Csak egy mozdulat a láthatóság!

Abban a (bal)szerencsében volt részem, hogy néhány napos szlovéniai pihenésemből a Borisz nevű ciklonnal együtt keltem útra. Indulás előtt már attól sem voltam különösebben feldobva, hogy a meteorológusok egész útra esőt jósoltak, ám özönvízről, átláthatatlan vízfüggönyről, robogó patakszerű átfolyásokról és ködről szó sem volt. Tényleg már csak a hó hiányzott, noha egy nappal korábban még az Adriában úszkáltam.
Sok minden eszébe jut az embernek, de főként egy közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakembernek egy ilyen megpróbáltatásoktól teli úton, hogy mást ne mondjak, felrémlett bennem az ORFK-OBB egykori “Látni és látszani” kampánya, amelyről annak idején – legalábbis, ahogy körbenéztem a szlovén és a hazai autópályákon – vélhetően nagyon kevesen hallottak. Pedig, amikor a látótávolság a sebességhez képest gyakorlatilag a nullával egyenlő, érdemes az összes fényforrást bekapcsolni, ha van elemlámpa az embernél, még azt is.
Mielőtt azonban ezúttal is ráfognék mindent az amúgy is súlyos magatartásbeli problémákkal küszködő autós társadalomra, mentségükre be kell számolnom egy különös megfigyelésemről. Arra figyeltem fel ugyanis, hogy leginkább az újszerű, modernebb autók hátsó világítása hiányzik az utakról, a régebbi, korszerűtlenebb típusok egytől-egyig tökéletes világítást produkálnak. Mi lehet ennek az oka? – próbáltam megfejteni az egyáltalán nem lényegtelen kérdést, s látva, hogy a modern autók hátulról nézve ugyan sötétben lopakodnak, elölről viszont fényes ledek adnak információt az érkezésükről, ráleltem a válaszra. Ezt most meg is osztanám a kedves olvasóval, mert gyanítom sokuknak újat fogok mondani.
A korszerű gépkocsik többségét már gyárilag automata világításrendszerrel szerelik, ami azt is jelenti, hogy az úgynevezett nappali fény bekapcsolásához a sofőrnek semmit sem kell tennie. Ahogy egy gombnyomással beindítja a motort, a nappali fény is azonnal bekapcsol, s teszi mindezt külön látható jel nélkül. Voltaképpen okos megoldás ez, de még okosabb lenne, ha hátul is lenne nappali fény. De ott – valamilyen megmagyarázhatatlan okból – nincs. Ezért aztán a gépkocsivezető félig-meddig joggal hiheti azt, hogy az automata mindent megtett helyette, annál is inkább, mivel ő a legritkább esetben látja hátulról az autóját. A nappali fény sajátos működésére vonatkozó leírások természetesen elolvashatók a korszerű autók telefonkönyv (elnézést a fiatalabb olvasóktól – a telefonkönyv egy olyan, legalább ezer oldalas könyv volt, amely a vezetékes hívószámokat tartalmazta. A szerk.) vastagságú kézikönyvében (vagy pendrive-on), de alig hiszem, hogy ezt sokan végigolvassák. Teszem hozzá, nem egyszerű olvasmány, az autószalonok átadó szakemberei számára pedig a világítás olyan evidencia, amelyről nem is érdemes szót váltani. Így aztán marad az, hogy az egyébként ma már mindent (is) tudó autók a jóhiszemű tulajdonosaik révén hátulról nem látszanak. Pedig csak annyit kellene tenniük, hogy az automatát tompított fényre kapcsolják, ráadásul ezzel a mozdulattal a műszerfalon is kigyullad a világítást visszajelző lámpa.
Ne kérdezzék, hogy a gyártók miért nem szerelnek hátulra is nappali fényt adó világítást, mert erre nem tudok válaszolni. Mindenesetre egy luxus elektromos autót birtokló barátom a szakszervízben jelezte, hogy szeretné, ha az autója hátul is rendelkezne nappali fénnyel. Az ottani szakemberek viszont felvilágosították, hogy műszakilag nem megoldhatatlan az elképzelése, de garanciát nem vállalnak rá, mert az autó gyárilag olyan amilyen, kiegészítéseket nem lehet rá tenni, mert az akár – esetleges túlmelegedés miatt – veszélyes is lehet.
Nos, amíg ez így van, ködben, szakadó esőben marad nekünk, vagyis a modernebb autók tulajdonosainak egy apró mozdulat, amellyel a tompított világítást kapcsolhatjuk. S tegyük is ezt meg, mert mindenkit hazavárnak.

S.G.