Ami a száraz tények mögött van

Bár az ember ingerküszöbje az életkorának és a társadalmi változások függvényében az évek során folyamatosan emelkedik, mégis mindig elborzasztanak az olyan híradások, amelyek arról szólnak, hogy két autó – teljesen normális útviszonyok között – frontálisan ütközött, és mindkét sofőr (jobb esetben csak az egyik) életét vesztette a balesetben. Ilyenkor minden esetben magam előtt látok két családot, amelyek akkor és ott esnek éppen darabokra, amikor az ajtajukban megjelennek a rendőrök, és közlik velük a szörnyű hírt. Ilyenkor akaratlanul is kérdések tucatjai sorjáznak az ember fejében. Vajon mi okozhatta a balesetet? Mi lett volna, ha az egyik autós csak néhány másodperccel később indul el az úticélja felé? Mi történhetett a végzetes találkozás előtti órákban, percekben? De válaszok nincsenek, csak a rideg és kegyetlen valóság: meghalt két ember, akik rosszkor voltak rossz helyen. Végül is ennyit jelent a baleset.
Ugyanakkor elképzelni is szörnyű, hogy két ember ugyanúgy kelt fel a kérdéses napon, békésen megreggelizett a családja körében, majd elbúcsúzott a szeretteitől. Talán még mondták is nekik az otthon maradottak, hogy „vigyázz magadra!”, de ez voltaképpen egy olyan közhely, amelynek tartalmát alig-alig veszi komolyan bárki is. Mondjuk, persze, mert aggódunk a másikért, miközben tudjuk, ez senkit sem fog megmenteni a rá leselkedő veszélyektől. Mégis jólesik. Egy valamire biztosan nem gondol senki, jelesül arra, hogy éppen az utolsó találkozást éli meg a szeretett emberrel. A szeretett ember pedig tele életkedvvel, megannyi teendővel, további évek terveivel beül az autójába, és néhány perc múlva szembejön vele a halál, ő pedig nem tud kitérni. És élete filmjének egy szemvillanás alatt itt van vége.
Nem pontosan idézve a KRESZ azt írja elő, hogy csak vezetésre alkalmas állapotban üljünk volán mögé. A jogalkotó nyilván jót akart, amikor ezt a szabályt megfogalmazta, miközben a vezetésre való alkalmasság megállapítását magára a sofőrre bízta. Alig hiszem, hogy sok autós van ebben a hazában, meg egyáltalán a világon, aki indulás előtt felméri a szellemi és fizikai állapotát, és csak kedvező eredmény esetén ül a volán mögé. Pedig a lelke mélyén minden sofőr tudja, hogy mikor ébred rossz napra, mikor érik napközben olyan hatások, amelyek elvonhatják a figyelmét a vezetéstől akárcsak percekre is. Képzeljenek csak el egy nagyon szomorú példát: az adott autósnak aznap van jelenése az orvosánál, aki közli vele, hogy a leletei alapján halálos beteg, hónapjai vannak hátra. Vajon ki az, aki egy ilyen lesújtó, nehezen feldolgozható információval a vezetésre fog koncentrálni? A kocsiját ennek ellenére nem fogja a kórház előtt hagyni, következésképpen lehetséges áldozat vagy elkövető lesz belőle. Mert bár az előző percekben kapott hír teljesen felkavarja az életét, a vezetésre való alkalmatlanság meg sem fordul a fejében. Nagy kérdés, hogy hány olyan – akár a kocsiban ülve, telefonon tudtára jutott – esemény rázhatja meg egy ember lelkét, amely a pillanat törtrésze alatt teszi teljesen alkalmatlanná a vezetésre. Tartok attól, hogy nagyon sok. Ám egy baleset helyszínén – annak mégoly precíz lebonyolítása ellenére – sem a rendőrség, sem az esetleges szakértők sem fogják tudni feltárni az okokat. Két ember meghalt, az egyik ráadásul ártatlanul. A másik sem volt született gyilkos, csak éppen egy számára felkavaró hír hallatán éppen csak egy picivel jobban nyomta a gázt, éppen csak egy picivel sodródott le az útpadkára, amely éppen a szembe jövő sávba dobta az autóját, éppen csak egy picivel lépte át a felezővonalat.
A sajtóhírek azonban csak száraz tényeket közölnek: egy frontális ütközésben két ember meghalt.
Nem a vezetésre való alkalmasság kérdése a KRESZ legegzaktabb szabálya, mert éppen megállapíthatalansága miatt voltaképpen jogkövetkezménye sincs. Mint ahogy olyan rendőr sincs, aki egy közúti ellenőrzés során valakit csak azért büntet meg, mert sápadt, rosszul néz ki. Mindenkinek, aki volán mögé ül, a saját felelőssége, hogy tisztában legyen a szellemi és fizikai állapotával, s csak akkor vállalkozzon vezetésre, ha valóban koncentrálni tud a közlekedésre. Mert ahogy számtalan baleset bizonyítja, egy másodpercnyi kihagyás is végzetes következményekkel járhat.

S.G.