Első fokon ártatlan
- Bűncselekmény hiányában mentette fel a bíróság az L. L. Junior kisfiának halála miatt gondatlan emberöléssel vádolt nőt.
- P. Carmen a bíró szerint mindent megtett, ami tőle elvárható volt annak érdekében, hogy a kisfiú ne szaladhasson az úttestre.
- Az ügyészség a Dávidka felügyeletét ott és akkor ellátó nő bűnösségének kimondása érdekében fellebbezést jelentett be.
Bűncselekmény hiányában mentette fel a Fővárosi Törvényszék az L. L. Junior három éves kisfia, Dávidka három évvel ezelőtti halála miatt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolt P. Carment. A bíróság szerint a vádlott, aki a család barátja és jól ismerte a kisfiút, büntetőjogi értelemben nem tehető felelőssé a gyermek tragikus haláláért. Nem először vigyázott a kisfiúra, és Dávidka mindig hallgatott rá. Legalábbis 2019. augusztus 31-ig.
Az ügyészség P. Carmen bűnösségének megállapításáért fellebbezett, ezért az ítélet nem jogerős.
Korábban mi is beszámoltunk már róla [például itt, itt és itt], hogy két héttel negyedik születésnapja előtt Budapesten, a XIV. kerületi Füredi és Vezér út kereszteződésében egy Opel halálra gázolta L. L. Junior legkisebb fiát, Dávidkát. Az eset 2019. augusztus 31-én történt késő délután, amikor a gyermek testvérével, édesanyjával és a család néhány barátjával – az akkori híradások szerint – egy nyárbúcsúztató rendezvényre tartott. A bíróság most azt írja közleményében, hogy a család és barátai egy gyermekrendezvényre tartottak.
A Fővárosi Törvényszék az ítéletről kiadott közleménye szerint: A felnőttek a velük lévő gyermekekkel egy kijelölt gyalogos-átkelőhelynél akartak átkelni az úton, azonban a lámpa épp akkor váltott pirosra. A csoport egy része már a tilos jelzés előtt átkelt a túloldalra, míg a többiek az úttest szélétől mintegy fél-egy méterre megálltak.
P. Carmen baloldalán állt Dávidka, barátnőjének, L. L. Junior elvált feleségének három éves gyermeke. A kisfiú lelépett a zebrára, azonban P. Carmen azonnal visszahúzta, visszatartotta őt és rá is szólt, hogy nem szabad továbbmenni, amíg piros a lámpa. P. Carmen ezek után a biztonság kedvéért meg is fogta a kisfiú kezét, aki azonban röviddel ezután kitépte azt P. Carmen szorításából, és mégis kiszaladt az úttestre.
Épp akkor ért a gyalogátkelőhöz – a szakértői vizsgálat szerint 42-45 km/h sebességgel – egy Opel. A 76 éves sofőrnek esélye sem volt elkerülni a tragédiát. A bíróság által kirendelt szakértő számítása szerint, ha legalább 10 km/h-val kisebb sebességgel halad, talán meg tudott volna állni, de ennek is kicsi az esélye. Az adott szakaszon azonban akár 50-nel is hajthatott volna.
Dávidka a baleset következtében a helyszínen életét vesztette.
A rendőrség nem sokkal az eset után még L. L. Junior volt felesége, H. Csilla ellen javasolt vádemelést Dávidka halála miatt, azonban bűncselekmény hiányára hivatkozással az ügyészség azt az eljárást megszüntette.
Vádat emeltek viszont H. Csilla barátnője, P. Carmen ellen, mivel a balesetet megelőzően „az ő szoros felügyelete alatt volt Dávidka”, ő fogta a kezét, ő vigyázott rá, s az ügyészség szerint neki kellett volna megakadályozni, hogy a gyermek a lámpa piros jelzése alatt kifusson az útra, ahol az Opel halálra gázolta.
A napokban kihirdetett ítélet szerint a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként bűncselekmény hiányában felmentette P. Carment az ellene emelt vád alól. Nem terheli büntetőjogi felelősség a kicsi haláláért. A szó szoros értelmében baleset történt! – derült ki az ítéletből.
A bírói indokolás szerint a tragédia előtti pillanatokban a kisfiú balról fogta a vádlott kezét, míg a gyermek édesanyja a fiú jobb oldalán állt, a társaság többi tagja pedig közvetlenül mögöttük várakozott. „A tanúvallomások alátámasztották, hogy a járdáról történt két lelépés között nem történt helyzetváltoztatás és a gyermek nem távolodott el sem a vádlottól, sem az édesanyjától”, áll a bíróság közleményében.
A bíróság hangsúlyozta: P. Carmen megfelelő szorítással fogta a gyermek kezét, és rá is szólt a kisfiúra, amikor az megpróbált átszaladni az úton, hogy nem szabad, mert piros a lámpa. Azaz a tőle elvárható gondossággal járt el, és megtett mindent, ami az adott helyzetben tőle elvárható volt.
A perben meghallgatták Dávidka óvónőjét és az óvoda más dolgozóit is, akik elmondták, hogy a kisfiú fegyelmezett, szófogadó volt, nem volt rá jellemző az akarnokság, a dühkitörés, a hiszti. Ez alapján, és mert P. Carmen korábban is vigyázott már Dávidkára, a bíróság szerint a vádlottnak nem volt oka attól tartani, hogy ez alkalommal a rászólás és a kezének a megfogása kevés lesz ahhoz, hogy maradásra bírja a kisfiút.
Az óvónők vallomása és az a tény, hogy P. Carmen korábban határozottan és eredményesen visszatartotta Dávidkát, aki az úton korábban már átkelt testvére és a vele lévő felnőttek után akart futni, a bíróság szerint azt bizonyítja, hogy a vádlott a tőle elvárható gondossággal járt el az ott és akkor a felügyelete alatt álló gyermekkel.
Borbély Zoltán ügyvéd, ügygondnok, aki a perben az áldozat, azaz Dávidka jogait képviselte, lapunknak azt mondta: Korábban azért nem emeltek kifogást az ellen, hogy az ügyészség megszüntette az eljárást H. Csilla ellen, mert úgy ítélték meg, egy anya nem kaphat súlyosabb büntetést annál, mint hogy elveszítette a gyermekét.
P. Carmen ítéletével szemben az ügygondnoknak nincs fellebbezési joga. Borbély szerint azonban az ügyben – ami jogi mellett erkölcsi kérdéseket is felvet – kulcskérdés mégis az, hogy P. Carmen valóban megtett-e mindent azért, hogy a felügyeletére bízott Dávidka ne léphessen le az úttestre, amikor a lámpa már piros jelzést adott.
Az ügyvéd elmondása szerint a hazai bírói gyakorlatban születtek már felmentő ítéletek, ezért nem volt meglepő az első fokon eljáró bíróság döntése.
Felvetődik persze még egy kérdés, amit a büntetőeljárásban nem kellett vizsgálni, nem is vizsgálták. Megelőzhető lett volna a tragédia, ha a társaság azon tagjai, akik még – mint korábban írtuk – a már villogó zöldön átkeltek az úton, megvárják a többieket? Ha a három éves kisfiúnak nincs oka mindenáron átfutni az úton?
Nem példa nélküli a nagyobb családokban, baráti közösségekben, hogy a legkisebbek mindig a legelöl haladókkal tartanak, velük akar lenni és nem lemaradni a „lányokkal”. Bár a „mi lett volna, ha” típusú kérdések általában értelmetlenek, a hasonló esetek megelőzése érdekében itt talán mégis érdemes megfontolni: Mi történt volna, ha a többiek nem szaladnak át a villogó zöldön?
Az ügyészség a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében fellebbezett. Azonban arról, hogy miért nem tartják elfogadhatónak az első fokú ítéletet, miben nem értenek egyet a bíróval, majd csak azután nyilatkoznak, ha elolvasták az ítélet indoklását. Erre a bírói gyakorlat szerint hozzávetőlegesen két hónap múlva kerülhet sor.
F.Gy.A.