Egy kérdőív őszinte (és tanulságos) válaszai

„Ismerem a KRESZ-t, el tudom dönteni, melyik szabályt kell betartani és melyiket nem”

• Önként leírták: Az autósok 69 százaléka több-kevesebb rendszerességgel megszegte már a KRESZ egyik-másik szabályát.
• Közel kétharmaduk azt is bevallotta, hogy nem tartja be a szerinte nem egyértelmű vagy nem életszerű előírásokat.
• Egyesek úgy tartják, elég, ha figyelnek, akkor nem kell foglalkozniuk még a szabályokkal is, mások az autójukban bíznak.

Egy, az Allianz Hungária biztosító hazai gépjárművezetők közlekedési szokásait vizsgáló nem reprezentatív felmérése szerint a magyar autósok több mint fele nem, vagy nem feltétlen tartja be a közlekedési szabályokat. A kérdőíves felmérést kitöltők válaszaiból az is kiderült, hogy ők az élet más területein sem tisztelik jobban a szabályokat, mint a közlekedésben.

A felmérésben résztvevők 55 százaléka volt már részese közlekedési balesetnek. 59 százalékuk állította, hogy önhibáján kívül karambolozott. Valamivel több, mint minden ötödik válaszadó (22%) ismerte el, hogy ő okozott már balesetet. Száz közül heten állították, hogy ők is és a másik sofőr is hibázott abban a balesetben, aminek a részese volt. Ugyanakkor a válaszolók 12 százaléka úgy fogalmazott: Előfordult már, hogy bár szerinte nem ő hibázott, mégis magára vállalta a felelősséget a balesetért.

A felmérésben résztvevők 69 százaléka vallotta be, hogy megsértette már a KRESZ előírásait. 59 százalék csak úgymond alkalomszerűen, öt százalékuk állította, hogy rendszeresen figyelmen kívül hagyja a szabályokat, s nagyjából ugyanennyien fogalmaztak úgy, hogy életüknek egy korábbi szakaszában többször is előfordult, hogy áthágták a közlekedési szabályokat.

Mindösszesen a kérdőívet kitöltők kevesebb, mint egyharmada (31%) állította, hogy mindig betartotta és ma is betartja a KRESZ előírásait.

Aligha meglepő, a szabálytalankodóknak mindig is volt, van magyarázatuk arra, miért nem tartották be az egyik vagy a másik közlekedési szabályt. A legtöbben (64%) azt állították, hogy az általuk megszegett szabály nem volt egyértelmű, az adott közlekedési szituációban nem volt értelmezhető. A válaszolók 13 százaléka azt mondta, hogy az általa megszegett szabályoknak a közlekedésbiztonság tekintetében semmiféle funkciójuk nincs, azokat kizárólag azért alkották, hogy a hatóságok megbírságolhassák, megbüntethessék a közlekedőket.

Voltak azonban, akik jobban bíznak saját képességeikben és autójukban, mint a szabályokban. A válaszadók nyolc százaléka mondta azt, hogy vezetés közben mindig nagyon figyel, így szükség esetén el tudja kerülni a balesetet, ezért neki nem kell különösebbképpen foglalkoznia a közlekedési szabályokkal. Százból heten állították, hogy ők olyan jól tudják a KRESZ-t, hogy azt is el tudják dönteni, mely szabályokat kell betartani és melyeket nem. Száz autósból négy (4%) bevallottan „lesz, ami lesz” alapon vezet. Kanyarodik, előz, indul és áthajt, aztán vagy sikerül vagy nem, vagy félrehúzódnak az útjából a többiek, lassítanak, elsőbbséget adnak neki, vagy így járt…

A válaszadók három százaléka még ez utóbbiaknál is tovább ment. Ők azt mondták, elég rutinosnak és tapasztaltnak tartják már magukat ahhoz, hogy ne kelljen a szabályokkal foglalkozniuk. Minden századik autós pedig arra apellált, hogy az ő autója kellőképpen biztonságos és jó, megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon a szabályokkal.

Fontos leszögezni: Ez nem valamiféle magyar sajátosság. Az Ipsos 11 európai országban vizsgálta korábban, hogy az autósok miért nem tartanak be bizonyos közlekedési szabályokat, és, hogy jellemzően mely szabályokat nem tekintik magukra nézve kötelezőnek.

A fő szabályszegési magyarázat mindenütt ugyanaz volt: Ha nem egyértelmű, ha nem, vagy csak nehezen, esetleg többféleképpen értelmezhető, továbbá, ha nem életszerű egy szabály, azt az autósok hajlamosak figyelmen kívül hagyni.

Amennyiben érintetté válik egy balesetben, a kérdőívet kitöltő autósok 47 százaléka maga oldja meg a helyzetet, 48 százalék rendőri segítséget kér, százból hárman a mentőktől kértek tanácsot, 13 százalékuk azonban mindkét szolgálattól kért valamiféle segítséget. Száz autós közül csak egy kért telefonon jogi tanácsot az efféle szolgáltatásokkal foglalkozó irodáktól vagy éppen a biztosítójuktól.

Az Allianz Hungária felmérése szerint ugyanakkor már 40 százalék alatt van (37%) azoknak az aránya, akik az anyagi káros baleseteket zsebből intézik. A nagy többség (63%) a biztosítójához fordul. Ami már csak azért is célszerű megoldás, mert gyakran előfordul, hogy a járműben jóval több vagy nagyobb kár keletkezik, mint amit a helyszínen vagy a két, az autót laikusként és csak felületesen megvizsgáló sofőr gondolja. A „biztosító még ennyit se fog fizetni, majd meglátja, én tudom, mert az egyik ismerősöm…” kezdetű ajánlatokkal csak ritkán jár tényleg jól, pláne jobban a vétlen autós, mint, ha a szabályos utat járná végig.

A biztosító felmérése szerint ráadásul az autósok többsége nincs is tisztában azzal, hogy milyen károk megtérítését kérheti, illetve, hogy ha kárt szenved mi a kötelező, illetve ajánlott eljárás. Még a kétharmaduk sem tudja például, hogy az álló autóban keletkezett kár miatt feljelentést kell tennie, vagy, hogy kátyúkár esetén (feltéve, hogy azt nem jelezték előre és nem hajtott a megengedettnél gyorsabban a károsult) az út kezelőjétől kérhet kártérítést.

Azonban azt már a válaszolók fele sem tudta, hogy egy baleset után nemcsak az autójukban, hanem az egyéb ingóságaikban keletkezett káruk (összetört óra, mobiltelefon és hasonlók) megtérítését is kérhetik: Még kevesebben vannak tisztában azzal, hogy ha egy családtagunk közlekedési balesetben meghal, a családtagok sérelemdíjat kérhetnek a balesetet okozó fél biztosítójától.

F.Gy.A.