok, nem volt tehát indokolt a tompított fény használata, s ezzel a hátsó lámpák működtetése sem, tehát nem az ő hibája, ha a mögötte haladó belerohant.

És a rendőri, ügyészi, bírói gyakorlatban ez így is van. Más kérdés, hogy ha kivilágította volna a kocsiját a „vétlen” autós hátulról is, talán meg sem történt volna a baleset, nincs rendőri, ügyészi, bírói eljárás, nincs személyes és társadalmi kár sem.

A rendőrség jobb híján évente kampányt indít a biztonságos lámpahasználatért, lényegében a hatályos KRESZ 44§ 8. bekezdésének betűje ellen. Arra próbálják rávenni az autósokat, hogy lakott területen kívül tompított fénnyel közlekedjenek, annak ellenére is, hogy a KRESZ megengedi a nappali menetfény használatát is. Azaz, nem feltétlen követeli meg az autó teljes (elől-hárul) kivilágítását.

Nyáron még csak-csak, de ősztől tavaszig a látási viszonyok akkor sem feltétlen jók, amikor jónak tűnnek. Különösen a szürke, ködös, felhős, koszos időkben, amilyenekben mostanság gyakran volt/van részünk fontos, hogy az autóvezetők kellő távolságból érzékelhessék a feléjük közeledő és a velük azonos irányba haladó járműveket egyaránt.

Mindig csak utólag derül ki, hogy milyenek voltak a látási viszonyok. Kicsit olyan ez, mint a baleseteknél gyakran használt rendőrségi gumiszabály: „Nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette gépjárművét!” Bizonyíték: ha azoknak megfelelően vezette volna, nem sodródik le az útról, nem ütközik a szemből érkezővel, nem rohan bele az előtte haladóba.

Rendben. Aki elől megy – hátulról nem kivilágítva, olyankor, amikor a szakértők utólagos vizsgálódása szerint sem kellett volna még ott és akkor tompított fényt használnia – nem bűnös, csak lesz egy megrongálódott kocsija. Jó esetben használható állapotban. Kérdés, mennyit térít meg a kárából a biztosító? Mennyi időt és utánajárást igényel az ügyintézés, mikor tudja fogadni a szerviz, és mivel közlekedik a család addig, amíg újra használhatja az autóját?

De mi van akkor, ha a biztosító szerint már nem volt elég a nappali menetfény? És ha a szakértők is így foglalnak állást egy esetleges perben? Akkor mennyibe került a kaland?

Persze az is igaz, hogy akkor is belerohanhat egy ámokfutó az autónk hátuljába, ha tompított fényt használunk. Legfeljebb akkor nem hibáztathatjuk magunkat amiatt, hogy „ha felkapcsoljuk a tompítottat, talán nem történt volna meg”. Talán.

Mindenesetre száz kilométerenként egy-kétszáz forintot csak megér, hogy ne csak a KRESZ, hanem a józan ész szabályait is betartva közlekedjünk…

F.Gy.A.