Fogcsikorgatva nem lehet vezetni

• A stressz mindennapi velejárója a közlekedésnek, de egy mértéken felül életveszélyes.
• Fel lehet rá készülni, előre meghatározott lépésekben csökkenteni lehet.
• Az ingerültség ragadós, de higgadtsággal hűteni lehet a társakat is.

Szeret Ön vezetni? Persze hogy szeret, ha egy elhagyott hegyi szerpentinen valami igazán jó, hátsókerekes sportkocsival játszadozhat. Vagy ha az aszfaltszaggatóval három másodperc alatt ott hagyja a lámpaváltáskor a teljes mezőnyt, miközben a motorját túráztató versenytárs arca a visszapillantóban gyufafej méretűre zsugorodik.

De nagyon nem szeret vezetni, ha hétfő reggel a csúcsban a nagy kereszteződésben moccanni sem lehet a keresztben beragadt kukásautótól. Vagy ha éppen Ön az, aki beragad, és három felől négyen dudálják szét az agyát. Folytassam?

A mindennapi közúti stressznek sok oka van: eleve túl későn indulunk el, és úgymond lendületes vezetéssel szeretnénk behozni a lemaradást. Emellett a fejünk tele van az aznap ránk leselkedő problémákkal, megoldandó feladatokkal – és aztán szembe találjuk magunkat a valósággal: a végtelen dugókkal és a frusztrált autóstársakkal.

Jó, ha tudjuk, ezzel nem vagyunk egyedül: egy felmérés szerint minden második sofőr stresszesnek érzi magát a közúti közlekedésben. A fokozott készenlét persze fontos és életet menthet, de az állandó feszültség és düh egészségtelen és kockázatos. Ha Ön is azon kapja magát időnként, hogy a fogait csikorgatja vezetés közben, van egy jó hírünk: léteznek technikák és eszközök, amelyek segítenek nyugodtnak maradni a volán mögött.

A stressz mindennapos jelenség, és nem függ a közlekedési eszköz fajtájától. A vonaton, a zsúfolt buszon, a kerékpárúton, de akár a gyalogos zónában ugyanúgy torkon ragad bennünket, mint a saját autónkban ülve.

A stressz önmagában jó dolog. A testet riadókészültségbe helyezi, és energiát ad ahhoz, hogy nehéz vagy veszélyes helyzetekben gyorsan reagáljon. A tartós feszültség azonban negatív következményekkel járhat. Nem szabad hagyni, hogy állandóvá váljon, különben fennáll a krónikus fáradtság, az immunrendszer gyengülésének veszélye, vagy akár a memória romlása. A tartós stressz a szívinfarktus kockázatát is növeli.

Hogy lehet ez ellen védekezni?

Olyan tényezőkön, mint az infrastuktúra áteresztőképessége, az autók száma vagy a nagyvárosi közlekedési morál, nem változtathatunk. Változtassunk azon, ami módunkban áll: ne toljuk ki az utolsó pillanatig az indulást, hagyjunk magunknak egy kis többlet időt. Indulás előtt ellenőrizzük okostelefonon az aktuális forgalmi helyzetet, gondoljuk át, merre kerülhetünk, ha a szokásos útvonalunk problémás.

Ha beleragadunk a dugóba, felesleges pillanatról pillanatra lesni, hol keletkezik egy talpalatnyi hely. Fogadjuk el, hogy most egy darabig itt ücsörgünk, és használjuk „énidőnek”. Egy hangoskönyv vagy kellemes zene segít elütni az időt. Ha azt veszi észre, hogy fogcsikorgatva és dühösen megfeszíti az állkapcsát, mozgassa meg a tagjait, vegyen nagy levegőt és lazítson. Jobb, ha elfogadja, hogy a dugó mindenkinek egyformán rossz. Nem az előttünk álló autós okozta, ő is csak elszenvedi.

Legyen udvarias, köszönje meg, ha valaki utat enged – és ha Ön enged utat másoknak, örömmel fogja fogadni a köszönetet.

N.V.