Extralista divatkövetőknek és tudatos sofőröknek

• A mai új autók sok hasznos eszközt adnak a sofőrök kezébe a biztonságos célba érés érdekében.
• Ám aki bedől a marketingnek, az milliókat hagyhat a szalonban különösebb haszon nélkül.
• Minden többlet lóerőnél, motoros ajtó- és ablaknyitónál többet ér a valóban jó tartású ülés.

Aki autót vezet, emberéletekért felel, és nem szabad, hogy lazán hátra dőljön egy percre sem. Például azért, mert a hanyag testtartás akár tíz méterekkel hosszabbíthatja meg egy gépkocsi fékútját. Az, hogy a vezetőülés a jármű egyik legfontosabb alkatrésze, mutatja, hogy régóta ortopédiailag tesztelt, orvosok által javasolt üléseket szerel be az autóiba az egyik ismert európai márka. Az orvosi javallat is mutatja, hogy igencsak különböző elvárásaink lehetnek az autóülésekkel kapcsolatban. És nem a kényelem az első számú szempont!

Az ülések valójában interfészként működnek a vezető és a jármű között, ami magas biztonsági, minőségi, kényelmi és tartóssági követelményeket eredményez. Az ülések kifejlesztése az egyik legköltségesebb mérnöki tevékenység az egész járműben. De megéri, mert nem kis részben ezen múlik, hogy az autó meg tud-e állni a zebra előtt. A megálláshoz elsősorban nem szellőztetett bőrfotelek kellenek, hanem megfelelő testhelyzet. Ha a vezető idejekorán észleli, hogy meg kell állnia, és azon nyomban ráugrik a fékre, akkor akár a felére csökkentheti a féktávot ahhoz képest, hogy nem vészfékez. Legalábbis ezt állítja a német autóklub, az ADAC szakértője. Szerinte óránkénti 50 kilométeres tempónál vészfékezés esetén a féktáv 25 méterről körülbelül 12,5 méterre rövidül.

A testhelyzet fontosságát mutatja, hogy a haszonjárművekbe szerelt ülések szinte kivétel nélkül a függőlegeshez közelítenek. A buszvezetők vagy kamionsofőrök, akik jellemzően a teljes munkanapjukat a volánnál töltik, nem utazhatnak kényelmetlen ülésben, és bár akár saját rugózással, saját, beépített biztonsági övvel rendelkező ülésekről van szó, ám a sofőr mindig munkára, beavatkozásra képes helyzetben kell, hogy legyen.

A második legfontosabb „extra” egy közúton közlekedő járműben a minél jobb kilátás. Valójában ez egy sor eszközt fog át: a karosszériát úgy kell megtervezni, hogy a tetőt tartó oszlopok minél kevesebbet takarjanak a kilátásból. Ide tartoznak a jól megtervezett tükrök, a kamerák, a holttér figyelő elektronikák. Ugyancsak sok múlik a világításon: messzire előre és oldalt, esetleg a kanyarba is bevilágítson, de ne vakítson. A hátulról érkező vakító fények ellen egy sor eszköz áll rendelkezésre, például a fényre sötétülő tükrök, a hátsó ablak mozgatható árnyékolója. A szemből érkező vakítást a legnehezebb megakadályozni, és ez a legveszélyesebb. A nagy teljesítményű ledes fényszórók még jobban vakítanak, mint az izzók, ha nem jól állítják be őket. A legfejlettebb pontmatrix-fényszórók csak a legdrágább járművekben találhatók meg, a hazai járműállomány túlnyomó többségénél a sofőrön múlik, mennyire kíméletes a világítása a szembejövők számára.

Ha a pillanatnyilag legnagyobb darabszámban eladott hazai személyautó extralistáját tekintjük, akkor világos, hogy ma már a sofőrök keze alá tucatnyi elektronikai eszköz dolgozik, többnyire úgy, hogy észre sem vesszük. A fékek megcsúszását, a kanyarban a kisodródást, a billenést elektronikák vigyázzák vagy egy évtizede a gépkocsikban, anélkül, hogy tudomást vennénk róluk. De egyre több autóban vannak be- és kikapcsolható eszközök, amelyek nyomhatják helyettünk a gázt, váltják a sebességet, követik a sávot a kanyarban is, és ha kell, helyettünk fékeznek, sőt vészfékeznek. Nem mindig tökéletesek, olcsóbb autókban nyersebben működnek, igényesebb kivitelben szinte észrevétlenül teszik a dolgukat. Sokan azonnal kikapcsolják ezeket, amint beülnek, mert úgy vélik, ők jobban tudják. Hosszú úton, ismeretlen környezetben, fárasztó nap végén azonban jól jöhet, ha nem kell figyelni mindenre, ha a munka egy részét átveszik a sofőrsegédek.

Az extralistán azonban mindig akadtak olyan tételek, amelyek divatosak, fel lehet velük vágni, de a mindennapi életben nem tesznek hozzá a jármű használhatóságához. Elsősorban villanymotorral működő kényelmi extrákról van itt szó. Néhány évtizede még elég volt a leendő vásárló lenyűgözéséhez az önműködően előbújó antenna vagy a távirányítású ajtónyitás. Aztán jöttek az önmaguktól behajló külső tükrök, láblengetéssel mozgásba hozható csomagtér fedelek. Ezek és társaik tekintélyes mértékben képesek feltornázni az autó árát, valódi szolgáltatási többlet nélkül.

A tudatos sofőrök a stratégiai pontokra figyelnek: az üléspozícióra, a kilátásra, a hasznos sofőrsegédekre, és nem gazdagítják az autógyárakat a felesleges kényelmi extrák árával.

N.V.