Elkerülhető a kipontozódás és egyre többen élnek is a lehetőséggel

Vannak, akik eleve számolnak azzal, hogy évente utánképzésen vesznek részt, hogy csökkentsék „büntetőpontjaik” számát.
Olaszországban jutalmazzák a pontrendszer segítségével a szabálykövető autósokat, motorosokat.
Ausztriában három dobása van az autósoknak mielőtt végleg elvennék a jogosítványukat.
Németországban pedig az ittas és a bódult vezetőknek igazolniuk kell, hogy nem függők.
Sokan nem szándékosan, nem is figyelmetlenségből hágnak át szabályokat, hanem mert nem is tudták, hogy léteznek.

Bár a kezdetektől lehetőség van a köznyelvben „büntetőpontoknak” nevezett közlekedési előéleti pontok számának akár jelentős csökkentésére is, egészen a 2019-’20-as Covid világjárványig évente csupán ketten-hárman éltek ezzel a lehetőséggel. Lényegében senki nem jelentkezett önkéntes utánképzésre a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpontban (KAV). Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Az elmúlt években a különböző okokból utánképzésre jelentkezők ötöde, évente 1500-1600 gépjárművezető önként jelentkezik a programba.

Nem véletlen nőtt meg az érdeklődés az önkéntes utánképzés iránt. Nőtt a rendőrségi ellenőrzések száma és hatékonysága, ezzel pedig nagyobb lett az esélye a gyakori szabálysértők lelepleződésének, kipontozódásának. Egyes szakmákban azonban a jogosítvány megléte a szó szoros értelmében létkérdés; a teljesség igénye nélkül a futároknál, a taxisoknál, a kereskedőknél. Közülük ezért sokan már számolnak azzal, hogy évente egyszer – mert többször nem is lehetne – utánképzésen is részt kell venniük, hogy megmaradjon a vezetői engedélyük.

Ők nem feltétlen szabálytalankodnak többet másoknál, csupán sokkal több kilométert tesznek meg az átlag autósokhoz, motorosokhoz képest, ezért arányaiban gyakrabban ellenőrzik őket és többször bukhatnak le.

Az Országgyűlés „a gépjárművezetők önkéntes jogkövető magatartásának erősítése, a közúti közlekedés biztonságának javítása” érdekében alkotta meg az ezredfordulón az előéleti pontrendszert bevezető törvényt, melyben a szabályszegő gépjárművezetők aszerint kapnak több-kevesebb pontot, hogy milyen súlyos szabálysértést követtek el.

Ezért nevezik az autósok büntetőpontoknak az előéleti pontokat.

Némely ország pontlevonásos gyakorlatot alkalmaz. Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Luxemburgban 12, Olaszországban 20 pontról indul a visszaszámlálás. Az olasz gyakorlat kiegészül továbbá azzal, hogy kétévente plusz két pontot kaphat, aki ez idő alatt nem követ el szabályszegést. Azonban a szabálykövető közlekedéssel csak maximum 10 ponttal lehet növelni az értékeket, így tíz év alatt a mindig szabályosan közlekedők is csak maximum 30-ra növelhetik a pontjaik számát.

Hasonlóan a magyar gyakorlathoz, ezekben az országokban is 3 és 11 pont közötti „büntetés” jár a különböző szabálysértésekért, és ha a sofőr lenullázódik, bevonják a jogosítványát. Ezzel szemben a franciák és a spanyolok a kezdő sofőröktől már 6, illetve 8 pont levonása után elveszik a jogosítványt.

A magyar gyakorlat és szabályozás a legtöbb tekintetben az európai országok többségének gyakorlatához igazodik, bár több tekintetben megengedőbb, derült ki azon a szakmai beszélgetésen, amelyet Szabó Gábor, a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont Felügyeleti és Módszertani Igazgatóságának vezetőjével, Felföldi Tiborral, a Közúti Vizsgáztatási Igazgatóság igazgatóhelyettesével és Ipolyi-Keller Imre vizsgáztatási szakértővel folytattunk.

Számos ország gyakorlatával ellentétben nálunk 18 pontot kell gyűjteni a jogosítvány automatikus bevonásához, míg máshol 12 is elég, sőt a kezdő sofőrökre nálunk nem vonatkoznak szigorúbb szabályok.

A közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló törvény szerint Magyarországon azok kötelezhetők utánképzésre, akiket

bíróság vagy szabálysértési hatóság legalább 6 hónapra eltiltott a gépjárművezetéstől, akit
a bíróság közlekedési bűncselekmény miatt (bármilyen időtartamra) eltiltott a vezetéstől, vagy
akinek a vezető engedélyét a közúti előéleti pontrendszer alapján eljáró hatóság bevonta.

Ez utóbbi körbe tartozik, ha az illetőnek összegyűlt a 18 pontja.

Akinek már összegyűlt 13 pontja, annak a nyilvántartó értesítést küld. Hamarabb nem, ezért érdemes számolni a pontokat (már, ha az intézkedéskor a rendőr pontosan megmondja, hogy adott esetben hány pontot is kapott a szabályszegésért, amin épp tetten érték). Érdemes számolni az összegyűlt pontokat, mert a tájékoztatás nem azonnali, így megtörténhet, hogy mire a sofőr megkapja az értesítést, hogy elérte a 13 pontos határt, már újabb pontokkal lett gazdagabb és el is eshet az önkéntes utánképzés lehetőségétől.

Aki 13, vagy annál kevesebb pontot gyűjtött össze, maximum 9 ponttal, aki 13-nál többet, de értelemszerűen 18-nál kevesebbet, az 6 ponttal csökkentheti a pontjai számát az önkéntes utánképzés lehetőségével. Azonban az önkéntes képzésen mindenki csak évente egyszer vehet részt! Ez azt jelenti, hogy két önkéntes utánképzés között el kell telnie egy évnek ahhoz, hogy a Vizsgaközpont a feltételek teljesítése esetén kiadhassa az igazolást az önkéntes utánképzés teljesítéséről és a nyilvántartó töröljön, ha tud 6 vagy 9 büntetőpontot.

2024-ban 8717-en vettek részt a 7 utánképzési program valamelyikén (a hétből 3 az enyhén, közepesen és súlyosan ittas vezetőkkel foglalkozik). Köztük 5475-en ittas vezetés miatt kényszerültek utánképzésre, azonban rajtuk kívül még további mintegy kétszázan az ittasság mellett más szabálysértéseket is elkövettek. 2024-ben 1661-en „pontozódtak ki”, vagyis gyűjtötték össze 18 büntetőpontot.

A visszaesők nem kis hányadáról megalapozottan feltételezhető, hogy bizonyos mértékben már talán alkoholbeteg, függő, azonban a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a Vizsgaközpont emiatt elutasítsa őket. Ha józanul megjelennek a foglalkozásokon, megkapják az igazolást az utánképzés teljesítéséről és visszakaphatják a jogosítványukat.

Nagy számban vannak a visszaesők között az úgynevezett „másnapos vezetők”. Ők azok tipikusan, akik bár úgy érzik, minden rendben van velük, de még nem ürült ki a szervezetükből az előző napi italozás során elfogyasztott alkohol és ezt a szonda ki is mutatja. Nekik azért is tanulságos általában az utánképzés, mert először hallanak részletekbe menően arról, hogyan hat, és mennyi idő alatt ürül ki az alkohol a szervezetükből.

Vannak azonban olyan ittas vezetők, jellemzően enyhén ittasak, akik nem tekinthetők alkoholistának, de életvitelszerűen isznak. Fröccsöznek, miközben dolgoznak, vagy a munkából haza felé tartva beülnek egy pohár italra a kollégákkal valahova és mivel nem akarják otthagyni az autót – nehogy ellopják vagy feltörjék – az iszogatás után hazavezetnek. Pontosan tudják, hogy nem tehetnék meg, de… és itt „érvek” és magyarázatok sokaságát hallották már az évek során a szakemberek.

A csoportfoglalkozásokon a résztvevők egymás történeteiből is tanulnak, ezzel együtt sokan vannak, akik a képzés végén elismerik, csak idő kérdése mikor térnek vissza, mert életvitelükön nem kívánnak, a függők pedig nem is tudnak változtatni. Isznak – ki többet, ki kevesebbet – aztán vezetnek.

Előfordul, de nem jellemző az ittasság problémája az önkéntes utánképzésre jelentkezők között is, bár ők inkább gyorshajtás, a biztonsági öv használatának elmulasztása, vezetés közbeni kézben tartott mobiltelefon használat és szabálytalan előzés miatt kerülnek abba a helyzetbe, hogy a jogosítványuk (és a munkájuk) megtartása érdekében utánképzésre jelentkeznek. Ittasság esetén amúgy is csak a 0,25 ezrelék alatti értéknél van lehetőség az önkéntes utánképzésre, afölött ugyanis már a rendőr azonnal elveszi a jogosítványt és azzal az önkéntes utánképzés lehetősége is elvész.

A magyar gyakorlat a kipontozódás következményeit tekintve is eltér például a német vagy az osztrák gyakorlattól. Magyarországon évente egyszer jelentkezhet a kipontozódás határára jutott gépjárművezető önkéntes utánképzésre. Akár élete végéig, minden évben, de évente csak egyszer. Ausztriában ezzel szemben a harmadik eset után véglegesen bevonják a jogosítványt, Németországban pedig az ittas vezetőktől orvosi igazolást kérnek, hogy nem alkohol- vagy drogfüggők.

A szakemberek itthon is szorgalmazzák, hogy akiknek szabályszegések miatt bevonják a jogosítványát, ne csak utánképzésre, hanem pályaalkalmassági vizsgálatra is küldjék el. A hatályos szabályozás szerint ma csak a bíróság, a szabálysértési hatóság, a munkaadó, valamint a háziorvos küldheti el soron kívüli pályaalkalmassági vizsgálatra a gépjárművezetőket.

A bíróság és a rendőrség él is a lehetőséggel szinte minden esetben, ha a gépjárművezető súlyos balesetet okoz. A munkáltatók már inkább csak a nagy értékű járművel közlekedő hivatásos sofőrök alkalmasságát ellenőriztetik. A háziorvosoknak viszont többnyire nem is kell PAV vizsgálatra küldeni a „betegeiket”, elég, ha közlik velük, anélkül nem hosszabbítják meg a vezetői engedélyük egészségügyi érvényességét, és önként jelentkeznek.

Arra azonban nincs lehetőség, hogy az utánképzést megelőző feltárást vagy az utánképzések tapasztalai, eredménye alapján a Vizsgaközpont kérje a pályaalkalmassági vizsgálatot, és a gépjárművezetői alkalmasság igazolását.

Márpedig az alkalmasság kérdése ma már nemcsak az ittas és például az agresszív vezetőknél vetődik fel. Egyre nő az utánképzéseken azoknak a száma, akiknek bódult állapotban vezetésért vonták be a jogosítványát.

Külön csoportokban foglalkoznak az utánképzéseken azokkal, akik azért követtek el többször szabálysértést, okoztak balesetet, mert nem ismerik a közlekedési szabályokat. Nekik egy 2×3 órás speciális tanfolyam és intenzív otthoni tanulás után újra le kell vizsgázniuk elméletből vagy gyakorlatból, ahogy egy kezdő vezetőnek. A Vizsgaközpont adatai szerint első próbálkozásra csak a jelentkezők harmadának sikerül.

„Nem veszik komolyan, hogy tanulni kell. Abból indulnak ki, hogy ők már vezetnek egy ideje, tudják, amit kell” – mondják a szakemberek. Csakhogy nem tudják! A közlekedési szabályokat nem ismerik vagy nem jól, nem pontosan ismerik, és még csak azt sem tudják, mit nem tudnak. Két-három újabb próbálkozás után a nagy többség végül teljesíti a vizsgakövetelményeket, de mindig vannak, akiknek még sokadjára sem sikerül.

Velük az a gond, hogy a gépjárművezetői alkalmasságukkal nincs baj, viszont amíg nem tesznek sikeres vizsgát, nem kaphatják vissza a vezetői engedélyüket.

Másoknak azért kell utánképzésen részt venniük, mert ismerik ugyan a szabályokat, csak éppen nem tartják be azokat. Ők azok, akik nem is értik, miért kell bizonyos előírásokat „annyira komolyan venni”. Úgy gondolják, ők jól vezetnek, az autójuk szuper jó, mi a gond azzal, ha 90 helyett 140-nel hajtanak egy mellékúton? Nekik a foglalkozáson azt próbálják meg elmagyarázni, hogy milyen következményekkel járhat, ha bizonyos normákat nem tartanak be, nem vesznek komolyan.

Tipikus kifogás, hogy a járművezető azt mondja, azon az úton, ahol őt többször gyorshajtáson érték, semmi értelme a sebességkorlátozásnak. Szerinte. Vagy, hogy a záróvonal felesleges, mert nem jött szembe senki és ő különben is jól belátta a kereszteződést. Ők azok, akik szerint a szabályok csak másokra – a lúzerekre – vonatkoznak, azokra, akik még nem tudnak rendesen vezetni, nincs gyakorlatuk. „Tíz éve vezetek balesetmentesen!”, mondta egy foglalkozáson az egyik résztvevő, aki ezzel felhatalmazva érezte magát a szabályok felülbírálására.

Nehéz megmondani mennyire sikeres a képzés az ilyen esetekben. A visszaesők esetében egyértelmű, hogy az illető továbbra sem képes tiszteltben tartani a szabályokat. Megérteni és elfogadni, hogy nemcsak az a kérdés, hogy ő milyen jó sofőr és az ő autója mit tud. A közlekedés egy csapatjáték, együttműködésen alapszik, és könnyen végzetes következményei lehetnek annak, ha csak egy valaki is megszegi a szabályokat.

F.Gy.A.