Ezután lassabban sietnek a mentők

  • 70 súlyos baleset éri átlagosan évente országszerte a mentőszolgálat autóit.
  • Elméletben mindenki tudja mit kell tennie, ha meghallja egy sziréna hangját.
  • Melyik az a kilenc szabály, amit be kellene tartani valamennyi közlekedőnek?

Önmegtartóztatással próbálják csökkenteni a gépjárműveik és a bennük utazókat érő balesetek számát a mentők. Az Országos Mentőszolgálat előírta a gépkocsivezetőinek, hogy a jövőben „a balesetmentes és biztonságos közlekedés érdekében a mentőautók szirénázva is legfeljebb 30 km/órával léphetik túl a többi közlekedőre vonatkozó legnagyobb megengedett sebességet”.

Ez azt jelenti, hogy

  • lakott területen (50 km/h sebességkorlátozásnál) maximum 80,
  • lakóövezetben (20 km/h sebességkorlátozásnál) 50,
  • országúton legfeljebb 120,
  • autópályán maximum 160 km/h sebességgel

haladhatnak a mentők. A piros lámpán pedig maximális körültekintéssel, megkülönböztető jelzéseket használva is legfeljebb 30 km/h sebességgel hajthatnak át a jövőben.

Az „Adj utat, ments életet!” kampány mellett ezzel az intézkedéssel is azt próbálja elérni az Országos Mentőszolgálat, hogy csökkenjen a mentőket érő közlekedési balesetek száma.

Évente átlagosan 70 súlyos mentőbaleset történik Magyarországon. Majdhogynem hetente egy! S bár a közlekedők körében végzett közvélemény-kutatásokból, felmérésekből úgy tűnik, mindenki tudja mi a teendő, ha megkülönböztető jelzést használó jármű közeledik, a gyakorlat egészen más képet mutat. És ennek sokszor komoly szerepe van abban, hogy ennyi baleset történik a mentőkkel.

Évek óta kampányok sorával próbálja a mentőszolgálat mentőbarát vezetésre bírni a közlekedőket – a jelek szerint azonban bőven van mit tenni még ezen a téren a balesetek megelőzéséért, a mentők biztonságos, gyors közlekedésének elősegítéséért.

A mentők sebességkorlátozása a szakemberek szerint várhatóan érdemben nem csökkenti a vonulások időtartalmát egy-egy riasztás után. Olykor amúgy is kénytelenek még szirénázva is lassabban haladni a mentők, mint tehetnék, mert a beteg állapota ezt kívánja. (Ezért is tilos megelőzni a mentőt, amikor használja a megkülönböztető jelzését, akkor is, ha lassan megy.)

Talán még biztonságosabbá is teszi a szolgáltatást a „sebességkorlátozás”, hiszen jelentősen megnőhet a riasztás és a beteghez, sérülthöz érkezés között eltelt idő, ha a mentő balesetet szenved és emiatt új mentőt kell indítani a hívásra.

Nem beszélve arról, hogy a súlyosabb esetekben mentős balesetekhez is új mentőt kell küldeni, ami csökkenti a szükség esetén bevethető mentőautók számát.

Mindannyiunk biztonságát szolgálja az intézkedés, hiszen a sebesség általános csökkentésével nő az az idő, ami a sofőröknek – nemcsak a mentősök, a többi közlekedő esetében is – a legjobb és legbiztonságosabb manőverek végrehajtásárra a rendelkezésére áll. Más megközelítésben, a kisebb sebesség révén csökken a balesetek bekövetkezésének a valószínűsége és a kimenetelének, az esetleges sérüléseknek a súlyossága is.

A KRESZ megengedi a mentőknek – és általában a megkülönböztető jelzést használó járművek vezetőinek –, hogy a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések és jelzőőrök jelzéseit kivéve minden más közúti jelzést figyelmen kívül hagyjanak, ide értve a sebességkorlátozásra vonatkozó előírásokat is, ha azzal a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyeztetik, és meggyőződtek arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette.

Az utóbbi időben – amióta már szinte állandó tartozék az autókban a fedélzeti kamera – számos olyan mentős balesetről készült felvétel – amiket készítőik meg is osztottak világhálón –, amelyek arról árulkodtak, nem mindenki tartja magára nézve kötelezőnek az elsőbbségadást a szirénázó mentőautóknak. (A rendőröknek hamarabb megadják, állítólag azért, mert félnek, hogy feljelentik őket. A tűzoltókkal pedig már csak az autóik tömege miatt sem igen mer senki ujjat húzni. Bár mindegyikre volt már példa.)

Azonban mit tehet egy mentős, ha egyszer csak a semmiből feltűnik egy biciklis a zebrán (ahol nem is kerékpározhatna), és ha a fülhallgatóján éppen hangos zenét hallgatott, ezért még csak nem is hallotta a szirénát. Vagy, ha egy figyelmetlen sofőr úgy ítéli meg, ő még simán áthajt a kereszteződésen a mentő előtt.

Az ilyen esetekben mindig az a kérdés, hogy akkor is megtörtént volna a baleset, ha a mentős jobban figyel, ha lassabban hajt, ha lemond az elsőbbségéről?

Van néhány szabály, amit azonban – bármilyen sebességgel közeledik a mentő – be kell tartani. Amelyekkel a mentősök szerint nagyban megkönnyíthetjük az ő életüket.

  1. Semmiképpen se késztessük hirtelen fékezésre a szirénázó járműveket! Lassítsunk, húzódjunk az út szélére, majd jelezzük – kézzel és/vagy az irányjelzővel –, hogy észleltük a megkülönböztető jelzést használó járművet és szabad utat (elsőbbséget) adunk neki! Ez nagyvárosi környezetben nem mindig egyértelmű. Ahol a magas házak között szinte lehetetlen megállapítani merről jön a hang és nappal még a kék villogó fénye sem segíti a tájékozódást, a legjobb, ha az út jobboldala irányába húzódunk és közben lelassítunk, ha kell megállunk, amíg ki nem derül hol halad éppen a mentő.
  2. Lehetőleg „halszálka” formában engedjük el a mentőautót, ha többsávos úton haladunk. Az út két szélső oldalára húzó Három vagy több sáv esetén figyeljük, hogy melyikben halad a segítségnyújtó jármű, és azt tegyük szabaddá! Vagy balra-jobbra tartással az ott haladók nyissanak menekülő sávot számára.
  3. Mozogjunk együtt a forgalommal, figyeljük a körülöttünk lévő autósok haladását! Ha mindenki balra húzódva ad szabad utat a mentőnek, ne húzódjunk jobbra csak azért, mert úgy szabályos vagy mert úgy ítéljük meg, úgy még szélesebb utat tudunk nyitni neki! Felesleges. A mentőnek pont elég annyi hely, ahol elfér, és folyamatosan – más járművek kerülgetése nélkül haladhat.
  4. Használjuk az irányjelzőt, amikor biztonsági folyosót alakítunk ki! Ezzel egyfelől jelezzük a mentőnek, hogy érzékeltük a közeledését, másfelől mutatjuk, hogy merre térünk ki az útjából.
  5. Készüljünk fel a váratlan helyzetekre! Ha meghalljuk a sziréna hangját, fejben játsszuk el a lehetséges szituációkat! Merre térnek ki mások? Mi hogyan tudunk a leggyorsabban, de biztonságosan szabad utat adni a mentőnek? Hogyan tudnunk ehhez a leggyorsabban és legbiztonságosabban igazodni a többiekhez? Van elég hely vagy le kell térni az útról? Ha le kell térni hol tehetjük meg a legbiztonságosabban?
  6. Figyeljük a mentők irányjelzőit, amivel ők is mindig jelzik, hogy merre szeretnének haladni!
  7. Legyünk körültekintők – ha elhaladt a segítségnyújtó jármű, akkor is várjuk meg, míg helyreáll a forgalmi rend! Nem egy koccanásos baleset történt már azért, mert valaki úgy gondolta, hogy a mentőnek nyitott menekülő sávban – a mentőt követve, szabálytalanul rátapadva – nyer egérutat a többiekkel szemben!
  8. Fontos lenne az is, hogy gyalogosként már ne lépjünk le a járdáról, ha meghalljuk a szirénát, amíg el nem megy a mentő! Előfordulhat ugyanis, hogy egyes autósok, motorosok a zebrára húzódva tudnak csak szabad utat biztosítani a mentőnek. Semmiképpen se használjunk mobilt, fülhallgatót, amikor át akarunk menni az úton! Ezt a tanácsot akkor is érdemes megfogadni, amikor nem hallatszik a közeledő mentők szirénája. Legalább a gyalogos-átkelőhelyeken lépjünk ki a zombi üzemmódból! Az életünk múlhat rajta.
  9. Ne induljunk keresztül az úton kerékpárral vagy rollerrel, ha szirénázó autót észleltünk!

…hogy aki bajba jutott ne várja hiába a mentőautót! … mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.