Amikor az ajánlás is segíthet(ne)

Oldalunkon többször írtunk már olyan forgalmi helyzetekről, amelyekre inkább csak ajánlások vonatkoznak, semmint közlekedési szabályok. Hogy mást ne mondjak, ilyen például az úgynevezett cipzár-elv, amikor egy – párhuzamos közlekedésre kialakított – egysávra szűkülő úton úgy kell(ene) biztonságosabbá és gyorsabbá tenni a forgalmat, hogy az akadály nélkül haladók egyesével beengedik maguk elé a valamilyen ok miatt a másik sávon akadályba ütköző járműveket. Ez lenne az elmélet, a gyakorlat azonban egészen mást mutat, jelesül, hogy a hazai gépjárművezetők többsége nagy ívben tesz erre az egyébként minden forgalmi résztvevő életét megkönnyítő ajánlásra, vagy egyszerűen csak nem látja át a forgalmi szituációt.
Jól érzékelhető az ilyen helyzetek ellentmondásos megítélése a közösségi médiában, ahol egyesek dicsőítik például az Ausztriában, Svájcban tapasztalt közlekedési kultúrát, miszerint ezekben az országokban mindenki udvarias, minden helyzetben segítik egymást a forgalomban résztvevők, megint mások viszont gyámoltalannak, lúzernek, öregurasnak titulálják az írott és íratlan szabályokat minden körülmények között betartó sofőröket. De – teszem hozzá – bármelyik csoport hangját is képviselik, ezekben az országokban járva szinte kivétel nélkül mindenki betartja a közlekedésre vonatkozó előírásokat. Hogy ennek oka a helyi példa ragadóssága vagy a kilátásába helyezett – még ottani mércével mérve is – óriási büntetés, nem tudom. Legfeljebb csak sejtem…
Amiről azonban most szó lesz, az egy kicsit más forgalmi helyzet, hiszen ebben az esetben nem hagyatkozhatunk csupán ajánlásokra, ugyanakkor kétségtelen, hogy nagy szerep jut(na) azoknak is. Nem akarom rabolni az olvasók idejét, ezért vágjunk is bele tüstént. A telilámpás útkereszteződésekben való áthajtásról ejtenék néhány szót. Képzeljünk el egy olyan kétszer kétsávos kereszteződést, ahol a belső sávból csak balra, a külsőből pedig egyenesen lehet haladni vagy éppen jobbra fordulni. A lámpák pedig egyszerre váltanak a szembejövő forgalommal is, tehát minden résztvevő ugyanazt a jelzést kapja.
Elöljáróban viszont szögezzük le, hogy ilyen csomópontokkal általában olyan helyeken találkozhatunk, ahol elenyésző a balra nagyívben kanyarodó forgalom, tehát nem gyakori a szemből egyenes irányba közlekedők akadályozása. Kevésbé gyakorlott autósok rémálma ez, hiszen a legtöbb esetben hiába a balra kitett irányjelző, áthaladásra csak akkor van esélye, ha a lámpa már pirosra váltott, azaz a szembejövő sofőrök is megálltak. Amire tehát a rutintalan sofőr megkezdhetné a balra kanyarodást, elfogy az ideje, ha ekkor áthalad, már a keresztirányú forgalmat veszélyezteti. Rosszabb esetben tehát bent ragad a kereszteződésben, jobb esetben még egy erős „narancssárgán” be tudja fejezni a kanyarodást. Pedig a helyzet korántsem megoldhatatlan, csupán az autóstársak jóindulatára és helyzetfelismerő képességére lenne szükség, amit természetesen nem szabályoz a KRESZ. Mert képzeljék csak el, mi történne, ha a valamelyik szembe jövő autós éppen csak egy pillanatra venné le a lábát a gázról, netán adna hozzá egy rövidke fényjelzést, amellyel utat engedne a kanyarodni szándékozónak? Még fékeznie sem kellene, elég lenne csupán a gázelvétel és az élet sem állna meg. De többnyire nem ez történik. Még akkor sem, ha a szembejövő tisztán látja, hogy az előtte haladók hosszú tömött sorba torlódtak a lámpát követően, tehát a pillanatnyi gázelvétel és a vele járó udvariasság nem oszt, nem szoroz a további útjával kapcsolatban. Az pedig a legritkább esetben fordul elő, hogy a pirosnál várakozó első jármű vezetője már előre jelezné a kanyarodni szándékozónak, hogy a lámpa váltásakor kezdje meg a kanyarodást, pedig lehet, hogy éppen ő volt az, aki egy korábbi kereszteződésben elsőként állva éppen sms-t olvasott, amiért másodperceken keresztül nem indult el a zöld jelzésre. Ennek ellenére, akkor és ott inkább a halált, a személyi sérülést, az anyagi kárt választja, mondván az ő ideje is drága, és különben sem ő lesz a hibás.
Más kérdés, hogy két- vagy többsávos út esetén egy ilyen manőver alaphelyzetben is nagy körültekintést kíván a kanyarodó jármű vezetőjétől, hiszen nem lesz elég egy szembejövővel „megegyeznie”. Hozzáteszem, a szembejövőknek is érdemes felfigyelniük arra, ha a mellettük haladó valamilyen oknál fogva lassítani kezd, vagy legalábbis nem „lő ki” egyből a zöld jelzésre. Mert annak általában van valami oka. Ha – sajnálatos módon – nem is túl gyakran fordul elő.

S.G.