Az ajtóknál kérem vigyázzanak!
- Elöl fordul, hátul zár – a most futó személyautók 99 százaléka ilyen ajtókat kapott.
- A múlt század első felében még gyakran elöl nyíló ajtókat használtak, mert az a ki- és beszálláskor kényelmesebb.
- Ma már antagonistának, fordított vagy öngyilkos ajtónak nevezik az ilyet, és csak nagyon extravagáns modelleken alkalmazzák.
Az ajtó a gépkocsi talán legellentmondásosabb alkatrésze. Ha megy a jármű, az ajtónak eggyé kell válnia a karosszériával, hogy megvédje az utasait, de biztosítania kell a karosszéria átláthatóságát is, közlekedésbiztonsági okokból. Ha megáll, akkor azonban szinte el kell tűnnie, hogy ne legyen útban a ki- és beszálláskor. A mai iparági sztenderdek szerinti, elöl zsanérozott, hátul záródó ajtók megfelelnek a biztonsági, de nem felelnek meg a kényelmi szempontoknak. Hogy ülünk le otthon egy karosszékbe? Úgy, hogy hátra lépünk egyet, de legalább egy felet. Az elöl zsanéros ajtó ezt teljesen kizárja, oldalazva, kúszva kell elfoglalni a helyünket. A múlt század közepéig nem volt kizárólagos az elöl zsanéros ajtók használata, és ennek oka részben a gépkocsik alacsonyabb átlagsebessége, részben a kényelmi megfontolások voltak.
Az, hogy a menetirány milyen fontos az ajtók tervezésénél, egy minapi tapasztalás mutatta meg nekem. A taxi, amelyik a hágai tengerpart közelében tett ki, éppen a 70 km/órás széllel szemben parkolt le. Szerettem volna kiszállni, de nemigen sikerült: az orkán belekapott az ajtó felületébe, és iszonyú erővel préselte befelé. Ugyanígy viselkedik a menetszél is országúti tempónál, és ezért biztonságos a bent ülők számára. Ennek az ellenkezője történik magasabb sebességnél, ha az elöl kilinccsel, hátul zsanérral szerelt ajtót nem tökéletesen csukják, reteszelik be. Öngyilkosnak vagy gyilkosnak azért becézik brit nyelvterületen az ilyen megoldást, mert az utasok önkéntelenül utána kaptak a kivágódó ajtónak, és az, ha nem voltak bekötve – márpedig a múlt század 70-es évei előtt nem voltak bekötve – kirántotta őket a száguldó járműből.
A jobbról balra vagy balról jobbra nyíló ajtókon kívül ismert még a felfelé nyíló – közkeletű nevén sirályszárnyas – megoldás, de ezt nagy sorozatban gyártott autókon nem, vagy ritkán alkalmazzák. Közkedvelt még a tolóajtó, azonban ezt csak a második üléssorban használják, mert nagyjából szabályos téglalap alakú nyílás szükséges hozzá.
Jelen sorok írója a minap látott egy kivételt: a hágai Louwman Museum járműtörténeti gyűjteményében van egy különleges és ritka amerikai roadster 1954-ből, a kétüléses Kaiser-Darrin DKF161, amelynek ajtaja becsúsztatható a kerékjárati ív burkolata alá. Ezt nem tépte ki semmilyen menetszél a helyéről, igaz, hogy nem rendelkezvén ablakkal, nem is védte meg utasait az időjárás viszontagságaitól. Erre a célra kis kihajtható elefántfülek szolgáltak.
N.V.