Agresszív sofőrök: kemény kézzel kell fellépni ellenük?
- Az agresszív vezetők számarányuknál nagyobb feltűnést keltenek: viszonylag kevesen bosszantanak sokakat.
- Egy ír közlekedésbiztonsági tanácsos szerint a fegyelmezetlen kisebbség miatt csak a keménykezű fellépés hozhatja meg a kívánt eredményt.
Amikor egy átlagos európai polgár beül a járművébe és beindítja a motort, azzal a tudattal teszi, hogy mind önmaga, mind a járműve megfelel a közlekedésben való részvétel feltételeinek, és azt gondolja, hogy ugyanez igaz mindazokra a vezetőkre és járművekre, amelyekkel az úton találkozni fog. Ugyanis ez a feltétele annak, hogy a KRESZ, amely a jogrend része, valóban működik. Ha nem lehetek biztos abban, hogy a legközelebbi kereszteződésben a balkéz felől érkező megadja nekem az előnyt, akkor akár el se induljak.
De mennyire áll még ez a bizonyos közmegegyezés? A közvéleményt nem csak azért háborítják fel a sok tízmilliós izomautókkal közúton autóversenyzők, mert minden írott és íratlan szabályt áthágnak, hanem mert nem tudhatjuk, ki lesz a következő, aki áldozatul esik egy ilyen, magát a törvények fölé helyező sofőrnek.
Ha gyorsulási versenyek nem is történnek gyakran fényes nappal a nagyvárosi utakon, a kíméletlenül nyomakodó, agresszív, másokat veszélyeztető magatartás mindennapos jelenség. Emiatt az átlagos autóvezető, közlekedő joggal veszélyben érezheti magát.
A statisztikák nem képesek megkülönböztetni azokat a baleseteket, amelyek a közlekedés résztvevőinek dühkitörései miatt történtek meg. Mindenesetre az USA National Highway Transportation Safety Administration (NHTSA) adatai szerint a járművezetők közel 90 százaléka érzi úgy, hogy az agresszív járművezetők „kisebb” vagy „nagyon komoly” veszélyt jelentenek a biztonságára nézve. Ugyanakkor csak a járművezetők négy százaléka ismeri el, hogy szállt már ki az autójából azért, hogy szembeszálljon egy másik vezetővel.
A rendelkezésre álló adatok tehát azt sejtetik, hogy egy agresszív, a szabályokat rendszeresen áthágó, valójában beilleszkedési zavarral küzdő kisebbség zavarja a szabálykövető többséget.
De mit tehet a törvényalkotó, illetve a szabályokat betartató hatóság, hogy visszaszorítsa ezt a jelenséget? Az írországi Carlow megye egyik tanácsosa nyíltan beszélt erről a csiki-csuki helyzetről. Hiszen, ha a szabálykövető többségre szabjuk a jogszabályokat és a betartást kikényszerítő büntetéseket, akkor a rendszeres szabályszegők olcsón megússzák. Ellenben, ha a gyakran gondot okozó kisebbségre szabják a büntetéseket, akkor azok, akik egyszer-egyszer elnézik a táblákat, indokolatlanul nagy büntetéseket kaphatnak. William Patton tanácsos mégis az utóbbi megoldás mellett tette le a voksát. Szerinte a fegyelmezetlen kisebbség miatt csak a keménykezű megközelítés hozza meg a kívánt eredményt a közlekedésbiztonság javítása terén.
N.V.
