Hallhatatlan veszélyek!
- Rendkívül veszélyesek lehetnek az elektromos autók a látássérült gyalogosok számára.
- A sofőr engedje le az ablakot és hangosan szóljon a vak gyalogosnak, hogy elindulhat?
- A világtalanok mellett a zombikként közlekedő gyalogosoknak is jobban kell figyelniük.
- Mindenkinek hozzá kell szoknia: az autók nemcsak berreghetnek, hanem sivíthatnak is.
Már több mint 60 ezer elektromos meghajtású autó fut az ország útjain. A szinte nulla károsanyag-kibocsátással működtethető járművek gyors hazai elterjedése hozzájárulhat a közlekedés okozta légszennyezettség csökkentéséhez, ugyanakkor új kihívások elé is állítja a közlekedőket.
„Veszélyesek-e a lopakodó üzemmódban, azaz lényegében hangtalanul haladó elektromos autók a látássérültekre?”, erre a kérdésre kereste a választ a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola a közelmúltban egy házi kísérlet keretében. Vizsgálatuk eredménye nem meglepő: igen!
Az iskola egyik vak munkatársa négylábú segítőjével előbb kisforgalmú csendes utcákban sétálva, majd egy nagy forgalmú kereszteződésben tesztelte, érzékelhető-e egy világtalan ember számára a felé tartó vagy épp egy elinduló elektromos autó. Empirikus vizsgálatuk eredményei azonban nemcsak a látássérültek számára lehet elgondolkodtató.
Arra jutottak, hogy bár igen fontos az elektromos autók hanggenerátora, nagy szükség van rá, de nem mindig hatásos. A hanggenerátor az elektromos autó elindulásakor bekapcsol, de 30 km/h sebesség felett ki is kapcsol, és attól kezdve az elektromos autó már hangtalanul halad az úton.
Az elektromos autók hangtalansága jó hír azoknak, akiknek a nap végére belefájdul a fejük a forgalom zajába. De akik az utcán kizárólag bottal és a hallásukkal tudnak tájékozódni, azok számára a 30 km/h feletti sebességgel közlekedő elektromos jármű „láthatatlan”. Sokkal kevésbé érzékelhető a hagyományos autóknál.
Szerencsésnek érezhetik magukat azok a látássérültek, akiket vakvezető kutya kísér. A speciálisan kiképzett eb ugyanis nem fogja hagyni, hogy a hangtalanul közeledő gépkocsi elé lépjen a gazdájuk; a kutya látja és az emberénél lényegesen jobb hallásának köszönhetően, hallja is a gazdája számára hallhatatlanul közeledő veszélyforrást.
Egy csendes kis forgalmú utcában, ha éppen nincs a környéken építkezés és ahhoz fogható más zajterhelés, a világtalan gyalogos még észreveheti a hanggenerátorral – azaz 30 km/h sebességnél lassabban közeledő autót. Feltéve, hogy tudja milyen hangra kell figyelnie, de erről majd később. Ám, ha a közeledő autó megáll a piros lámpánál, vagy bármilyen más okból, a vak emberek számára azon nyomban láthatatlanná válik, mivel a legtöbb típusban a hanggenerátor álló helyzetben is kikapcsol, nemcsak 30 km/h felett!
Már amelyiknél persze. Ma még nincs egységes (nemzetközi) szabályozás, ami előírná, hogy álló helyzetben is kötelező valamilyen hangot kibocsátaniuk az elektromos autóknak, ahogy arra sincs előírás, hogy milyen hangerővel kell szólnia az elektromos autók hangszóróinak!
Az autózás hőskorában előfutók kísérték az első automobilokat fennhangon kiabálva, hogy „Vigyázat, autó jön!”. Bármennyire is meghökkentette ugyanis az addig lovak patazajához, konflisok csattogásához szokott közlekedőket az első autók fülsiketítő hangja, nem érezték és nem is ismerték mekkora veszélyt jelentenek rájuk. Pedig az első automobilok hangjától – ahogy mondani szokás – még a holtak is életre keltek.
Mostanság a történelem mintha ismételné önmagát. Másfajta autóhanghoz kell hozzászoknia a közlekedés résztvevőinek, mint amilyet az elmúlt majd’ másfél évszázadban megszokott az ember füle. Ez a hang, alig hallható, de ami ennél is nagyobb problémát jelent: jelentősen eltér a megszokott pöfögő-berregő „zajtól”, amit emberek füle automatikusan „autó(hang)ként” azonosít.
Ma még nem azonosítják a közlekedők reflexszerűen az elektromos autók hangját autóhangként, és emiatt gyakran nem is úgy reagálnak rá, ahogy kellene. Sokan egyszerűen nem vesznek róluk tudomást, nem is észlelik őket, csak, amikor már egészen közel vannak hozzájuk.
És most a jól látó és halló sokaság viselkedéséről van szó. A rosszul látók és hallók számára hatványozottan nagyobb kihívást jelentenek az elektromos járművek.
A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola munkatársai ezért is kérik az autósokat, akiknek az elektromos autóik lehetővé teszik, tartsák bekapcsolva a hanggenerátort akkor is, ha a gépjármű forgalmi vagy bármilyen más okból rövid időre megáll. Így tudják a leginkább segíteni világtalan embertársaikat, de nemcsak őket.
Amikor a hanggenerátor elhallgat, a világtalan ember nem tudja mi történik körülötte. Ha már meg is ismerte az elektromos autók jellegzetes hangját és képes fülre azonosítani ezeket a járműveket, akkor sem tudja eldönteni, vajon milyen manőverre készülhet a néma autó sofőrje. Leparkolt? Elindul? Vagy azért állt meg, hogy őt átengedje?”
Kissé talán megmosolyogtató a javaslat, de a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola munkatársai szerint ilyenkor az a legjobb megoldás, ha az autós leereszti az ablakot is fennhangon közli az úton átkelni készülő világtalannal, hogy „Induljon el nyugodtan, átengedik!”.
Egy nagy forgalmú úton, nagy áteresztő képességű kereszteződésben sem a hanggenerátor, sem az ablakot kikiabálás nem sok segítséget nyújt a látássérült gyalogosoknak. Nem szűrhető ki a hangja a háttérzajból, a vak ember nem tudja megkülönböztetni a többi autó hangjától.
Egy kis utcában még csak-csak, de a nagy kereszteződésekben a jószándékú sofőr hangját is elnyomja a zajszmog. Ott csak a másokra odafigyelő gyalogosok segítségére támaszkodhatnak a világtalan közlekedők.
A probléma azonban nemcsak a látás- és hallássérültek számára jelent kihívást. Emlékezzünk: korábban lapunk is többször foglalkozott az utakon zombikként közlekedő fiatalokkal – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azokon a forgalmat figyelő kamerák korábban közzétett felvételein, amikből többször is készített összeállítást a rendőrség az elszaporodott gyalogosgázolások miatt, nemcsak fiatalok voltak láthatók zombi üzemmódban közlekedve.
Vajon felfigyel-e a felé tartó elektromos autó hangjára az, akinek a nem éppen a csendes haladásáról ismert HÉV-et sem hallotta meg, miközben hangos zenét hallgatva a sínekre lépett?
A közlekedés valamennyi résztvevőjének fel kell készülnie arra, hogy a hagyományos motorhangokba mind több új fajta, sivító-berregő hang keveredik. Egyre több „zajforrást” kell majd autóként azonosítani. Amíg azonban ezeket nem szokjuk meg, nem leszünk képesek reflexszerűen azonosítani és megfelelően reagálni rájuk, biztonságosabb kevésbé bízni magunkat a fülünkre!
Tényleg hasonlít a mostani helyzet a közel másfélszáz évvel ez előttire. Akkor száguldó guillotine-ként emlegették az automobilokat, mert újak voltak, mert nem tudtak még velük együtt létezni az utakon a hagyományos közlekedési eszközöket használók, és mert gyorsabbak is voltak azoknál – volt olyan automobil, amely 20 km/h-val is száguldott.
Ma az elektromos autók az új, szokatlan járművek, amikkel meg kell tanulni együtt létezni az utakon. De az első automobilokkal ellentétben némák, viszont legalább úgy, ha nem jobban gyorsulnak hagyományos elődeiknél.
Nincs más hátra, mint tudomásul venni: jó ideig nem bízhatunk a fülünkben! Fejben is jelen kell lenni az utakon, nem közlekedhet senki biztonságosan a napi gondokba temetkezve robotpilóta üzemmódban! Körül is kell nézni – amit most is meg kellene tenni –, még inkább, mint mostanáig.
Korábban hallottuk a közeledő autót és sokszor csak azért kellett a hang irányába pillantani, hogy felmérjük milyen messze van még, át lehet-e kelni előtte az úton. Ma már azért is körül kell nézni, hogy egyáltalán észrevegyük a közeledő autót. Nem mindnek van hangja, viszont mindenkit hazavárnak…!
F.Gy.A.