Drift a csúcsforgalomban

A kép illusztráció

Ha nem a két szememmel látom, el sem hiszem, hogy ilyen előfordul a fővárosban, a legnagyobb délutáni csúcsforgalomban. Most értettem meg azokat a baleseteket, amelyekről általában úgy hallunk a tudósításokból, hogy „a nem megfelelő sebesség megválasztása miatt egy autó kisodródott a kanyarban és egy fának csapódott, frontálisan a szembejövőnek ütközött, családi ház falába repült”. A megfelelő kifejezések ízlés szerint behelyettesíthetők.
Egyszóval, tegnap a „szerencse” összehozott egy vagány csávóval, aki többünknek bemutatta vezetési tudományát, igaz, történt mindez egy forgalmas útkereszteződésben, a délutáni csúcs közepén. A rokonszenves fiatalember egy hárombetűs autótípus volánjánál ülve az első pillanatokban láthatóan élvezte, amint padlógázra a kocsi elindul, majd a farát ide-oda riszálva egyre nagyobb kilengéseket végez az úton. Az első boldog pillanatoknak azonban a másodperc tört része alatt vége szakadt, és ahogy láttam az arcát, inkább a kétségbeesés ült ki rá. Azt kell mondanom, hogy kaszkadőrbemutatója végül szerencsés véget ért, valahogy megfogta az autóját, így aztán a szembejövők és a ház fala is megúszta a dolgot. Hogy tanulságként végül mit szűrt le magában, azt nem tudom, de gyanítom nem azt, hogy legközelebb inkább normális lesz, félreteszi a nagy arcát, és a mutatványait meghagyja valami lakatlan területre. Ott ugyan nincs közönsége, amely elismerően bólogatna fergeteges utcai bemutatója láttán.
A magam részéről ilyenkor mindig jön az a fránya önvizsgálat. Lehet, hogy tényleg megöregedtem már? Dolgozik bennem az irigység, amiért esetleg nem vagyok képes ilyen bravúrokra? Kellene nekem is egy olyan autó, ami egy ilyen bemutató közben elfogyaszt legalább 100 ezer forint értékű gumit? Nem vagyok már eléggé kiéhezve a körülöttem autózok elismerő tekinteteire?

Forrás: tanpalya.hu

Gyarló módon igyekszem megnyugtatni magam. Nem felejtettem el, hogy fiatalabb koromban magam is élveztem a driftelést, bár a három betűvel jelzett autó csak álom volt akkoriban. Az autón kívüli különbség annyi csak, hogy télen rendszeresen kimentem a havas, jeges Felvonulási térre, és ott gyakoroltam. Az volt az én korabeli vezetéstechnikai tanpályám. Az elmúlt pár évben viszont inkább a Groupama Vezetéstechnikai Centrumba megyek a Hungaroringre, ha éppen csúszkálni van kedvem. Ott lehet kockázatmentesen tanulni, és persze élvezkedni. Ez sok autóval közlekedőre ráférne, és akkor talán nem a csúcsforgalomban akarná megmutatni a tudását. Ami, higgyék el, utcai körülmények között nagyon törékeny. Nemcsak a tudás, hanem az autó és az emberi test is.

S.G.