Hétköznapi hősök
- Egy kisgyerek műanyagmotorral hajtott szembe a forgalommal a kétsávos úton Pécsett.
- Két arra járó autós is csak igen nehezen tudta megállítani és elfogni az apró „ámokfutót”.
- Közterületen egy pillanatra sem maradhatnak szoros felnőtt kontroll nélkül a gyerekek!
Két nap alatt közel 200 ezren nézték meg azt a felvételt a Budapesti Autósok közösségének oldalán, amely egy kisgyerekről készült, aki műanyag „motorját” lendületesen hajtva a forgalommal szemben indult el a kétszer két sávos Athinay úton, Pécsett, egyedül, nyomában kétségbeesett édesapjával, aki hiába kiáltozott, a gyerek csak nem akart megállni. A felvétel egyszerre sokkoló és felemelő.
Egy autós a belső sávból áthajtott a szembejövők oldalára és keresztbefordult az út közepén, a forgalommal szembe „motorozó” apróság előtt. Próbálta megállítani, de az apróság egyszerűen kikerülte az autót és tovább gurult, ezért a sofőr újra próbálkozott. Félő volt, hogy az onnan alig 50-60 méterre lévő lámpás kereszteződésből egyszer csak majd megindul a forgalom, ami nagy veszélyt jelentett volna az apró ámokfutóra.
Eközben egy másik autós is a gyerek után eredt. Végül ő kapta el.
Miután a Budapesti Autósok Közössége közzétette a felvételt a rendőrség a két segítő jelentkezését kérve közleményben fejezte ki elismerését az eset hétköznapi hőseinek, akik – mint írták – „nem nézték tétlenül a veszélyes helyzetet, és emberségből, helyzetfelismerésből, segítőkészségből egyaránt jelesre vizsgáztak.
„Szeretnénk megszorítani a kezüket és köszöntet mondani nekik azért, amit tettek”, mondta a Közlekedésbiztonság megkeresésére Berzai Zsolt alezredes, az ORFK Balesetmegelőzési Osztályának vezetője. Jó látni, tette hozzá, hogy vannak, akik vészhelyzetben azonnal képesek jót és jól cselekedni. „Ők a mi hétköznapi hőseink!”, tette hozzá az alezredes.
Másnap mindketten jelentkeztek. A gyermek elé kanyarodó autó vezetője a rendőröknek azt írta: Tette, amit kellett, örül, hogy a történet szerencsés véget ért, de a továbbiakban nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni.
A másik autós, Herbert János, aki kiugrott a kocsijából és a gyermek apjánál valamivel jobb pozícióból indulva az apróság után futott, a Közlekedésbiztonságnak nyilatkozva azt mondta: Először az tűnt fel neki, hogy hirtelen belassított előtte a kocsisor. Elsőre nem látta miért, aztán baloldalt észrevette a gyerkőcöt az út közepén a háromkerekű műanyagmotorral.
„Nem gondolkodtam egy pillanatot sem. Kiszálltam és utánaszaladtam. Láttam, hogy egy autós megpróbálja az útját állni, de elsőre a gyerek kikerülte. Újra elébe vágott, addigra azonban már én is odaértem és elkaptam az apróságot. Pár másodperccel később ért oda az apja. Teljesen sokkos volt. Egy szót sem tudott mondani. Levittük a gyereket az útról, aztán visszamentem az autómhoz” – mesélte.
„Akkor indult meg szemből a forgalom, szóval épp, hogy sikerült még biztonságosan levinni az útról a gyermeket” – tette hozzá. Herbert János, azt azért „kicsit furcsállja”, hogy csak ketten reagáltak a helyzetre. Számára az természetes volt, hogy segítenie kell, nem ülhet az autójában, mintha semmi dolga nem lenne.”
A felvétel jól mutatja milyen könnyen kerülhetnek bajba az izgő-mozgó apróságok. Egy pillanatra sem szabad kartávolságnál messzebbre engedni őket felügyelet nélkül, mert bármikor, bármire is képesek, ha valami megtetszik nekik. Az eset kapcsán a rendőrség fontosnak tartotta felhívni a figyelmet a gyermekre felügyelő felnőttek felelősségére. Végül is, mint írják, „az ő figyelmetlenségük, felelőtlenségük miatt kialakult helyzet, akár a csöppség életébe kerülhetett volna”.
Bár nyilván ezzel ma már ők is tisztában vannak.
Mit tegyen és mit ne tegyen a szülő egy ilyen eset után?
Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus szerint mindenekelőtt a szülőnek önmagát kell megnyugtatnia, majd már higgadtan célszerű először a saját felelősségét elemezni. Hol és miben hibázott, hogy történhetett? Hogy fordulhatott elő, hogy a gyerek egyszer csak kikerült a kontrollja alól és messze-messze eltávolodott tőle úgy, hogy csak túl későn vette észre?
Fontos tisztában lenni azzal, tette hozzá, hogy a gyermek az gyermek és nem kis méretű felnőtt. Semmi értelme „beszélni a fejével”, hogy „ha olyan messzire el tudtál menni egyedül, akkor azt is meg kell tudnod érteni….”. Nem kell és nem is tudja még megérteni, hogy miért volt veszélyben. Nagyjából 12 év alatt a közlekedéspszichológus szerint a gyerekek csak szülői kontroll mellett tartják be azokat a szabályokat, amelyeket megtanítottak nekik és amiket megértettek.
Zerkovitz Dávid önmérsékletre és óvatosságra inti a hasonló helyzetbe kerülő szülőket. A gyermek ijesztgetése, „ha még egyszer ilyet csinálsz, majd elüt az autó és akkor ez lesz, meg az lesz” se hova nem vezet. Játékosan lehet, kell is tanítani őket, de a négy-hat éves gyerekektől még nem szabad önállóságot elvárni, pláne nem szabálykövetést a közlekedésben. Akár egy színes kavics is elvonhatja még a figyelmüket a „szabályoktól”. Számukra az autó nem egy veszélyes valami, hanem érdekesség.
A szülőnek ezért kell folyamatosan kontroll alatt tartani az apróságokat az utcán és arra tanítani, hogy akkor van biztonságban, ha mellette (a szeme előtt) van. Tudomásul kell venni, hogy a kicsik folyamatosan feszegetik a határaikat, kipróbálnak dolgokat. Elébük lehet persze állni, és ki lehet őket oktatni a szó felnőtti értelmében, hogy így, meg úgy lesz legközelebb ezt vagy azt teszed, vagy nem teszed, de ennek sincs sok értelme. Ebben a korban a gyerekeket minden és mindenki tanítja, naponta új és új dolgokat tanulnak. Fel se fogják, hogy ez a helyzet más, mint a többi. Nem fogják érteni a különbséget.
Bizonyos esetekben még akár szórakoztató is lehet számukra, hogy felnőttek futottak utána és egy autós is kikerülte. Fontos azonban, hogy ez ne ismétlődjön meg. Ezt azonban Zerkovitz Dávid szerint nem fenyegetéssel, pláne nem pofonokkal kell elérni, mert azzal csak bizalmatlanná teszi a gyermeket. Ő ugyanis még nem érti, mi a gond azzal, amit tett, nincs benne meg az ahhoz szükséges veszélyérzet.
F.Gy.A.
