Előrelátó vezető Ön?

• Kevés dolog szükséges annyira autóvezetés közben, mint folyamatosan figyelni az utat, a közlekedő társakat.
• Ennél csak egy a fontosabb: látni, sőt érteni, hogy kit, milyen szándék vezet.
• Az igazán defenzív vezetők előre látják a közeljövőt.

A tanulóvezető nagyot ránt a volánon, hogy az utolsó pillanatban elkerülje a terjedelmes kátyút. Utána büszkén néz az oktatóra: ugye milyen ügyesen megúsztam? Valóban, bólint az oktató. De ha már 20 méterrel előbb észrevette volna a kátyút, akkor csak egy apró manőverre, kis kormánymozdulatra lett volna szüksége.

A fenti történet nem csak azt mutatja meg, hogy milyen kézenfekvő előnyei vannak az előrelátásnak, de azt is, hogy milyen korlátok akadályozzák az átlagos autóst, hogy előrelátó legyen. A tanulóvezető azért csak az utolsó pillanatban vette észre a méretes kátyút, mert el volt foglalva a jármű kezelésével. Fél évvel később, amikor már automatikusan vált sebességet, sávot, magától értetődően lassít vagy gyorsít a forgalom ritmusa szerint, akkor nem lepi meg egy lyuk, amelyik ott tátong az úton, hiszen jóval korábban kiszúrja.

Vagyis nem csak az akaratunktól függ, hogy eléggé előrelátóan vezetünk-e, hanem számos körülménytől. Az “előrelátás” magyar fogalom ráadásul szélesebb körű, mint ami az autóvezető pillanatnyi helyzetét érinti. Aki igazán előrelátó, az talán el sem megy az olyan eseményre, ahol baj érheti. Vagy biztonságosabb közlekedési eszközt választ. Az előrelátó autóvezető olyan sofőr, aki a pillanatnyi forgalmi helyzeten átlát, néhány lépéssel előre gondolkodik, biztonsági intézkedéseket tesz. Védekezik – de mi ellen? A váratlan, a nehezen kezelhető, ezért veszélyes helyzetek ellen.

A defenzív autóvezetés elveit Gerhard Munsch, német közlekedés-pszichológus fogalmazta meg. Szerinte a biztonság növelése érdekében a közlekedő egyének és a társadalom egészének közlekedési kultúráját egyaránt fejleszteni kell (Munsch,1972). A szabályok betartására vonatkozó alapelvei ma is érvényesek:

1. A tilosat sohasem.
2. A kötelezőt mindig.
3. A megengedettet csak módjával.

Egy korábbi felmérésből kiderült, hogy a magyarok fele (51%) együttműködő, nyugodt és előrelátó sofőrnek, vagyis úgynevezett defenzív gépjárművezetőnek tartja magát. Szűk többség, tulajdonképpen csoda, hogy egy csendes szobában, íróasztal mellett kitöltött kérdőívben nem vélték többen bölcs és előrelátó sofőrnek magukat. Mert, ha a szándékokat tekintjük, valamennyien higgadtan, körültekintően és előrelátóan kívánjuk megtenni a ránk váró utakat. Az már más kérdés, hogy meddig őrizzük meg a higgadtságunkat az első gázfröccs után. Zsúfolt nagyvárosi környezetben talán az első forgalmas főútra felhajtásig.

Az előrelátásban manapság sofőrsegédek, online adatbázisok, a mesterséges intelligencia segítheti a vezetőt. Legalábbis gyakran ez a meghirdetett célja ezeknek a fejlesztéseknek. Ha kommunikál egymással a jármű fedélzeti rendszere és a környezete, akkor elkerülhetők olyan balesetek, amelyeket takarásból váratlanul előlépő gyalogosok, kerékpárosok, vagy szabálytalanul kihajtó gépjárművek okoznak.

A mesterséges intelligencia lehetőségei beláthatatlanok, de még rengeteg tanulásra van szüksége. Addig is, amíg az AI felnő az olyan bonyolult feladatok kezeléséhez, mint egy közlekedési vészhelyzet, az emberi intelligencia nagy segítségünkre lehet.

Például ki hinné, hogy milyen fontosak azok az útinformációt közlő közlekedési táblák, amelyektől egyébként egy hosszú úton – mint teljesen érdektelentől -tucatjával tekintünk el. Mert mit jelent egy-egy autópálya kijárat előtt elhelyezett, településnevet közlő tábla? Elsősorban azt, hogy aki az érintett településre igyekszik, készüljön, mert hamarosan el kell hagynia a sztrádát. És mit jelent ugyanez azoknak, akik továbbhajtanak? Semmit? Dehogy! Például azt, hogy rövidesen ugyanabból az irányból felhajtó csatlakozik be a sztrádába, és lehet, hogy sok jármű igyekszik majd besorolni – alkalmasint éppen abba a sávba, amelyben mi haladunk. Ez pedig cselekvést kényszerít ránk perceken belül: esetleg fékeznünk, gyorsítanunk, sávot váltanunk kell.

Emberi bölcsességet és előrelátást igényelnek azok a helyzetek is, amikor balra kanyarodó sávot is tartalmazó kereszteződésben úgynevezett “telizöld” jelzést alkalmaznak. Az egyenesen haladóknak előnyük van, de a balra kanyarodók sem szeretnének beragadni a következő lámpaváltásig. Néhány tizedmásodperc alatt kell felmérnie a balra kanyarodónak, hogy az egyenes irányban közlekedő milyen gyorsan, milyen erőteljesen, és persze milyen irányban (egyenesen, jobbra kis ívben vagy balra nagy ívben) kíván haladni. Ebben néha segíti a szemközt közlekedők irányjelzése, néha nem. Pszichológus legyen a javából, aki a partner szeme állásából, a jármű mozgásából helyesen ítéli meg, hogy befér-e még előtte, vagy jobb, ha engedi elhaladni.

Szép elv a “defensiv-taktik”, de az adott helyzetben jelen lévő autósok figyelmének a “sávszélessége” határozza meg, hogy jut-e elegendő erőforrás az adott pillanaton túli stratégiai lépések kidolgozására. Azoktól, akik a mobiltelefonjukból fel-felpillantva menedzselik az adott közlekedési helyzetet, aligha várhatjuk el a stratégiai gondolkodást. Gerhard Munsch a 70-es években komolyabb, felelősségteljesebb és elkötelezettebb autóvezető társadalmat feltételezett. Ám fél évszázad múltán sem hiábavaló képesség az előrelátás: a dzsungelharcban segít túlélni annak, aki hajlandó vagy képes gondolatban egy lépéssel előrébb járni a többieknél.

N.V.