Hány óvoda büszkélkedhet Biztonságos címmel?

• Kinek a dolga megtanítani a gyerekeket a szabályos, kulturált és legfőképpen biztonságos közlekedésre?
• Öt éve indult az ORFK – Országos Baleset-megelőzési Bizottság és a KTI Biztonságos Óvoda programja.
• A programnak köszönhetően eddig 60 ezer óvodáskorú gyermek kaphatott korának megfelelő közlekedési képzést.

Az immár ötödik éve zajló program keretében eddig 800 óvoda nyerte el a Biztonságos Óvoda címet, 50 óvodalátogató trénert képeztek ki és összesen mintegy 60 ezer óvodást ért el az ORFK – Országos Baleset-megelőzési Bizottság és a Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. által közösen kínált pályázati lehetőség révén.

A Közlekedéstudományi Intézet (KTI) szakértői számos kutatás alapján egyértelmű összefüggést mutattak ki a közlekedésre nevelés és a gépjárművezető-képzés között. Azaz, a már kisgyermekkorban megkezdett szakszerű és célzott felkészítés a biztonságos közlekedésre hatással van a későbbi közlekedési képzések milyenségére is. Ezért fontos, hogy már óvodás kortól elkezdjék tanulni a kicsik a biztonságos, helyes és szabályos gyalogos és kerékpáros közlekedés szabályait, és azt is, hogy utasként hogyan kell viselkedni egy járműben, legyen az akár személygépkocsi, akár egy autóbusz.

Sok-sok vita előzte meg a Biztonságos Óvoda Program beindítását. Nem is elsősorban a program szükségességéről szólt a diskurzus. Sokkal inkább arról folytak viták, hogy tulajdonképpen kinek a dolga a gyerekek közlekedésre nevelése, és hány éves kortól célszerű elkezdeni megtanítani a kicsiknek a közlekedés szabályait?

A kérdés második felére egyszerű a válasz. Attól kezdve kell elkezdeni tanítani a gyermekeket a közlekedés alapvető szabályaira, hogy már képesek a saját lábukon járni. A gyermekek már akkor is szivacsként szívják magukba az információkat, figyelik, hogy a felnőttek mit és hogyan csinálnak, amikor még se menni, se beszélni nem tudnak. Érzékelik, ami a külvilágban történik, és amint megtanulnak járni, el is kezdik másolni azt.

Tipegőkorban persze még nem tanulnak el mindent a felnőttektől, s amit addig láttak, tapasztaltak, még nem feltétlen értik meg. Nagyon fontos azonban, hogy már ekkor jó példát mutassanak a szülők: hogy biztonsági gyermekülésbe ültessék őket, ha autóval utaznak, vagy, hogy álljanak meg a piros lámpánál a zebrán, akkor is, ha az apróságot még babakocsiban tolják, és hangosan mondják ki, hogy miért álltak meg.

Az igazi közlekedésre nevelés persze csak akkor kezdődik, amikor a gyerek a szüleivel először lép ki az utcára. Sajnos ott azonban igen gyakran enyhén szólva sem látnak jó példákat.

Kézenfekvőnek tűnik a válasz arra a kérdésre is, hogy „ki tanítsa meg a gyereknek a kulturált és biztonságos közlekedés szabályait”. A szülők. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják: sokszor az óvodáskorú gyerekek sokkal inkább tisztában vannak egyes alapvető közlekedési szabályokkal, mint a szüleik. Nem ritkán rájuk is szólnak, hogy „apu, anyu, nem figyeltél” vagy, hogy „kapcsold be a biztonsági övet”. Ahogy felcsereperednek, leszoknak róla. Leszoktatják őket a szülők és általában a felnőttek, hogy beleszóljanak abba, hogyan kell közlekedni. „Ezt a felnőttek jobban tudják.”

Szakszerűen ezt úgy mondják: megváltozik a közlekedési attitűdjük! [Egy, a témában készült részletes szóló szakmai elemzés itt olvasható.]

Több felmérés is igazolja, hogy a gyerekek kisiskolás korban a tőlük elvárható közlekedési ismereteket lényegesen nagyobb arányban ismerik, mint kamasz-, vagy már fiatal felnőtt korukban. Ahogy nőnek, akklimatizálódnak a hazai közlekedés valóságához.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok felnőtt maga sincs tisztában olykor még a legalapvetőbb közlekedési szabályokkal sem. Vagy, ha kérdésre el is tudja mondani, hogy bizonyos közlekedési szituációkban kinek van éppen elsőbbsége, és hogy melyik közlekedési tábla mit jelez, mire utasítja a közlekedőket, a gyakorlatban nem feltétlen a szabályokat követve közlekedik.

A gyermekek viszont nemcsak a táblák jelentését tanulják el a szüleiktől, már, ha azok tudják és elmondják nekik. Folyamatosan figyelik a szüleik és általában a felnőttek viselkedését, és kérdeznek: „Apu miért állt meg ott az a bácsi?” Ha nem kapnak választ, maguk gyártanak egyet koruknak, intellektusuknak megfelelőt.

Már csak a fentiek miatt sem mindegy, hogy a családi mintán és a hétköznapi tapasztalatokon kívül még honnan, és, hogy milyen instrukciókat kapnak a gyerekek arra, miként kell szabályosan közlekedni!

Bár a jó szándék és az érdeklődés megvolt, az óvodák és az iskolák lehetőségeit sokáig korlátozta, hogy sem felkészült tanerő, sem megfelelő oktatási anyag nem állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy szakszerűen és hatékonyan foglalkozhassanak a gyerekek közlekedésre nevelésével. Ezt a helyzetet változtatta meg az ORFK-OBB és a KTI közös pályázata, amelynek keretében évente 200 (a pályázati felhívásra jelentkezők közül az első 200) óvodának módszertani anyagokat és oktatási segédletet biztosítottak.

A program ösztönzi az óvodákon belül óvodai közlekedési koordinátorok kijelölését is, akik a későbbiekben dedikáltan foglalkoznak a közlekedésbiztonsági programok koordinálásával.

Tavaly – bár a koronavírus-járvány az élet minden területén korlátozásokat hozott – a szakemberek összeállítottak egy úgynevezett Induló módszertani csomagot is. Ez a korábbi évek képzési programjainak kiértékelésekor „tudáshiányosságként” felmerült témaköreire fókuszál. Úgymint: „Látni és látszani”, „Védőfelszerelések”, „Távolság felmérése”, „Irányok, oldaltávolság meghatározása”, „Közlekedési táblák”, „Az út részei”.

Az Induló módszertani csomag a felsorolt témákat feldolgozó elméleti anyagok mellett gyakorlati foglalkozások megtartásához nélkülözhetetlen foglalkozás-vázlatokat is tartalmaz, melyeket a szakma elismert szakértői állítottak össze és lektoráltak. Pedagógusok is részt vettek az dokumentumok összeállításában, így biztosak lehetnek az óvodák abban, hogy egy, az óvónők, óvodapedagógusok számára használható anyagot vesznek kézbe, ha sikeresen pályáznak a Biztonságos Óvoda Programhoz. Azaz, azok az elméleti anyagok és gyakorlati foglalkozás-vázlatok, amiket a Biztonságos Óvoda Program pályázatára jelentkező intézmények megkapnak, nemcsak közlekedés-biztonsági szempontból fontosak, hanem az adott korosztályok számára oktathatók is.

F.Gy.A.