A „négyévszakos” gyermekülés csapdája
- A szülő ránézésre nem tudhatja, tényleg biztonságos-e egyik vagy másik.
- A legjobb gyerekülés az, amiben benne marad a gyerek.
- A tesztek eredményei szerint a csemetékkel együtt nővő ülések a leggyengébbek.
Régi kollégám mondogatta szívesen, főleg mikrofon előtt azt a példabeszédet, ami rámutat, milyen nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy mindenkit, mindig rögzíteni kell biztonsági eszközzel, ha autóba ül. A sztori úgy szól, hogy ha látsz az úton az előtted haladó autóban egy gyereket, aki hátrafelé könyököl az ablakban és vidáman integet, akkor visszaintegetsz. Ha ugyanez a gyerek egy kilencedik emeleti ablakban ül, lábát kifelé lógázva, akkor összeszalad a fél kerület. Pedig, emelte fel mutatóujját figyelmeztetőn kollégám, ugyanúgy életveszélyben van mind a két helyen, csak éppen az autóban utazva ez nem nyilvánvaló.
Manapság, a videómegosztókon hegyekben álló lassított felvételek ismeretében nem lehet azt mondani, kérem én nem tudtam, hogy életveszélyben van a gyerekem a hátsó ülésen, mert nem volt elég türelmem beleparancsolni a gyermekülésbe. Persze egy dolog tudni, mi a helyes, és más dolog nap mint nap megvívni a küzdelmet a kicsikkel, akik közül sokan személyes szabadságuk korlátozásaként élik meg a biztonságos bekötést. Igaz, mint oly gyakran, itt is kettőn múlik a vásár: az ülés kialakításán és a babapopsi mozgékonyságán. Ismeretségi körömben volt olyan srác, akit csak a családi verda hátsó ülésén való kocsikázás tudott elaltatni, és volt olyan, akit meggyanúsítottak, hogy valójában Houdinitől, a szabadulóművésztől származik.
A gyártók igyekeznek a lehetőségek szerint biztonságos eszközt kínálni, de versenyképes áron. A szülők a boltban pedig igyekeznek a legjobbat kiválasztani, de vajon melyik az: a legolcsóbb vagy a legdrágább? A fapados vagy a legmenőbbnek kinéző? És amelyik bunkerbiztos küllemű, abban ugyan megmarad-e a csemete a balatoni úton a – már nagyon régen nem létező – Osztyapenko-szobor után is?
A művelt autós apuka ilyenkor megszerzi egy jó nevű, független minősítő szervezet áttekintő tesztjét az éppen kereskedelmi forgalomban lévő eszközökről, és kiválasztja az ötcsillagos minősítésűeket. Ilyen teszt olvasható az ADAC német autóklub honlapján ezekben a napokban. Nem ismertetjük itt ezt, részben terjedelmi okokból, részben mert ahány gyerekhátsó, annyiféle a megoldása az egyébként igencsak bonyolult egyenletnek.
Egy apróságra hívjuk csak fel a figyelmet. Létezik a gyereküléseknek egy olyan válfaja, amely azzal kecsegtet, hogy egyszeri jelentős kiadás árán egy bő évtizedre megoldjuk Jancsi vagy Juliska utaztatásának a problémáját. Ezek olyan gyermekülések, amelyek a gyermekkel együtt nőnek, és születésüktől egészen kora kamaszkorukig használhatók. Ezzel pénzt takarítanak meg a szülőknek, mert csak egyszer kell a drága eszközt megvenni. (A költségelőny viszont ott rögtön elvész, ha újabb gyermek születik, aki majd nem tudja megörökölni a nagy testvér kinőtt ülését.)
A gyermekkel együtt nővő modellek praktikusnak tűnnek, a fejlesztésük során azonban kompromisszumot kellett kötni, ami negatívan befolyásolja a termékek biztonságát és kezelését – állapította meg az ADAC tesztje. Az ütközési teszteknél is rosszul szerepeltek ezek, a behelyezést megnehezíti a nagy önsúly, a hosszú használat alatt előforduló meghibásodások pedig együttesen azt eredményezték, hogy a teszten átlag alatti értékelést kaptak. A német autóklub szakértői a négyévszakos gumiabroncsokkal állították párhuzamba ezeket az eszközöket: ami mindenre jó egy kissé, az semmire nem jó igazán.
N.V.
