Áthajtott a gyalogoson, majd távozott

• Már féktávolságon belül volt a teherautó a zebrán elesett és épp felállni próbáló gyalogostól – a sofőrnek esélye sem volt elkerülni a balesetet.
• Kitérő manővert tett, tehát látnia kellett, hogy volt előtte „valami”, de még annak ellenére sem állt meg, hogy a teherautó döccent azon a „valamin”.
• Eljárás sem indult volna a 82 éves gázoló ellen, ha megáll és megnézi, mi volt az, amit nem sikerült kikerülnie, de ő tovább hajtott.
• Súlyos ára lehet a közömbösségnek – állítja egy bíró – legyen szó akár a gázoló autósról vagy egy csak éppen arra járó bámészkodóról

Nem mondott le az ügyében a napokban tartott előkészítő ülésen a tárgyaláshoz való jogáról az a 82 éves férfi, aki még 2019 novemberében szerencsétlen körülmények kötött elgázolt egy gyalogost a zebrán, majd – idézem a vádiratot – „a járműdöccenés és a haladási irány korrigálása után segítségnyújtás nélkül elhajtott”.

2019. november 14-én hajnali fél ötkor történt az eset. A 48 éves áldozat, akit a helyi sajtó csak Attilaként említ, sötét ruhában, sötét sapkában, fejére húzott kapucnival lépett az úttestre, a szakértői vizsgálatok szerint a megengedett maximális sebességgel (az adott útszakaszon az 60 km/h volt) közeledő teherautó féktávolságán belül.

Pontosan nem tudni, hogy a sofőr mit látott és mit nem. Még éjszakai sötétség volt, és vizes volt a burkolat. Abban a kereszteződésben, ahol a baleset történt a forgalomirányító lámpák sárgán villogtak, a gyalogosoké egyáltalán nem adott jelzést.

Észlelnie kellett azonban a vádhatóság szerint, hogy valami van előtte az úttesten, még akkor is, ha már csak féktávolságon belül vehette észre későbbi áldozatot. Észre kellett (volna) vennie azt is, hogy „valamin” áthajtott. Erre utal, hogy a teherautót kissé balra kormányozta, bár utána korrigált, majd fékezés nélkül továbbhajtott.

Minden jel arra utal, hogy a 48 éves áldozat amikor az úttestre lépett megcsúszott és elesett. Két karjával éppen feltolta volna magát, megkísérelt felállni, amikor a teherautó odaért és a jobb első kerekével áthajtott rajta.

A balra kormányzás ténye, és a teherautó döccenése, amit a sofőrnek éreznie kellett, a vádhatóság szerint egyértelműen bizonyítja, hogy a 82 esztendős vádlott észlelte, hogy valakinek vagy valaminek nekiment. Sőt, áthajtott rajta. Épp ezért azonnal meg kellett volna állnia, és meggyőződni arról, hogy pontosan mi történt.

A vádhatóság szerint, amikor először észlelhette, hogy valaki vagy valami van előtte az úttesten, azaz legkevesebb 33 méter távolságból – féktávolságon belül – az a valami, amin később áthajtott, „emberszerű alakként felismerhető volt számára”. Az a tény, hogy az a valami az úton emberszerű alak volt és elég nagy ahhoz, hogy a teherautó döccenjen egyet, amikor áthajtott rajta, egy újabb nyomós ok, amiért meg kellett volna állnia és megnézni, mi került a kerekei alá.

Ő azonban, ahogy a vádhatóság, majd a bíróság is írta az előkészítő tárgyalásról kiadott közleményében: „Az elütést követő járműdöccenés és haladási iránykorrigálást követően megállás nélkül úgy hagyta el a helyszínt, hogy meggyőződött volna arról, valaki megsérült-e vagy segítségnyújtásra szorult-e”, szögezte le a bíróság.

Halálos közlekedési baleset gondatlan okozásával nem gyanúsították meg az idős férfit, mert a nyomozás során azt állapították meg, hogy áldozata féktávolságon belül lépett az úttestre és esett el ott, így a baleset elkerülésére az idős sofőrnek reális esélye nem volt. Bármennyire is fájdalmas ezt hallani, olvasni az áldozat hozzátartozóinak, ha a gázoló a helyszínen marad, mentőt hív és minden tőle elvárhatót megtesz az áldozat életének megmentéséért (megpróbálja elsősegélyben részesíteni és mentőt hív hozzá) még csak eljárás sem indul ellene. Nem tehető felelőssé a gázolásért az a sofőr, aki a megengedett sebességgel hajt, és egyszer csak a féktávolságon belül elé lép valaki – feltéve persze, hogy nem ivott, drogozott és más jogsértést sem követett el.

Ott és akkor a vádlottnak kötelessége lett volna azonban megállni, megnézni, hogy mi volt az az emberszerű valami, amin döccent a teherautója, amin áthajtott. Amiért ezt nem tette meg az ügyész – a hivatalos megfogalmazás szerint –  „mértékes indítványt tett” ellene a vádiratban. Ez felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását és határozott időre szóló járművezetéstől eltiltást jelentett volna, ha a vádlott a vádiratban foglaltakkal egyezően ismeri el a bűnösségét és lemond a tárgyaláshoz való jogáról.

Nem tette meg. Nem ismerte el a felelősségét úgy, ahogy az ügyészség vádolta, ezért áprilisban rendes tárgyaláson kell majd újra bíróság elé állnia.

Számos hasonló esetről számoltunk be már lapunkban, amikor súlyos, olykor halálos balesetek okozói segítségnyújtás nélkül elhagyják a helyszínt, nem ritkán olyankor is – mint amilyen a fenti eset is volt –, amikor magáért a balesetért nem voltak felelősek. Alapesetben két év fogházat vagy börtönt kockáztattak, a semmiért.

Mit mond a Btk?
Segítségnyújtás elmulasztása [166. §]
„Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Azonban a büntetés akár három évig terjedő szabadságvesztés is lehet, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. Ez esetben ugyanis a segítségnyújtás elmulasztása még nem vétség, hanem bűntett.
A törvény azt is kimondja, hogy alapesetben két év helyett három évig, illetve, ha a sértett meghal három évig terjedő helyett egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki veszélyhelyzetet idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
Ez utóbbi rendelkezésből egyenesen következik, hogy a Segítségnyújtás elmulasztása vétségét, illetve bűntettét nemcsak a járművezetők követhetik el. Tettes lehet az utasuk, vagy akár egy szemtanú is, aki miután látta, hogy mi történt, egyszerűen továbbsétál, sem mentőt nem hív, sem azt nem tisztázza, hogy tudna-e bármi módon segíteni a sérültön.

Számos oka lehet annak, amikor egy gázoló autós tovább hajt. Dr. Élő András, a Győri Ítélőtábla bírája korábban a bíróság.hu portálon több lehetőséget is megfogalmazott. Szerinte sokan a balesettel járó stressz miatt menekülnek el, de akik a pánik miatt hajtanak tovább, többnyire visszatérnek a helyszínre. Vannak azonban, akik okkal menekülnek. Ittak, drogoztak a baleset előtt vagy olyan árut, utast szállítottak, amit/akit nem szeretnének, ha a hatóságok meglátnának. Ők abban bíznak – a végén többnyire csalódniuk kell –, hogy senki nem látta a balesetet, az autójukon keletkezett sérülések alapján pedig a hatóságok nem lesznek képesek azonosítani őket.

Az eset össze körülményét mérlegelve az esetek többségében lelepleződnek, akik sorsukra hagyták áldozataikat. Kevés kivételtől eltekintve általában nemcsak azt sikerül bizonyítani, hogy ők gázoltak, hanem azt is, hogy bár az ellenkezőjét állítják, észlelniük kellett, hogy elgázoltak valakit.

A bíró szerint súlyos ára lehet a közömbösségnek, legyen szó akár a gázoló autósról (akkor is, ha esélye sem volt elkerülni a balesetet), akár egy csak éppen arra járó bámészkodóról.

F.Gy.A.