Ön dönt: Iszik vagy meghal!

  • Mindig legyen a kocsiba inni- és ennivaló!
  • Amikor érzi, hogy szomjas, már ké
  • Sose bízzon abban, hogy majd megállunk valahol!

Amikor nyaralni indul a család minden fontosabb annál, mint hogy legyen elegendő ital és étel, amit megihatnak és megehetnek az utazás alatt. „Majd megállunk valahol és veszünk valamit!” hangzik a válasz a kérdésre, majd, amit jellemzően a mindig és mindenért aggódó anyák, hölgyek tesznek fel „ne csináljanak pár szendvicset?”. Aztán az esetek többségében, a „nem kell szendvics, induljunk már, majd eszünk, iszunk valamit út közben” tábor akarata érvényesül.

„A nagyanyáink korában volt divat telepakolni a hűtőtáskát rántotthúsos szendviccsel, meg különböző zöldségekkel, üdítőkkel, mert akkoriban nem voltak még  mindenféle ételt-italt kínáló shopok a benzinkutaknál, mint manapság”, mondta egy tinilány, aki szerint ma már elég egy hitelkártya, azzal bármit megvehet az ember út közben. Nem trendi otthon csomagolni kaját. Különben is: a Balaton alig száz kilométer, odáig étlen-szomjan is kibírja az ember – tette hozzá.

Főszezonban, amikor a fél ország egyszerre kel útra, a távolságot nem kilométerben, hanem órában mérik. Gyakran órákban. Aki nem hiszi induljon el a pénteki munkaidő vége után a Balatonra az M7-esen, és megérti. Olykor a „kődobásnyira” fekvő üdülőig az örökkévalóságig tart eljutni.

A bedugult sztráda és a benzinkutaknál kígyózó sorok láttán pedig már senkinek sincs kedve kiállni az araszoló kocsisorból, hogy több tucat sorstársával újabb hosszú sorban állás után megvegye azt az ásványvizet, üdítőt, akármit, amit éppenséggel magával vihetett volna és elfogyaszthatott volna bármelyik pihenőhelyen.

Erdélyi Alíz dietetikus szerint senkinek sem lenne szabad megfelelő mennyiségű folyadék és némi ennivaló nélkül hosszabb útra elindulni. És nemcsak azért, mert így nyáridőben senki nem tudhatja előre, milyen hosszú is lesz az utazás, mennyi időt kell kibírni étlen-szomjan. Igen súlyos következményei lehetnek annak, ha nem megfelelő az ember folyadékellátottsága. Főleg, ha a sofőrről van szó. (Folyadék alatt a dietetikus hangsúlyozottan vizet és ásványvizet ért.)

Ha a szervezet dehidratálttá válik, azaz tartósan több folyadékot veszít, mint amennyihez hozzájut, nem lesz képes például megfelelően védekezni a nyári forróság ellen, megemelkedik a vérnyomás, fejfájás és koncentrációzavar jelentkezik, dekoncentrált és gyenge lesz az ember, gyakran elfogja a szédülés. Ezek külön-külön is igen veszélyesek lehetnek még akkor is, ha csak lépésben cammog a kocsi az autópályán. Nagy sebességnél viszont ezek együttes hatása akár végzetes is lehet.

Nyilvánvaló, hogy az utasok dehidratáltsága kisebb kockázattal jár, mivel nem ők vezetnek. Esetükben a kiszáradás legfeljebb „csak” elrontja a nyaralás első napját, napjait, és persze a többiek hangulatát. Kimerültek lesznek, idegesek, türelmetlenek.

Ilyenkor nem megoldás egy energiaital, vagy egy kávé. Ezek nem pótolják a szükséges folyadékmennyiséget. Nem frissítik fel az embert. Vizet kell inni. Inkább gyakrabban kevesebbet, két-három decit, mint ritkábban, de akkor egy egész üveggel.

Amikor az ember már érzi, hogy szomjas, akkor már jó ideje alacsonyabb a szervezete folyadékszintje a szükségesnél. Sokan éhesnek érzik magukat akkor is, amikor valójában folyadékdeficittel küzd a szervezetük, s nem enniük, hanem inniuk kellene.

Erdélyi Alíz azt javasolja, hogy mindig legyen a kocsiban egy pár flakon víz, és időnként mindenki kortyoljon párat. Kínálják a gyerekeket is, mert ők többnyire tényleg csak akkor isznak, ha már nagyon szomjasak.

Az interneten számtalan „szakértőtől lehet olvasni mindenféle jótanácsot”, hogy mennyi vizet is kell meginni egy nap, és a többi. Jellemzően, normál hőmérsékleten, átlagos munkavégzés mellett a naponta nyolcszor két és fél deci víz – azaz napi két, két és fél liter – elfogyasztását javasolják. Nyáron különösen jó a magas víztartalmú zöldségek és gyümölcsök mennyiségének növelése az étrendben. A rántotthús sült krumplival  jóval több vizet kíván.

Emellett a szervezet folyadékigényét jelentősen befolyásolja még – a teljesség igénye nélkül – a külső hőmérséklet, a fizikai aktivitás és a testtömeg is.

Jó, ha van, ma már megfizethető áron beszerezhető olyan kisebb méretű hűtőtáska, ami akár az utastérben is elfér, sőt léteznek olyanok is, amelyek az autó szivargyújtójára kapcsolva folyamatos hűtést szolgáltatnak. Végül is a kocsiban felmelegedett langyos vizet senki nem iszik szívesen, legalábbis addig nem,  amíg a dehidratáltság durvább tünetei nem jelentkeznek rajta. Ilyetén egy praktikus hűtőtáska, némi túlzással, életet menthet.

Aki nem szereti az íztelen csapvizet, ásványvizet, facsarjon bele egy fél citromot, esetleg töltse fel a palackot fél deciliter frissen facsart, vagy 100 százalékos gyümölcslével. Pár óra a hűtőben, és egy igen kellemes ízű, szomjoltó, de felesleges kalóriát nem tartalmazó italt kap.

Hasonló okok miatt nem szabad éhezni út közben, amiért szomjazni sem, főleg annak, aki az autót vezeti. Az éhes ember előbb csak nem tud kellően koncentrálni, mert a gondolatai akörül forognak, hogy mikor ehet már végre valamit. Később már a feje is fáj, a szédülés kerülgeti és egyre idegesebb lesz, egyre nehezebben koncentrál a vezetésre.

Korábban már írtunk arról, hogy az orvosok szerint egy nem hivatásos sofőr három-négy óránál többet ne vezessen egyfolytában. Ha a forgalom, az időjárás vagy például az éhség indokolja, álljon meg egy parkolóban, egyen, igyon, nyújtsa ki elgémberedett izmait. Semmiképpen ne egyen a sofőr vezetés közben. Pár kortyot ihat az előre kinyitott és a kezébe adott palackból, de enni ne egyen. Nincs annál kínosabb, mint amikor valaki egy rántott csirkecombbal a szájában gurul bele az előtte álló autóba. Ráadásul sokba is kerülhet, még akkor is, ha nem lesz belőle rendőrségi ügy. A biztosítók ugyanis egyre kevésbé nézik el az ilyesmit.

Utazáskor különösen fontos (persze a hétköznapokon is fontos lenne), hogy rendszeresen (naponta 3-5-ször) és egészségesen táplálkozzon az utazó. De bármilyenek is a hétköznapi étkezési szokásai, ha (ki tudja mennyi ideig tartó) hosszú útra indul, a kocsiban legyen pár (nem romlandó alapanyagokból készült) szendvics, keksz, vagy valamilyen könnyű sütemény, illetve gyümölcs – felkockázott dinnye, barack, ilyesmi.

Azoknak, akik nem teljesen egészségesek, cukorbetegek, vagy valamilyen allergiától szenvednek, különösen fontos, hogy ne bízzanak semmit a véletlenre, hogy tudniillik „majd csak lesz a shopban olyan étel, ital, amit ők is fogyaszthatnak”. Az érintettek nyilván alaposan utána néznek a neten még indulás előtt, hogy a szállásukon vagy annak környékén vannak-e olyan üzletek és/vagy éttermek, ahol a számukra megfelelő ételek beszerezhetők. Az utazás idejére azonban biztos, ami biztos vigyék magukkal a szükséges adagokat.

F. Gy. A.